Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-04-26 / 17. szám
a gyerekekre Bálint. Nehéz volt nélküled ... A kakukk, ha jár iskolába, biztosan tanulja az egyszeregyet. Egyszer egy az egy, Erzsi hazamegy ,.. — Fáj valahol, anya? — kérdezi a szekrény. Nem, nem láj sehol, szeretné mutatni a kezével, de a kezét még mindig lógva tartja a hatalmas dunyha-cet. Talán azóta már le is harapta, és ő észre sem vette. A lejét billenti, meg erőlködve, s erre a szúnyog újra lelröppen és vad, vijjogó körözésbe kezd a szobában. Érdekes, a szoba meg ellenkező irányban forog. A körök egyre gyorsulnak és egyre szűkülnek, aztán a szúnyog hirtelen zuhanással a párnára vágódik. BummI Sötét van. A levegő dohos, pinceszagú. Bumml A föld remeg. A csepp asszony az ura kabátjába csimpaszkodik. — Ki ne menj, Bálinti Ki ne menjl — Ez ide esett valahova ,.. — Ki ne menj, Bálinti Ki ne menjl Meg kellene nézni Bálinti Bálinti — hallatszik a halk suttogás. — Itt vagyok, kedves feleségem — mondja a sirós hang. Ennél-e valamit? — Hogy fogod azt a fűrészt?I — csapódik be a szó az ablakon. — Bizony, bizony, Erzsi.., Jaj, jajl Jaj, jaj! — Méteresekre szabjuk — mondja az előbbi hang az ablak alatt. A kakukk megint vad kiáltozásba kezd, de most már egészen közel. A közvetlen közelében. Sőt, úgy érzi, hogy a vállára telepedett, s karmos lábát a húsába vájta, ő meg szalad, szalad a réten át az ismerős ligetecske leié, de ahogy közeledik, a liget úgy távolodik tőle. És a rét.,. Nohátl Ki látott már ilyet... A réten koromlekete lű nő, és a fűben koromfekete virágok nyitnak és .,. A kakukk a régi iskolás mondókát rikoltozza a fülébe: Egyszer egy az egy, Erzsi hazamegy.., Erzsi hazamegy .., Erzsi hazamegy ... Hátranéz, Elmosolyodik. Mögötte ott lohol az a szép szál legény, de valahogy nagyon furcsán szedi a lábát. Lassít, hogy bevárja, de az csak nem közeledik ... És a távolság nemhogy csökkenne, inkább nő közöttük. Megfordul. Utánaveti magát a szép szál legénynek, akit már réges-régen kinézett magának. Fut, lut, a melle elszorul, az oldala is szúr, a távolság mégis egyre nő közöttük ... Megáll. A szép szál legény eltűnt előle. A liget azonban most itt van a közvetlen közelében, de most mintha egészen más lenne, mint eddig... A Iák között hosszú fekete alagutat vesz észre. Arrafelé indul nehézkesen, fáradtan. Ahogy belép az alagútba, az ágak reccsenve átcsapnak fölötte és a kakukk nagyot, lényeset kiált. — Anyai Jaj, jajl Jaj, jajl Sikoltoz a fűrész az ablak alatt. KULTURÁLIS ЗШЕШЕШББ ÉVFORDULÓK 130 évvel ezelőtt született Párizsban Anatole Francois Thibault — írói nevén AN ATOL E FRANCE. Apjának, akit a könyvbarátok France apó néven ismertek, könyvesboltja volt. Ebben a környezetben szerette meg az .író a könyveket. Kezdetben tanulmányokat és előszót ír Alfred de Vigny, Racine, Moliére, La Fontaine műveihez, közben kiadói lektor, majd a szenátus könyvtárának hivatalnoka lesz. Bonnard Szilveszter vétke című regényére figyelnek fel. Jogosan mondhatjuk, hogy számos műve, a Pingvinek szigete, a Pártütő angyalok, az Istenek szomjaznak — hogy csak a nálunk is legismertebbeket említsük — a szellem és a bölcsesség csillogtatása. Több művében a nép egészséges ösztönét, a haladás fontosságát, a szocializmus létjogosultságát hirdeti. — Igo — A Nö KÖNYVESPOLCÁRA ERICH F. BENDER: HELGA A könyv fő témája a férfi és a nő egymáshoz való viszonya, a szerelem és a szexualitás. A szerző nem csupán ismereteket közöl, hanem gyakorlatilag hasznos tudnivalókat is. Hogyan éljen a terhes és a gyermekágyas nő? Mi a szexuális felvilágosítás helyes módja? Melyek a fogamzásgátló módszerek, és hogyan kell alkalmazni őket? Erich F. Bender a szexuális erkölcs vonatkozásában felvilágosult, haladó nézeteket vall. Ilyen értelemben beszél a házasságról és a gyermeknevelésről is, mindenki számára érthető módon. A most könyv alakban megjelent .Helga“ a korábbi azonos című filmet számos új témával egészíti ki. HELGA vette, kik dolgoznak, aztán morogva hátat fordított, anélkül, hogy összetűzést kezdett volna. A béresek eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket, ahogy elnéptelenedtek a mezők, úgy néptelenedtek el a majorok, a veteményesek, az ólak. Hová lettek? Mindennap korán reggel beözönlöttek a faluba, gyermekeikkel, feleségükkel együtt, és csak késő éjjel jöttek vissza. Szert tehettek az egyik kapu kulcsára, és a kapun aztán halkan, összeesküvők módjára settenkedtek be, amikor a gazda már aludt. Apám minden este személyesen ellenőrizte, hogy a kapuk be vannak-e zárva, és a béresek éjjel mégis otthon voltak a majorházakban, Gondolhatni, hogy apám mindent sejtett, de nem akarta a húrt tovább feszíteni. Egy nap magához hívott: — Nem értem, miért húzódsz mindig a szobádba. Mindannyian találunk elég tennivalót, egyedül te nem veszel részt semmiben. Nem feleltem. Apám végigmért, indulatosan a hajába kapott a füle mögött, és egy vérhullámtól arca vörös, sőt bíborszínű lett, sarkon fordult, és elment. Isten bocsássa meg nekem, úgy láttam, mintha dülöngélne egy kicsit. Ez volt minden. Megkérdeztem anyámat. — Mi baja? — Fél szegény, bántják. Tudom, hogy szívtelen voltam, kemény fémcsengésű szavakkal mondtam: — Igazuk van. — Ó, Alberto — fakadt ki anyám, és szemét azonnal elfutották a könnyek —, ő nevelt fel téged, egy napra se hagyott magamra, ha szükség volt ró. Csak hálával tartozom neki, és bármit teszek is, soha nem tudom viszonozni neki. — Tudom. — Fél szegény — ismételte anyám —, és én nem tudom, mit tehetnék érte. Gorombák vele, igazságtalanok. — Nem — mondtam. — Látod, mama, olyan dolgok történnek, amelyeket te nem érthetsz meg, amelyeket talán nekem se sikerül megértenem. folytatjuk -GIANNI RODARI BÉKE és SZIVÁRVÁNY Kiderül, ha az esőnek vége, fényes szivárvány leszül az égre, lellobogózott gyönyörű nagy hid, nyugvó nap ténye rajta aránylik. Ilyenkor pompás látvány adódik: nézni vörös, zöld s kék lobogóit. De akkor látni csupán — milyen kárI hogyha a vihar rég elpihent már. Nem volna úgy jobb, belesebb talán: vihar se lenne egyáltalán?! Vihar nélkül is szivárvány jönne, nagy boldogságra, lel nagy örömre?! Ujjongva várná a löld minden népe: háború nélkül jönne a világbékel JOBBÁGYI KAROLY A zászló Csattog, lobog fönn a zászló, büszkén lengve, mintha nyíló és pompázó virág lenne, mely az égen — mint a réten a virágok — betáncolja a friss szélben a világot. Csattogása (mert a zászló ritkán hallgat) jelenti a felburjánzó forradalmat; lobogása, mely о napban fel-felcikkan, a tüzet, mely lankadatlan harcainkban. Büszkesége jelenti: ha hullott rá vér, nem kisebbért hullott, mint a szabadságért. Három színe — ami száll itt s égve tüntet — Hazánkat — ki hogyha szólít, érte adjuk mind egy szálig életünket. KASSAK LAJOS Májusi vers Ahol én születtem virágok nem voltak. Ahol én felnőttem madarak nem voltak. Fejem fölött nagy vörös csillagok. Álmomban is védenek vaskarok. Ahol mostan élek, tűzrózsák ragyognak. Ahol most dolgoz ércrigók dalolnak. Szeretlek én, Angyalföld, Űj hazám, m, dicsértessél szép május hajnalán.
