Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-04-26 / 17. szám
JÓZSEF ATTILA Altató Nemrég hangzott el a budapesti rádióban az előadóművészet mesterének, Zsolnai Hédinek egyórás sanzonestje Ady, József Attila, Vas István, Weörös Sándor, valamint Victor Hugo, Puskin és mások verseire komponált dallamokkal. Az Altatót a költő nem sokkal halála előtt nyújtotta át megzenésítésre Budai Dénesnek. A rádióban, tévében és színpadon oly sokszor elhangzott gyöngyszemet Zsolnai Hédi előadásában, az Irodalmi Színpadon, egy elképzelt bölcső fölött örökítettük meg. Lehunyja kék szemét az ég, lehúnyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét — aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja lejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés — aludj el szépen, kis Balázs. Tűzoltó leszel s katonai Vadakat terelő juhászI Látod, elalszik anyuka — aludj el szépen, kis Balázs. Rendhagyóan, nem családi körben ismertem meg Gita Miiurovát, a preiovi J. Záborsky színház művésznőjét. Prágában találkoztam vele a nemzetközi nőnap alkalmából rendezett fogadáson, ahol ő képviselte hazánk színművészeit. Beszélgetésünk első perceiben megállapítottam róla: megnyerő, rokonszenves asszony. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer az olvasóknak is bemutatom őket. Csak este, amikor vacsora után hosszan tartó beszélgetésünkkor olyan közvetlen melegséggel és titkolhatatlan szeretettel beszélt családi köréről, melyben nevelkedett, s amelyet később maga is kialakított — határoztam el, hogy mindazt, amit ott ő őszinte lelkesedéssel elmondott nekem, továbbadom az olvasóknak. I GO СО „Gyönyörű gyermekkort éltem át. Ügy emlékszem vissza rá, mint egy mesére, melyben mindenki jó és szép volt, s én kitűnően éreztem magam családi körünkben. Tizenkét gyermekes családból származom — én nyolcadik gyermekként születtem, Piesfanyban laktunk. Szüleim a fürdőben voltak ápolók. Még a mai napig sem tudok elképzelni jobb szülőket, mint az enyémek. Apám igazságszerető, becsületes, igen humánus ember volt. A munkából mindig pontosan érkezett haza, s nem emlékszem, hogy munka után egyszer is elmerit volna otthonról nélkülünk. Anyámmal mindig szép szóval, kedvesen beszélt. Velünk, gyerekekkel végtelenül türelmes volt. Anyám a jóság és a gondoskodás példaképe. Felnőtt ésszel is úgy gondolom: szüleim ideális házasságot éltek. A mi házunk mindig tele volt vidám gyereksereggel. Nemcsak velünk, testvérekkel telt meg az udvar — náluk gyűlt össze az egész utca gyereke. Hoztak magukkal kisszéket, sorba ültek, s mi színházat játszottunk nekik. Talán ekkor érlelődött meg bennem az az elhatározás, hogy ha nagy leszek, igazi színházban, igazi darabban logok játszani. Nagyon szépek voltak gyermekkorom május elsejéi. Apám kommunista volt, úgy beszélt nekünk gyerekeknek az orosz népről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, hogy minden szavából a tisztelet és a csodálat áradt, s ezt mibelénk is mélyen beoltotta. Május elsején felöltöttük a legszebb ruhánkat, mi lányok piros szalagot kaptunk a hajunkba, a fiúk pedig piros szegfűt a gomblyukukba. így vonult fel az egész család. Mi, gyerekek akkor még nem értettük teljesen a dolog lényegét, de szivünket betöltötte a meghatottság és a büszkeség, hogy Így vonulhatunk fel a sok emberrel együtt. Amikor a negyedik elemit kijártam, a tanítóm azt mondta, én nem tanulhatok tovább, mert szegények vagyunk. Akinek tizenkét gyereke van, az nem iskoláztathatja a gyermekét, még akkor sem, ha az olyan jó tanuló is, mint én vagyok. Nem értettem ezt. Én tanulni akartam, mégpedig a kereskedelmi iskolában. Egy napon bekopogtam hát az iskola igazgatójához. Alacsony, vékony termetű kislány voltam, 6 meg csaknem két méter magas, kövér ember. Ügy álltunk szemben egymással, mint Babszem Jankó és az óriás. Azt mondtam neki, hogy én bizony tanulni akarok még akkor is, ha szegények vagyunk. Ma is csodálkozom honnan vettem annyi bátorságot, NEM NAGY ÜGY? z < > ►— ю 5 M l/> ui h“ N ш a. ш sz >■ Z ш u. A villamos is átúszik, s mig szendereg a robogás, álmában csönget egy picit - aludj el szépen, kis Balázs. Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább aludj el szépen, kis Balázs. Szundit a labda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is átúszik — aludj el szépen, kis Balázs. < Z I I— < az < az ш Ш-J СО Э t/> ö о u.
