Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-09 / 2. szám

megkurtításával szeretnének elérni. Minden­esetre azoknak a vállalatoknak, amelyek ezt a felhívást elfogadták, nem lesz könnyű a ver­seny, hiszen egy Munkaérdemrendes vállalattal kerültek szembei A galántai járás szolgáltatási üzemel 1949 óta állnak a lakosság szolgálatában. Ma '201 műhelyben 35 féle tevékenységet folytatnak. Ebben a járásban mindig Is az alapvető szol­gáltatásokra — mosás, ruhatisztítás, fodrászat, javítások — helyezték a súlyt. A galántai szol­gáltatási üzem mosodáiban a legmodernebb holland mosógépek működnek, amelyek egy óra alatt 180 kilogramm fehérneműt mosnak ki. A ruhatisztító részlegen pedig egy „Spencer* típusú gépet helyeztek két évvel ezelőtt üzembe, amely minimális mennyiségű tisztítószerrel egy óra alatt 30 kilogramm ruhát tisztít. Az üzemnek évekig a legnagyobb gondja az volt, hogyan terjessze ki mosodai és tisztítószolgálatát a vi­dékre Is. Ezt a problémát egyelőre úgy sikerült megoldaniuk, hogy kiépítettek egy szennyes­begyűjtő hálózatot — mely jól bevált. Jelenleg szerte a járásban 38 Ilyen begyűjtőhely van. A galántai szolgáltatási vállalat jó eredményét tanúsítja az Is, hogy több állami kitüntetés tu­lajdonosa, s kétszer volt birtokában a kormány vörös vándorzászlaja. A galántai járásban — amelynek szolgáltatási vállalata mindig Is ke­reste és alkalmazta a legújabb módszereket — 1974 „slágere" a 8 millió korona költséggel fel­épülő hipermodern autószerviz lesz. A csupa üveg, csupa derűs színű panelból álló épület már készen van, csak a belső berendezés hiányzik. Minden bizonnyal nem sokáig, hiszen a terv szerint az első negyedév végén át akar­ják adni rendeltetésének. Mint már említettük, a CSKP XIV. kongresszu­sának határozata nagy figyelmet fordít a szol­gáltatások fejlesztésére, különös tekintettel a nők háztartási munkájának a megkönnyítésére, Még néhány adat a húszemeletes felhőkarcoló belső elrendezéséről, A délkeleti oldalon lesznek a betegszobák, s az északnyugati szárnyban az orvosi rendelők, műtők és oktatási helyiségek. Tizenhat felvonó biztosítja az akadálymentes közlekedést, kisebb s nagyobb sebességgel, a be­tegek állapota szerint. A személyzettel a kapcso­lat fenntartására a telefonon kívül még rövid­­hullámú rádió is lesz. Az ápolószemélyzet félévi betanítási Idő után léphet majd csak tényleges szolgálatba. Az étkezést az épülő korszerű konyhán bizto­sítják majd, ahol nagy súlyt fektetnek a tálalás higiéniájára és kultúrájára is. A konyha negy­ven perc alatt képes valamennyi beteg ebédjét futószalagon felszolgálni, olyan edényekben tá­lalva, hogy az étel alig vészit 3 C°-t a hőfoká­ból. A főző- és étedényeket 110 C fokon szárít­ják a mosogatás után egy svéd gyártmányú gé­pen. Természetesen korszerűen gépesítik a taka­rítást Is. A külső és belső építészet színvonaláról be­szédesen tájékoztatnak a fényképek. A várócsar­nokok, lépcsőházak és folyosók exkluzív belső architektúrája képzőművészeti díszítőelemeivel a kiállítási csarnokok hangulatát Idézi. Meg kell a családok életszínvonalának az emelésére. Most már csak az a kérdés, hogy az előttünk álló évben miként kívánjuk e közérdekű célokat elérni? A szolgáltatási vállalatoknak hathatós eszközeik vannak, amelyek már a közelmúltban is gyümölcsözőknek bizonyultak. Ilyen eszköz többek között a szocialista munkaverseny. To­vábbá igen jól bevált „A mindenki szocialista módon" mozgalom, amelyben az elmúlt évben 319 vállalat vett részt, nemkülönben a „Szak­­szervezeti milliárd", vagy a dolgozók kezdemé­nyezésére indított „A szocialista munka úttörő­je" mozgalom, valamint a szocialista munka­­brigádok, amelyekbe 1067 kollektívában 12,2 ezer dolgozó kapcsolódott be. A fejlődés egyik útmutatójának tekinthető ezen a téren a fel­találó- és újítómozgalom, amelynek eredménye a múlt évben pénzben kifejezve 3,4 millió koro­na hasznot jelentett. Persze, nemcsak a szol­gáltatási vállalatokon múlik, hanem azon is, hogy az ipar és a kereskedelem milyen mérték­ben fog együttműködni gazdasági életünk „harmadik szférájával". Gondolunk Itt elsősor­ban az autószervizek gépalkatrész-ellátására, a varrodák, bőrfeldolgozó üzemek anyagellátá­sára és így tovább. Utoljára, de nem utolsósorban, a nagy­­közönség, a szolgáltatások igénybevevői Is előbbre vihetik saját kezdeményezésükkel a szolgáltatások ügyét. A „Z” akció, „A jó ötlet aranyat ér" mozgalom, az „önmagunknak tesz­­szük" akció keretében sok használható javasla­tot lehet felvetni és meg is lehet valósítani. Kétségtelen, hogy országunkban már megvetet­tük egy korszerű szolgáltatási hálózat alapját, most már azon kell lennünk, hogy ez a hálózat a szükségleteknek megfelelően fejlődjön, hogy színvonalasabb, rugalmasabb legyen, hogy fej­lesztésében a kölcsönös Igényesség elve érvé­nyesüljön. LANG EVA említenünk a rehabilitációs részleg tornatermét és úszómedencéjét, a szaunát, a művesét, s a vi­lág valamennyi részéről beszerzett korszerű or­vosi felszereléseket Is. Érdekes kép tárul elénk, ha a város jelké­peinek során végigtekintünk. Először talán a ne­vezetes dóm volt a város jelképe, építészeti értékeivel. A város fokozatosan fejlődő Iparoso­dása után a Kelét-Szlovákiai Gépgyár majd a Kelet-Szlovákiai Vasmű Is a város szimbólumai közé emelkedett. S immár jelentkezik a követ­kező jelkép: a tudomány és gyógyászat felhőkar­colója, az Egyetemi Kórház és az Orvosi Fakul­tás húszemeletes felhőkarcolója, mely nagy tö­megével nemcsak a völgyben lapuló óváros, ha­nem a dombháton elterülő újváros magas, mo­dern házai fölé lt magasodik. Az egészségügy és tudomány felhőkarcolója, vagy ha úgy tetszik palotája, hazánk szocialista fejlődésének jelentős mérföldköve. Jogos büsz­keséggel tölthet el mindenkit az a tudat, hogy gazdagodtunk, s hogy az építkezés csodájára a szocialista országokból és Nyugat-Európából egyaránt összesereglenek a szakemberek. írta és fényképezte: GÄGYOR PÉTER A Nitral Pedagógiai Főiskola negyedéves hallgatója vagyok. Néhány hónap múlva ma­gyar-szlovák szakos pedagógussá avatnak. Lelkiismeretesen készülök a hivatásomra, tu­dom, a tanító nemcsak oktat, hanem nevel is. Ahhoz, hogy hatni tudjunk tanulóinkra, elsősorban saját magunknak kell kiforrott egyé­niséggel, világnézettel rendelkeznünk. Én úgy érzem, világnézeti meggyőződésemnek szilárd alapjai vannak, ám nem tagadom, hogy az út, ami eddig vezetett, nem volt egészen sima. Akkor születtem, amikor szüléink már egy új világ építésébe kezdtek a háború után. Az én korosztályomnak már könnyű volt tanul­nia, hiszen számunkra már „természetes“ dolog a kötelező és tandíjmentes iskolaláto­gatás. De kisiskolás koromban még én is kaptam ajándékba imakönyvet, és azt is tud­tam, mire való az. Tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor először kezdtem vitatkozni édesanyámmal a világ teremtéséről. Édes­anyám hamar lefegyverzett: három pofon csattant az arcomon-. Ma már tudom: sokat köszönhetek ezeknek a pofonoknak, mert ekkor Indult meg bennem az a folyamat, ami eljuttatott materialista világnézetem kialaku­lásához. A pofonok fájdalma elhallgattatott, de csak azért, hogy bennem egyre hevesebb csatát vívjanak a kérdések: Mit is tudok én valójában a világ teremtéséről? Kinek hlgy­­gyek? Ki hogyan bizonyítja igazát? Nem sa­ját magunk vagyunk-e sorsunk kovácsai? Ml az élet értelme?... Szüleim nem sokkal később meghaltak. Egyedül maradtam, s mert az élet más kér­déseiben is gyorsan és határozottan kellett mindig döntenem, a világnézeti meggyőződé­sem is egyre erősödött. Ehhez hozzásegített az a sok pozitív regényhős, regényalak is, akikkel a könyvek lapjain „megismerkedtem“. (Nyomorultak, Fekete gyémántok, A kőszívű ember fiai, Különös házasság). A pionlravatásomra is úgy emlékszem visz­­sza, hogy egy szép ünneplés mögött már meg­sejtettem, milyen komoly és felelősségteljes feladatot vállaltam magamra. Pionírgyűlésein­­ken sokat hallottam a háború borzalmairól, a szovjet katonák hőstetteiről, olvastam és hallottam Július Fuiík, Nálepka kapitány I életéről. Mély nyomot hagyott bennem az Ifjú Gárda c. szovjet film, de akkor döbben­tem rá, hogy a béke, az emberi boldogság, szabadság ügyéért, megállás nélkül harcolni kell, úgy ahogy az ismert munkásmozgalmi dal mondja, A harcban nem szabad meg­állni ... 1965-ben kerültem a äahy-i (Ipolysági) AMNyL első osztályába. Sokat köszönhetek néhány volt tanáromnak, akik megszerettet­ték velem az irodalmat, akik felkeltették ér­deklődésemet a filozófia iránt. Elméleti tu­dásom most a főiskolai tanulmányaim alatt mélyült el, materialista világnézetemet, úgy érzem, most már biztos alapra helyeztem. Amit eddig csak sejtettem, ma már értem is. Nemrég jelentkeztem a párttagok sorába. Az ember örökké gondolkodik, töpreng, táv­latokban tervez. Tudom, hogy kommunistá­nak lenni mit Jelent, tudom, hogy kommu­nista pedagógusnak lenni milyen felelősség. Az én utam az Igazsághoz nem volt sem túl­ságosan hosszú, sem túlságosan nehéz, de saját lelki vívódásaimmal jutottam el idáig. És szerintem ez a biztos alapja az erős világ­nézeti meggyőződésnek. KURIC ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents