Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-03-08 / 10. szám
A legszebb nőnapi ajándék „Ennél szebb nőnapi ajándékot nem is kaphattunk volna!“ — kiáltott fel meglepetésében a Nővé Zámky-i (érsekújvárí) szülészeti klinika orvosnője, amikor világra jött a második kislány is. Ez 1972. március 8-án történt. Az ikrek — Márta és Eszter — azóta megnőttek, kétévesek lettek, 11 hónappal idősebb bátyjukkal, Tamással együtt annyi gondot és örömet szereznek szüleiknek, amennyi csak az ilyen parányi emberkéktől kitelik. Amikor beléptünk Tóth Károlyék tvrdoSovcei (tardoskeddi) kicsiny, szoba-konyhás, lakásába, a gyerekek éppen rajzoltak. Méf át*»» S.J U| I lyen elmerülve, összpontosított figyelemmel. Tamáska az asztalnál, a lánykák bilin ülve. „Mangót“, azaz a felnőttek nyelvén: mackót rajzoltak. Tamás vonatot, házat, babát. Ámulatba ejtett a kézügyességük. Egy gyermekpszichológus véleménye szerint egy átlagos fejlettségű és intelligenciájú gyermek csak öt-hat éves korában rajzol olyan emberalakot, amelynek keze is van. Tamás rajzán az apukának, aki éppen az állomásra megy, van keze, lába, haja és arca is. Pedig Tamás még nincs hároméves. Márta, az anyuka, sok szeretettel és türelemmel fejleszti kézügyességüket, értelmüket. A szülők is fiatalok még, alig vannak túl a húszon. S a gondjuk máris tengernyi. Építkezni kezdtek, hogy tágas és kényelmes otthona lengyen a három gyereknek. Ahhoz pedig pénz kell. A fiatal házasok kölcsönét csak akkor kapják meg, ha már csak az a harmincezer korona fog hiányozni a munkálatok befejezéséhez. Állami kölcsönt, nagyobb összeget kell kérniük, ehhez viszont a férj fizetése kevés. Márta állásba szeretne menni. Építőipari középiskolát végzett, szívesen dolgozna a szakmájában, de erre helyben nincs lehetősége. A szövetkezetben van építőcsoport, de ott teljes a létszám. A hnb sem tudott eddig segíteni. Nem marad más hátra, mint bejárni az újvári Elektrosvitbe, ahol férje is dolgozik. Reggel öt órakor indul az autóbusz a faluból. Mi lesz a gyerekekkel? — Ha a szüléink nem segítenének, nem tudnék állásba menni. Négy óra előtt kellene ébresztenem őket. Tamáska óvodába megy, de a lányok számára nincs bölcsőde. Mindhármat egyszerre pedig egyik szülő sem tudja vállalni. Pedig úgy ragaszkodnak egymáshoz, mintha hármas ikrek lennének. Valóban, erről mindjárt meg is győződhettem. Amint a fényképész elővette szörnyű masináit, Tamás sírva ölelte át a két kislányt: Nem szabad fényképezni őket, fáj nekik. Hosszú percekbe telik, míg anyuka lecsendesíti a megriadt apróságokat, újra előkerül a papír és a ceruza, s ettől, megnyugodnak. A kislányok újra „mangót“ kérnek, Tamás hétfejű sárkányt és királykisasszonyt. S a mese bűvöletében a fényképezőgép kattanását sem hallják. De mi lesz velük, ha anyuka fáradtan érkezik haza délután a városból? Ha a két fiatal nyugalmát, türelmét felőrli, lefoglalja az építkezéssel járó munka, ha idejük nagy részét elveszi az utazás? Azért mindezeken a kérdéseken túl mégis bízom a falu elöljáróinak s az efsz vezetőségének jóindulatában. Bizonyára nem közömbös a számukra ennek a családnak a gondja. S talán akad egy munkahely itt helyben, ebben a nagy községben Tóthné, T. Márta számára is. Számára az lenne a legszebb nőnapi ajándék ... MIKOLA ANIKÓ ZEMÜNK FÉNYE Az egy év körüli kisbabát néha heteken át is elbűvöli egy-egy tárgy látása vagy valaminek a hangja: a telefon, a repülőgép oúgása, a villanyfény. Ha olyan tárgyról van szó, ami nem veszélyes és nem izgatja fel, ilyenkor engedjük, hogy megfogja és megbarátkozzék vele, ha fél is tőle. Ilyen esetben okosabb, ha a szülők nem keltik fel iránta még jobban a kisbaba érdeklődését, vagy ha éppen veszélyes dologról van szó, ki kell zárnunk a baleset lehetőségét. Ilyenkor egyszerűen eltereljük valamivel a gyermek figyelmét és ne fokozzuk benne ijesztgetéssel a félelmet. Ebben a korban sok kisbaba megijed az olyan dolgoktól, amelyek hirtelen megmozdulnak vagy erős hangot adnak. Pl. a képeskönyvekből hirtelen előugró, öszszecsukható képektől, esernyőnyitástól, porszívótól, ugráló kutyától, a vonattól, de még a vázától is, ha zörgő ágak vannak benne. Ha fél a porszívótól, ne használjuk akkor, ha a baba otthon van. A porszívás idején vigye ki a papa vagy éppen a mama sétálni, és ahogy értelme nyiladozik, lassan, fokozatosan magyarázzuk meg neki, hogy a porszívótól nem kell félni. A gyermeket soha ne ijesztgessük valamilyen állattal, s különösen ne elalvás előtt. Soha ne mondjuk neki, hogy feküdj szépen, mert ha megmozdulsz, az ágy alól kijön a manó és elvisz. A gyermek megijed, s valóban fogja hinni, hogy az ágy alatt ott a manó, félelmében nem tud elaludni, s később álmában is a manóval fog viaskodni. A sötéttől se féljen a kisgyerek. Magyarázzuk meg neki, miért van sötét, mikor kell és nem kell sötétnek lenni. Ha a gyermek ezzel tisztában van, akkor nem fél majd bemenni a szobába, ha ott nem ég a villany, s nem fogja követelni, hogy ne oltsuk el lefekvés után a villanyt, mert fél. Ezek olyan alapvető dolgok, melyeknél egy szóval, egy mozdulattal hónapokig, sőt évekig is befolyásolhatjuk a gyermeket. Célunk az legyen, hogy a gyermek olyannak lássa a dolgokat, amilyenek a valóságban. — zs — A TRACHOMA - AZ EMBERISÉG EGYIK CSAPÁSA Pestis, kolera, himlő — ki ne ismerné a történelmi regényekből ezeket a fertőző betegségeket, amelyeknek a múlt századokban emberéletek ezrei áldozatul estek és amelyek ma, szerencsére, legalábbis a mi égövünkben, nem jelentenek közvetlen veszélyt. Az emberiség csapásai között csak azért nem említik a trachomát, ezt a legrégibb korok óta ismert fertőző szembetegséget, mert ez nem pusztítja el, „csak" megvakítja az embert. A trachomát csaknem a világ legelterjedtebb fertőző betegségének tekinthetjük. * Az utóbbi évek statisztikája szerint több mint 300 millió ember szenved trochomá-A NÖ KÉRDEZ---------------------------------------ff az orvos válaszol •Jl__________________________________ ban (minden tizedik ember a világon) és még egy megrázó statisztikai adat: 10 millió, a trachoma következtében megvakult ember él a földön. A trachoma hosszú ideig tartó fertőző szembetegség. Az első megnyilvánulása kötőhártyagyulladás, kis csomóképzödményekkel a kötőhártya szövetében. Ha nem gyógyítják idejében, később a kötőhártya behegedéséhez vezet, ami ráterjed a szaruhártyára is. A szaruhártya így kevésbé átlátszó, sőt, átláthatatlan lesz, aminek következtében gyengül a látás, vagy a teljes megvakuláshoz vezet. A szaruhartya sérülését nemcsak a kórokozó okozza, hanem az allergiás reakció is, ami a szervezet .túlzott" igyekezete a kórokozó elpusztítására és az általa okozott károk helyrehozására. A betegség lefolyása, de főleg nem kívánt következményei (a látás romlása, megvakulás) nem mindenhol egyformák. Ezek függnek pl. a beteg korától, más szemfertőzésektol, a betegek számától az adott területen, földrajzi és faji tényezőktől, a kórokozó tulajdonságaitól, a fertőzés átvitelének módjától, a kezeléstől, de főleg a lakosság higiéniai, gazdasági és szociáa lis életfeltételeitől. Általában érvényes, hogy minél magasabb a lakosság trachomas fertőzöttsége, annál alacsonyabb korosztályokat támad meg és annál súlyosabbak a következményei. Szlovákiában az utolsó 2 évben kb. 100 trachomás megbetegedést tartanak nyil^ ván, legnagyobb részét Délnyugat-Szlovákiában, valószínű azonban, hogy több trachomás beteg van Szlovákia más területein is, csak a fertőzöttek még nem keresték fel az orvost, vagy nem sikerült teljes mértékben felismerni a tüneteket. Esetenként« „inklúziós” kötőhártyagyulladásrói is szó lehet, amelynek a kórokozója rokon a trachoma kórokozójával. Ez a betegség, amely a kezdő stádiumban hasonlít a trachomára, többnyire nem olyan hosszú lefolyású és a szaruhártya és a látás nem sérül meg. A fertőzöttek többsége cigány származású, akiknek alacsonyabb az életszínvonaluk és tisztálkodásuk, létkörülményeik kifogásolhatók. Miként lehet védekezni a trachoma ellen és hogyan gyógyítják? Mivel fertőző betegségről van szó, amelynek átvitele áz egészségesekre közvetlen érintkezéssel történik, legfontosabb követelmény a tisztaság betartása, kézmosás, tiszta zsebkendők, törülközők, fehérnemű és ágynemű egyéni használata csökkenti a megbetegedés lehetőségét, valamint a komplikációt. A betegség átvészelése nem vált ki hosszabb ideig tartó ellenállóképességet a kórokozója ellen. Tömeges védőoltás ezért nehezen jön számításba. Ismeretesek ugyan orvosságok, amelyek gátolják a kórokozó terjedését (a tetracyklin és legújabban a rifampicin nevű antibiotikumok), de csak akkor, ha a kezelést idejében kezdik meg. Későbbi használatuk már csak a látás romlásának megakadályozásán és a betegség terjesztése ellen nyújt védelmet. Ezért minden hosszú lejáratú kötőhártyagyulladásnál fel kell keresni a szemorvost. Dr. JÁN KAZÁR, CSc.
