Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-22 / 8. szám
KULTURÁLIS ÉVfORDUlÓK--------------------------------------------GALILEO GALILEI (1564—1642) — Négyszáztíz éve született a nagy olasz természettudós, fizikus, csillagász, matematikus. Sok irányban folytatott kísérletezéseivel merőben új irányt adott a természettudományok fejlődésének. A szabadesést és az ingamozgást tanulmányozó kísérletei megalapozták a modern mechanikát. Jelentős csillagászati megfigyeléseket is tett. Miután elfogadta Kopernikusz heliocentrikus elméletét, az inkvizíció elítélte és élete végéig őrizetben tartotta. A nagy tudós haláláig folytatta tudományos munkásságát. L. NOVOMESKV Bölcsesség Van ilyen bölcsesség: a zsinat előtt térden beismerni, hogy tévelygés, téves volt a dolog, inkább a térdhajtást választod, mint a máglyát, inkább, mint ékszeres dobozba, fojtod magadba az igazságod lángját, majd ismét megvallod, hogy mégiscsak forog. Galilei elvtárs, ugye, van ilyen bölcsesség? Ám a bölcsnél Is bölcsebb a gyermek, az a mesebeli, naivul bátor legényke, a fiú, ki kiáltott, s hangja messze csengett, hogy csupasz a király, hogy csupasz egészen. Fordította: L. GÁLY OLGA A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA SOMERSET MAUGHAM CATALINA Az angol irodalom néhány évvel ezelőtt elhunyt nagy elbeszélője Catalina című könyvében nála mind térben, mind időben szokatlan közegbe helyezi történetének cselekményét és hőseit: az inkvizíció fanatikus, veszedelmesen vallásos'Spanyolországába. Az események középpontjában Catalina, a bűbájos, kedves, okos leányka áll, aki egy szerencsétlenség következtében megbénult. Amikor a legszerencsétlenebbnek érzi magát, amikor legkeservesebb könnyeit ontja, akkor egy ismeretlen, szelíd, égszínkék köntösű hölgy megvigasztalja, hogy ismét egészséges lesz, valaki majd csodát tesz vele. Nos, a csoda megtörténik, Catalina újból egészséges, boldog. A városkában most mindenki elvárja, hogy hálából kolostorba vonuljon, de a lány egészséges életösztöne a világi életet választja. Férjhez megy szerelméhez, családanya lesz, és a körülmények folytán Spanyolország legnagyobb színésznője. A népmeséi motívumokkal (ami Maugham-nál úgyszintén meglepő) átszőtt történés sodrából bölcselkedő, kifinomult günyorossággal, mesteri ellenpontozással megrajzolt figurák emelkednek ki: az egyenes, közvetlen Catalina és a gőgös, uralkodni vágyó priorissza, a szent életű, aszkétikus főpap és Domingo, a görögös életörömöt hirdető bohém nagybácsi. S noha az író szemléltetően festi meg a kort s a történelmi hátteret, mégsem igazi történelmi mű, hanem derűs, mindenki számára szórakoztató regény. — gé — Martini asszony két évvel ezelőttig vénkisasszony volt, száraz, akár a hering, rücskös, szőrös arcú, torokhangú, megpenészedett vénlány. Az egyik nőnek, kotlóstyúk-természete volt, a másik sólyomhoz hasonlított. Két évvel ezelőtt férjhez ment egy megözvegyült vadászhoz. Még szárazabb lett, még rücskösebb, a hangja meg egészen megtört. Abban az évben, amikor harmadikba jártam, indították meg a negyedik osztályt, és akkor kezdtek az osztályokba vegyesen felvenni fiúkat és lányokat. Aimone kapta az elsőt és a harmadikat, Martini a másodikat és a negyediket. Én a következő évben kerültem volna a negyedikbe, azután már a záróvizsga következik. Én is, a társaim is, mindenki, azt gondoltuk, hogy most majd Aimone kapja a másik kettőt. Az első tanítási napon Aimone szokása szerint az osztály ajtajában állt. Feléje indultam. Rám mosolygott, üdvözölt, aztán jobban megnézett, és így szólt: — Ebben az évben te is a másik osztályba jársz. Hebegni kezdtem (a torkomat már a sírás fojtogatta): — Nem a tanítónő tanítja a negyediket? — Nem, Martini tanító néni. Megdermedtem, torkomból a gombóc kiszabadult, utat engedett a sírásnak. Bementem, egészen az udvar közepére, és először halkan, aztán ahogy belelendültem, egyre hangosabban tüzeltem a társaimat: — Ha ti akartok ide járni, csak járjatok, én Martinihoz nem megyek. Nem tud magyarázni, még diktálni se tud úgy, ahogy kell. Reggel negyedóra késéssel érkezik Novarából, este meg negyedórával előbb megy el, hogy elérje a helyi járatot. Nem tanítónő ez, hanem madárijesztő. Ahelyett, hogy a gyerekekkel törődne, a férje bajuszát pödörgeti. Csak csúfolják tanítónőnek. Aki szamár, tőle szamár maradhat, aki nem, szamár lesz. Én le akarom tenni a záróvizsgát: nem járok hozzá. . — folytatjuk — A róka a favágó I n A róka a vadászok elől menekült, és megpillantott egy favágót. Elkezdett könyörögni neki, hogy rejtse el. A favágó azt a tanácsot adta, menjen be a kunyhójába és bújjon el. Nemsokára odaérkeztek a vadászok, és megkérdezték a favágót, nem látott-e arra futni egy rókát. Fennhangon azt mondotta, hogy nem; kezével azonban intett, jelezve, hová bújt el. A vadászok azonban nem értették meg az integetést és elhitték a szavait. Mikor a róka észrevette, hogy elmentek, kijött a kunyhóból, és szótlanul távozott. A favágó pirongatni kezdte, hogy noha az ő segítségével menekült meg, mégsem adja ennek semmi jelét. Mire a róka így szólt: „Én bizony igen hálás lennék, ha kézmozdulatod és magatartásod összhangban lett volna szavaiddal.” Aesopus nyomán •UM£ GYURCSÖ ISTVÁN versei Varjú nóta Fekete varjú, fehér hó. Kiáltsunk egyet, hali-hó! Fázik a varjú, fekete, fehér a felhő felette, fehér a mező alatta; Repül a varjak csapata. Károg a varjú: jaj, be kár! elmúlt a tavasz, el a nyár! Fázik a varjú, hull a hó, nagyot kiáltunk: hali-hó! Kedves gyerekek! Fejtsétek meg a képrejtvényünket. Vágjátok ki az ábrát és küldjétek be címünkre. Készítsetek ti is hasonló képrejtvényt! Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Praíská 5. Gyermekeknek. A lapunk 5. számában közölt rejtvény megfejtése: 1—b; 2—c; 3—a. Jutalomban részesül: Dorók Marián, Veliká nad Ipfom (Vilke), Molnár Katalin, Kráf. Chlmec (Királyhelmec), Baráth László és Baráth Laura, Téli móka Ide láss! oda láss! jeget halász a halász. Megfagyott a csuka farka, jégből van a harcsa bajsza. Ide láss! oda láss! jeget vadász a vadász. Megfagyott a róka farka, jégcsap lett a nyuszi bajsza. Ide láss! oda láss! megfagyott a madarász. Ide láss! oda láss! Halász — Vadász — Madarász — jeget, havat kaparász.
