Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-22 / 8. szám
2. VfifPili'-’i á 72 éves Seregély lános bácsi: Tavaly 73 napot dolgoztam le i szövetkezetben, idén öbbet szeretnék iudák Péter a szövetkezet főmérnöke elégelett az egyéves erednényekkel Hatesz Lajosné az áji ■észleg csirkegondozóa: Nagy a mi szövetkezetünk, a vezetőségiek sok a gondja. Az 0. születésnapomról négsem feledkeztek neg! Az ilyen szövet- Lezetet igazán meg kell lecsülni MMHMMMMS: Reicher János, az újbódvai részleg vezetője: A mi szövetkezetünkben mindenki megtalálja a számítását Huszár Tibor felvételei érkeztek a naposcsirkék. Éppen műszakváltáskor érkeztünk ide, így mindkét gondozót, Matesz Lajosnét és Andó Margitot itt találtuk. Matesz Lajosné, aki 10 éve gondozza a csirkéket, egészen meghatódik, amikor a szövetkezet egyesítésének előnyeire kerül szó: — Nagy családnak sok a gondja — így van ez a mi szövetkezetünkkel, is. De a mi vezetőink e sok gond között sem feledkeznek meg az emberről. Nemrég töltöttem be ötvenedik életévemet, ötszáz koronával és virággal ajándékoztak meg. Ezt a figyelmességet bizony nem mindenütt kapják meg a dolgozók. A másik pavilonban Hajdú Erzsébet gondozónő a következőkben látja az egyesítés eredményét: — Az egyesítés előtt darabszám után jutalmaztak bennünket. Most pedig a súlygyarapodás szerint kapjuk a fizetést. Tehát érdekeltté váltunk a nagyobb eredmények elérésében, mert ezzel párhuzamosan emelkedik a fizetésünk is. Nálunk most 56 nap alatt 1,46 kg-os súlygyarapodást érünk el. A takarmányfogyasztás egy kilogramm súlygyarapodásra 2,53 kg. Az elhullás 1,8 százalék. A gazdasági udvaron hárman műtrágyát kevernek. Az ő véleményüket is kikértük. Juhász Gyulóné: Amióta egyesítették a szövetkezetét, nagyobb a munkafegyelem. És így van ez rendjén! Kalász Gyuláné: Az egyesítés előtt télen az asszonyok számára nem volt munka. Most aki dolgozni akar, annak adnak munkát. Altman Sándor: A növénytermesztésben nálunk nem okoz gondot a 230—240 munkanap ledolgozása. S ami lényeges, ugyanazon munka elvégzéséért most többet kapunk, mint az egyesítés előtt. Kőrössy Károly, a torna—áji részleg vezetője így magyarázza a dolgozók elégedettségét. — Az emberek itt értékelni tudják a jobbat és a többet. Az vitathatatlan, hogy az egyesítés után a munkaszervezésben lényeges javulás történt, s a normák szabályozásával főleg a növénytermesztésben javultak a fizetések is. Az emberek saját munkájukon és pénztárcájukon érzik az egyesítés előnyeit. A SZÖVETKEZET KÖZPONTJÁBAN Kőrútunkról délben értünk vissza a szövetkezet újbódvai központjába, ahol a korszerű adminisztrációs épületben nemcsak a szociális helyiségeket — zuhanyozókat, öltözőket — találni, de a jól felszerelt, tágas konyhát és éttermet is. Kevés szövetkezet dicsekedhet még eddig azzal, hogy tagsága közösen terített asztal mellett naponta friss ebédet fogyaszthat. Nagy család ül itt asztalhoz: télen 160, nyáron 300 személyre főz a két szakácsnő; Koleszár Éva és Koleszár Jolán. Reicher János, az újbódvai részleg vezetője megjegyzi a konyhával kapcsolatban: — Az újbódvai részleg dolgozói bent ebédelnek az étteremben. A többi részleg dolgozóinak, akik több kilométer távolságban dolgoznak a központtól, autóval hordjuk ki az ebédet. így tagságunk közül senki sincs megrövidítve. Ezenkívül még tízórait is Fúj a szél, a lábak alatt csikorog a hó, de a szőlészetben dolgozó asszonyok most sem pihennek Koleszár Éva és Koleszár Jolán szakácsnők gondoskodnak arról, hogy a szövetkezeti tagok finom ebédet kapjanak ■■■■■■■■■■■■■■MM állományt. Ök vajon miben érzik az egyesítés előnyét? — A fizetésünkben nem történt változás, mert minket termelés szerint jutalmaznak. Am munkánk annyival könnyebb, hogy amit valamikor kézzel kellett elvégezni, azt ma automatikus gépek végzik el helyettünk. A mi feladatunk elsősorban az ellenőrzés és a takarítás — magyarázza Béres Erzsébet. Koleszár János a telep vezetője, aki az egyesítés előtt hosszú évekig volt a vendégi szövetkezet elnöke, így vélekedik az egyesítésről: — A technika gyors fejlődése törvényszerűen magával hozta a szövetkezetek egyesítését. Kis földterületen nem lehetne kihasználni a magas teljesítményű gépeket, szó sem lehetne a termelés szakosításáról, az üzemek közötti együttműködésről. S ez nálunk most mind lehetséges . . . Ellátogattunk az áji részlegre is. Ide már megfőznek itt. Nyugodtan állíthatom, a szövetkezeti konyha nagy közkedveltségnek örvend, és teljes mértékben ki van használva. * * * Körsétánk véget ért. Sokat láttunk, sok emberrel beszéltünk. A vélemények megegyeznek: az egyesítés a tagság javát szolgálja! A dolgozók saját tapasztalatukkal győződtek meg erről. Az újbódvai 25. Győzelmes Február szövetkezet termelési eredményeivel a Kosice—vidék-i járás első tíz szövetkezete közé tartozik. Am, ami a termelés szakosítását, a munkaszervezést, irányítást, a dolgozókhoz való viszonyt illeti, minden bizonnyal az első helyet foglalja el. A vezetők — akik magas fokú szaktudással és gazdag tapasztalatokkal irányítják a szövetkezetét, — és a dolgozók — akik becsületes munkával tesznek eleget kötelességüknek — közös eredménye ez. H. ZSEBIK SAROLTA Már gyermekkoromban szívesen nézegettem a holdat, a csillagokat, és ábrándoztam azon, amit a világ teremtéséről tanultunk az iskolában. Anyám tudott is erről a kedvtelésemről, és egyszerűen csak „kis csillagásznak” nevezett. Én meg csak álmodoztam, álmodoztam, arról, hogy egyszer komoly tudományokba kezdek, és felkutatom annak a másik világnak a létezését. Álmaimnak azonban hamar vége szakadt, életem hamar megtelt más tartalommal. Mindössze hétéves voltam, amikor apámat, ezt a jó, igazságos és haladó eszméket hordozó embert a szemem előtt lőtték agyon. Nem maradt utána más, csak három apró, éhező gyermek. Még kenyérre való sem maradt, hiszen nem sokkal azelőtt tért vissza az első világháborúból, ahol négy évet szolgált. És a kétkezi munkás csak annyit tudott előteremteni, amennyi egyik napról a másikra elég volt. Anyám rettenetes bánatában azt mondta nekünk, gyerekeknek, hogy apánkat tán a jóisten büntette meg, amiért nem hitt benne. Nekem ezek a szavak a szívemig hatoltak, és az volt az érzésem, hazugságot tartalmaznak. Ezért egyre többet töprengtem rajtuk, szinte csak ez foglalkoztatott. Azt gondoltam, hogy ha isten létezne, nem engedné, hogy igazságos, ártatlan emberek szenvedjenek, meghaljanak. így jutottam el a meggyőződésig, hogy: apámnak a hitetlenségében is színtiszta igaza volt. Ezt a gondolatot a nehéz életünk, a gyakorlat edzette bennem meggyőződéssé. Apám halála után szinte kegyelemkenyéren éltünk. Anyai nagyapám, aki földművelő volt, vásárolt számunkra az urasági birtok mellett egy keskeny földsávot, amit bevetettünk búzával. Hogy legalább a mindennapi kenyérre legyen belőle. Aztán az évben nagy esőzések voltak, és a kiöntött Vág az utolsó kenyérnek való magot is magával sodorta. Az elemi csapások is csak a szegény embereket sújtották. A tudatlan, sötétségben élő emberek pedig mindezt isten büntetésének tudták be, és nem az igazsagtalan társadalmi rendszernek. Hosszú idő kellett ahhoz, míg megértettük: az emberi kéz alkotott mindent, ami a földön van. Az emberi kéz, az emberi elme. Később összefogtunk, más medret szabtunk a Vágnak, és többé nem vitte el a búzánkat. Vagyis nem az isten mentette meg, hanem mi magunk.Hát így lettem ateista. Tudom, ha minden ember töprengene, egy kicsit azon, ki alkotta mindazt, ami körülöttünk létezik, tisztábban látna a világnézeti kérdésben. Csak egy kicsit gondolkozni kell, és kérdéseinkre tiszta választ kapunk. ELENA KOYSOVÁ, a ladcei hnb titkára, az SZNSZ KB elnökségi tagja ■■■■■■
