Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-15 / 7. szám
Huszár Tibor felvételei Már szinte természetes, hogy a fürdőszobában, hétvégi házban nélkülözhetetlen polcokat házilag készítjük, Ez inkább a férfiak munkája, de bizony néha nagyon sokáig tart, amíg ezek a „férfimunkák" elkészülnek. Segítsünk magunkon! Varrjunk vastagabb vászonból, vagy bútorszövetből tarka, szép és praktikus fali polcot. Hogy mi szükséges hozzá? Négy darab vékony deszkalap 40x40 cm nagyságú. Az anyagból huzatot varrunk a polcokra, úgy, hogy a deszkalapok beleférjenek. A huzat két oldalán öt centiméteres anyagot hagyunk, ez elegendő arra, hogy a polc vászonoldalaihoz hozzávarrva, erősen tartsa a polc lapját. Ha elkészült, a polc felső négy sarkára tartópántokat rögzítünk és kampósszöggel a falra akasztjuk. Nagyon jól mutat, ha ebből az anyagból még függöny, terítő vagy egyéb kis dísz van a helyiségben. Ha pedig bepiszkolódik, kimoshatjuk. A Kőrössy család szabad idejében szívesen hallgatja Évike zongorajátékát zium befejezése utón pedagógiát vagy pszichológiát szeretne tanulni. Bizonyára sikerül is ez majd neki, mert vasakaratával, kimeríthetetlen tudásvágyával ehhez már most megteremti az alapot. Presztízskérdésnek veszi, hogy kettesnél roszszabb jegye ne legyen. nőszövetség Kosice-vidék járási bizottságának póttagja. Esténként férjével együtt járnak a gyűlésekre, szerveznek, irányítanak, a falujukban működő valamennyi tömegszervezet munkájából részt vállalnak. Náluk közös a családi gond, a munka, közös a kikapcsolódás, a szórakozás. ESTE HÉT ÓRA ESTE TÍZ ÓRA — Anyukám, igyekezz egy kicsit, mindjárt kezdődik az énekpróba, ne kelljen ránk várniuk!... — sürgeti a férj feleségét. Mindketten tagjai a nőszervezet vegyeskarának. Kőrössyné már hetedik éve elnöke az újbódvai, hetventagú helyi szervezetnek, ezenkívül a Kőrössyéknél kialudt a villany. A házra nyugalom borul. Alapja ennek az egymás közötti kiegyensúlyozott jó viszony, s az az őszinte baráti kapcsolat, mely a szülők és a gyerekek között van. H. ZS. S. MINDEN HÉTEN EGY TANÁCS BERTOLT BRECHT A szerelmesek Nézd, ott a darvak óriási íve! A fellegek, melléjük adva társnak, már velük húznak, mint ki elröpítve egy életből másik életbe átcsap. Egy-gyorsasággal, egyenlő magosra törve úgy tetszik: többé el se válnak, hogy így a felhő s a madár megossza a szép eget, a néhány szárnycsapásnyit, hogy egy se késsen, nálunk maradozva, s ne lásson mást, csak azt, hogy ring a másik a szélben, mit éreznek mind a ketten, együtt feküdve röptűkben halálig: a semmiig sodródva a szelekben. Ha megmaradnak s egymásnak maradnak, addig mindkettő ép és sérthetetlen, addig hessenthetők és könnyen messzecsapnak onnét, hol puska szól vagy zápor tömörül fenn s míg kél a nap, hold, és megint lelappad, csak szállnak ők, egymásba elmerülten. Hová, ti? — Sehová. — És honnan? — Mindenünnen. Nemes Nagy Ágnes fordítása
