Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-15 / 7. szám

gyütt, egymásért ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Azt vártam, hogy munkájáról ás önmagáról fog beszélni, ő azonban ehelyett végigkalau­zolt a munkahelyén, meg-megállt gépek, asztalok mellett és mindenkiről volt mit mon­dania: — Durli Viliam az egyik legidősebb munka­társam, Mór nyugdíjjogosult, de nem tud munka nélkül meglenni. Mintha csak érezné, hogy szükség van rá, hogy szakmai és élet­­tapasztalataira még várnak a fiatalabbak ... A szűkebb közösségünk pedig különösen szá­mít rá, hiszen tíz évvel ezelőtt ő szervezte meg szocialista munkabrigádunkat. Megszervezte és vezette. Addig, amíg célját el nem érte: nemrég ugyanis elnyertük a munkaverseny bronz fokozatát. Akkor aztán átadta helyét egyik fiatalabb kollégájának... — Az új vezetőnk? Slovinec Jozefnek hívják, ő a raktáros. Bámulatos, milyen emlékező­tehetsége van. Pontosan tudja a raktárban levő sok-sok alkatrész nevét, számát, mennyi­ségét, de lehet, hogy ha nem szeretné munká­ját meg a munkatársait, nem is lenne erre képes. Igaz, őt is szeretik, becsülik. Tavaly építette fel szép családi házát és nem egy brigádtag segédkezett az építkezésnél, csak­úgy jóindulatból, szeretetből... — Az egyik legkomolyabb, legelmélyültebb munkatársam Csiba Ludovít, fiatal, kétgyerme­kes családapa. Szereti a szakmáját, számára a javítani való motor nem csupán egy élettelen munkatórgy. Munkája mögött ott látja a csa­ládokat, a háziasszonyokat, akiknek hiányzik ez az elromlott háztartási gép, akik várnak a mi munkánkra. — Duska Ferdlnandot pedig éppen a vidám természetéért kedvelem. Jó humorérzéke van, gyakran fölviditjo az embereket maga körül. Már húsz éve dolgozunk együtt, s ő mindig olyan fáradhatatlan. No és ő a brigád sza­kácsa. Finom ínyencfalatokot főz, ml meg addig ízlelgetjük, amíg van belőle ... — Az a fiatal kollégo ott: Hudec Miroslav. Pártjelölt. Esti iskolába jár, a szakmáját tanul­ja, sok és komoly feladat vár rá. Üzemünk, munkabrigádunk számít a képességeire, ere­jére. — Az előbb a háziasszonyoknak nyújtott segítségről esett szó. Akkor pedig elsősorban Hasik Jozef nevét kell említenem, ö foglalko­zik leginkább a háztartási gépek javításával. Mosógépek, mixerek, robotgépek, parkettcsl­­szoiók, elromlott motorjait tekercseljük újra. Javarészt neki köszönhető, hogy ezeket a ház­tartási gépeket reklamáció nélkül javítjuk. És ez a brigádunk büszkesége is. — A fiatalokkal főleg Boros Ladislav foglal­kozik. Az utánpótlás nevelése nem könnyű feladat. Nemcsak szakmai, de erkölcsi segítsé-Ki ne hallotta volna Bábolna nevét? Sokak számára a lótenyésztés, lóversenyek jelképe, másoknak viszont a híres bábolnai csirkék jutnak eszükbe e szó hallatára. Igaz, Bábolna világszerte elsősorban a ló- és a baromfi­­tenyésztéséről híres, emellett azonban találunk ebben a gazdaságban egész sor olyan kimagasló eredményt is, amely világviszonylatban figyelemre méltó. A bábolnai állami gazdaságot 180 évvel ezelőtt létesí­tették, hogy megteremtsék Magyarország lótenyésztésé­nek alapját. Ez a tradíció a mai napig fennmaradt. De a lótenyésztéssel ma már csupán a hagyomány ápolása miatt foglalkoznak, igazi büszkeségük a ba­romfitenyésztés. Több mint 200 ezer négyzetméternyi területet foglal el baromfitelepük; összesen 1 millió 780 ezer darab baromfit gondoznak itt. Fő munkaágazatuk a tenyésztés. Évente 140 millió darab naposcsibe kerül ki keltetőjükből. Ebből 80 millió marad Magyarorszá­gon, a többit exportálják. Állandó partnerük a Szovjet­unió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársa­ság és Csehszlovákia. Ezekbe az országokba azok az óriási tehergépkocsik szállítják a naposcsibéket, melyek­kel a mi utalnkon is nagyon gyakran találkozni. A távoli országokba: Irakba, Kuwajtba, Jordániába pedig heten­te 2 —3-szor saját repülőgépük viszi a kis, pelyhes jó­szágokat. Csupán a szocialista országokba több mint 4,5 millió rubel értékben adtak el tavaly naposcsibéket. A szocialista országokkal való együttműködés terme­lésük növelésének feltétele. Ugyanis az elkövetkező évek­ben évi tenyésztésüket 250 — majd később 500 millió darabra szeretnék bővíteni, s ennyi csibe eladásához jó kereskedelmi partnerekre van szükség. A szocialista országokon kívül megfelelő piacra találtak a nyugat­európai országokban is, ahol szívesen vásárolják a jó minőségű tenyészcsirkéket. A bábolnai baromfitenyésztés szelekciós bázisa jelen­leg magasabb a legnagyobb amerikai termelőkénél, Így felvehetik velük a versenyt a világpiacon is. Aki egy kicsit is ért a baromfitenyésztéshez, az tudja, hogy a csirke felneveléséhez általában 3 — 4 hónapra van szükség. Ám a bábolnai saját tenyésztésű Tetra-hibrld fajták 48 — 54 nap alatt elérik az 1,4—1,7 kg súlyt. Olyan kiváló genetikai tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy két kilogramm takarmány felhasználása elég az egy kilogrammos súly eléréséhez. Egy ilyen hatalmas üzemben a leggazdaságosabb fel-Németh József mester get, támogatást, példamutatást is kell adni a fiataloknak. — Klimes Oto is ezzel tűnik ki. Ért a fiatalok nyelvén. Néha biztosabb kézre, irányításra van szükség. O senkit sem utasít vissza és munká­jának eredménye sohasem marad el. Talán mert szereti a fiatalokat, megérti gondjaikat. — Előfordul, hogy munka után közösen szó­rakozunk, akkor Ziíka Eduárd, a társaság lelke, szórakoztatója. De a munkájában is pontos, megbízható, jó szakember, — Koller Ladlslavról hasonlóképpen beszél­hetnék. Csöndes, jóindulatú ember, és büszke mindannyiunk eredményére, csoportunk jó hír­nevére. Természetrajongó és én emiatt rokon­ságot érzek vele . .. ... így beszélgettem Németh József mester­rel, a bratislavai Kovospracujúci podnik egyik műhelyében. A háttérben szófoszlányok, gép­­zúgás, tompa zaj hallatszott. Ezen a részlegen harmincnyolc termelési dolgozó áll naponta a munkapadok mellé: elektromos gépek motorjait, háztartási gépeket javítanak. Két szocialista munkabrigádjuk van. Egyik a fiataloké, másik az övéké. Egyszerűbb lett volna a fiókokból előszedni a papírokat és kimásolni, mit tett a brigád fennállásának tíz éve alatt. Hány óra ledolgo­zását vállalták munkaidő után, mennyire emel­ték a munkájuk minőségi színvonalát, mit tettek környezetük szépítéséért, hogyan foglalkoztak a fiatalokkal, mennyi vért adtak kötelezettség­vállalásként, milyen kulturális rendezvényeken, tanulmányutakon vettek részt közösen. De ezek az adatok csak a konkrét eredményeket foglal­nák magukba, és a számok nem árulnák el azt a közösségi összetartozást, ami a szemmel látható eredmények mögött van. Érthető hát, hogy a mester minduntalan róluk beszél. Munkatársairól. Közösségi kap­csolataikról. Igaz, húsz éve jár naponta erre a helyre, némelyik munkatársával több éves, sőt évtizedes kapcsolatban áll. Ez az a hely, ahol fiatal korában megalapozta az életét, s ahol szakmájában mesteri rongra emelke­dett. Élete összeforrt az üzem életével, annak gondjaival, örömeivel. És munkatársai életével, hiszen — főleg a brigád tagjaival — nemcsak a munka köti őket össze ... ... Hogyan is lehetne hát másképpen? — ma — használás mellett is rengeteg takarmányra van szükség. Naponta 20 — 22 vagon takarmánykeveréket fogyaszta­nak itt el az állatok, beleértve a sertéstenyésztést is, amely a legfiatalabb, mlndösze ötéves ágazata az állami gazdaságnak. A gazdaság rentabilitásának feltétele az is, hogy a takarmányok saját termesztésűek legyenek. Hosz­­szú éveken át kísérleteztek, melyik az a takarmány­­növény, amely a kedvezőtlen időjárású években is meg­felelő hektárhozamot ad. Harmincnyolcféle termény közül végül is a kukoricára esett a választás. Ezek után áttértek a kukorica monokultúrás termesztésére. 13 ezer hektár szántóterületükből minden évben ugyanazon a A szocialista munkabrigád tagjai Bábolna — MAGYARORSZAG BÜSZKESÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents