Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-03 / 6. szám
Kedves Olvasóink! ELŐZŐ SZAMUNKBAN IFJÚ SZEMMEL CÍMŰ ROVATUNK KERETEBEN „MEGMONDOM ŐSZINTÉN" CÍMEN ANKÉTOT INDÍTOTTUNK ÉS OLVASÓINK BEKÜLDÖTT LEVELEIT TÁRTUK ÖNÖK ELÉ. MIVEL A FELVETETT KÉRDÉS, HOGY: KIRE MONDHATJUK AZT, HOGY „KISPOLGÁR" - MINDANNYIUNKAT ÉRDEKEL, KÉRJÜK, HOGY JÁRULJANAK HOZZA A SOKRÉTŰ VALASZ MEGFOGALMAZASAHOZ, ÍRJAK MEG ÖNOK IS A VÉLEMÉNYÜKET. A LEGJOBB HOZZÁSZÓLÁSOKAT KÖZÖLJÜK, HONORÁLJUK, AZ ÉRTÉKELÉS UTÁN PEDIG DIJAKKAL JUTALMAZZUK! VARJUK LEVELEIKET! A CÍMÜNK: BRATISLAVA 80 900, PRA2SKA U. 5. A BORÍTÉKRA NE FELEJTSÉK EL RÁÍRNI ANKÉTÜNK CÍMÉT: IFJÚ SZEMMEL: „MEGMONDOM ŐSZINTÉN". Tisztelt szerkesztőség! Elnézést kérek, hogy ilyen problémával fordulok Önökhöz, de úgy tapasztaltam, hogy — érdemes. Amióta a lapjukat olvasom, sok olyan kérdésre kaptam feleletet, amelyet nem én tettem fel, de ugyanúgy én is leltehettem volna. Es jó, hogy most is ilyen általános érdekű dologban kérhetjük ki az olvasók, az Önök véleményét. Elárusitónö vagyok egy cipőboltban, egyszerű falusi szülök gyermeke, akinek a nevelésével otthon nem sokat bíbelődtek. Mivel azonban kiskoromtól nagyon szerettem olvasni, a könyvekből egyet-mást megértettem és ellestem a világ dolgaiból. így azt is, mi a higiénia, a jó Ízlés, a jó modor, az udvariasság stb. Őszintén bevallom, ezeknek az ismereteknek a birtokában csak télig vagyok boldog — gyakran inkább boldogtalan. Mindez pedig a környezetem miatt van. Amíg otthon laktam, a szüleimnél, különcnek tartottak és gúny céltáblája voltam „úriaskodó" szokásaim miatt. Amióta pedig dolgozom és önállóan élek, a munkatársaim között akad nem egy, aki célba vesz. Hogy milyen nyilakat lövöldöznek rám? Éppen ez az! Számomra érthetetlen, hogy a mai modern időkben, amikor a velem egykorú fiatalok előtt egyformán nyitva áll a művelődés útja, olyasmiért gúnyolnak, hogy: udvarias vagyok az idősebbekkel, ha úgy adódik, felsegítem a kabátjukat, ha valamit leejtenek, felemelem. Amikor az üzemi étkezdében valamelyikük a késről nyalta le a mártást és én ezért rászóltam, kijelentették, hogy kispolgár vagyok. És kispolgárnak neveztek azért is, mert nem fogadtam el egy új fiúismerősöm ajánlatát, aki kétszemélyes sátorba hivott meg egy nyári hétvégére a Szenei tóhoz. Igazán sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon. Nem szeretek különbözni a társaimtól, hiszen én is mai fiatal vagyok. A társnőimtől külsőleg nem sok különböztet meg: modern frizurát hordok, festem a szemem, az öltözködésem is divatos, ha nem is szeretem a feltűnőt, a kezem manikűrözött, a lábam pedikűrözött, szeretem a beatzenét — mégis megjelöltnek érzem magam, mintha belülről más lennék, mint a többiek. Talán tényleg kispolgár vagyok és az én életfelfogásom már „elavult csökevény"? Vagy éppen megfordítva: a társnőim szemléletében van a hiba? Szeretnék erre választ kapni önöktől, amit előre is köszönök Szőke Magdolna Kedves kislány Ügy érzem válaszolnom kell leveledre, melyben tanácsot kérsz. Megértem helyzetedet; a Te látóköröd sokkal szélesebb, felfogásod élesebb, mintsem hogy egykönynyen bele tudnál törődni szüleid akaratába, hogy rendszeresen látogasd a vasárnapi „istentiszteletet". Szüleid egy egészen más, szellemi és anyagi környezetben nevelkedtek, így az ő nézetük másképpen is formálódott. Bizonyára dolgos, becsületes emberek, akik mindent megadtak ahhoz, hogy Te már másképpen nézhesd a világot, mint ők nézhették. Jóllehet őszintén már ők sem hisznek a templombajárás szükségességében, de még nem tudták magukban teljesen legyőzni azt a sok éven át beléjük rögződött szokást és nézetet, melyet kiskoruk óta magukban hordoznak, s tőled is követelnek. Ne vádold őket ezért kispolgárisággal I Inkább ülj le velük egy nyugodt vasárnap délután és beszéljetek ezekről a dolgokról nyíltan és őszintén. Lehet, éppen a Te határozott és értelmes érveid lesznek azok, melyek bennük is leiébresztik avagy megerősítik azokat a gondolatokat, amelyek alapján megváltoztatják nézeteiket. Üdvözlettel Kiss Lászlóné, Bratislava Hozzászólásomban először is tisztázni szeretném a fogalmat, mit is jelent valójában az, hogy kispolgár, kispolgári mentalitás. Ehhez, ha dióhéjban is, egy kis történelmi visszapillantás szükséges. A polgári társadalom korában a kisiparosokból, kiskereskedőkből, kishivatalnokokból, a „kisemberekből" álló réteg jelentette a kispolgárságot, melynek életszínvonala alig volt valamivel magasabb, mint a csak saját munkájukból élőké, mert hiszen egyáltalában nem, vagy csak kis mértékben használtak bérmunkát. Nyilvánvalóan kialakult sajátos életszemléletük, amely meglehetősen korlátolt, szűk látókörű volt, hiszen nem rendelkeztek kellő műveltséggel sem és saját problémájuk, munkájuk bűvkörében éltek. Nehezen szerzett keresetük kicsinyessé, önzővé tette őket, kevéske anyagi javukat zsugorgatták, gyarapították, bezárkóztak szűk körükbe, előítéletek alakultak ki közöttük. Kialakult a jellegzetes kispolgári nézet, szokások, amelyeknek rabjává váltak. Az említetteken kívül az önzés, érzelgősség, az ízlés hiánya, az önelégültség, a gyűjtés, harácsolás a jellemzői ennek a rétegnek; ezek a tulajdonságok kit jobban, kit kevésbé kerítettek hatalmukba. A szocialista társadalmi rendben ezekhez a megmaradt szokásokhoz, nézethez való ragaszkodásnak a logalinát értjük a kispolgári gondolkodásmódon és életformán. Idejétmúlt és helytelen mentalitás ez, amely gátolja a társadalom egészséges fejlődését. Egyelőre csak ennyit kívántam hozzászólni a kérdéshez. Nagy Erzsébet pedagógus A nagyvárosok bérhózainak lakói nem nagyon ismerik egymást közelebbről, legföljebb látásból, s egy udvarias köszönésnél nem is jutnak tovább. Nem ismerik egymás gondját, baját, bezárják maguk mögött az ajtót, s csak $ ő kis családi körükkel törődnek. Azt mondják, a kivétel erősíti a szabályt. Nos, Aksamiték kivételt képeznek. A bratislavai bérházban, ahol laknak, mindenki ismeri őket, a hatodik emelet lakói pedig úgy vannak velük, mintha testvéri kapcsolat lenne közöttük. Aksamiték ajtaja mindig tárva van a vendég előtt, s szívesen is jönnek ide a szomszédok, ismerősök, mert náluk mindenki jól érzi magát. Az a meleg és őszinte kapcsolat, amit csak a kiegyensúlyozott családi légkör tud megteremteni, itt mindig megtalálható. Ha a szomszédok, ismerősök között valakinek a családban vagy a munkahelyen problémája akad, az egész biztosan A NO KÉRDEZ Napjaink irama, az idegrendszer megterhelése, a nők fokozott ütemű foglalkoztatottsága következtében egyre több nő nyúl a cigarettához, hogy egy pillanatra „megnyugodjék“. Nemcsak a tudósok kísérletei, hanem úgyszólván a mindennapi gyakorlat is világosan bizonyítja, hogy a dohányzás veszélyezteti: a légzőszerveket nemcsak tüdőcsúcshuruttal, hanem tüdőrákkal is, a szívét és az érrendszert infarktussal, bürgerrel, s az utóbbi időben az is bebizonyosodott, hogy a női szerveket is veszélyezteti. — Veszélyesebb-e a nőkre nézve a dohányzás, mint a férfiakra? — A dohányzás a nőknek sokkal többet árt, s a belső elválasztású szervek különféle zavarait idézi elő. A nőknek például semmilyen körülmények között sem lenne szabad a serdülőkorban és a terhesség, illetve a szoptatás ideje alatt dohányozniuk, mert a nikotin az anya vérkeringésébe jutva, a magzatnak és a gyermeknek egyaránt árt. — „Magánügy“-e a nők dohányzása? Az ízlésesen csomagolt és átkötött ajándék kétszeres örömet okoz, még akkor is, ha valami csekélységet ajándékozunk. A csomagolás és az ajándékozó névjegye el-
