Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-19 / 51-52. szám
UTAZZUNK UTOLÉRTE A SZERENCSE Azt is tudták, hogy nem nyerhet mindenki. S hogy a döntőben éppen őket, illetve közülük egyet ért utol a szerencse, ez igazán nem más, mint szerencse. — Mi már évek óta bekapcsolódunk a Nű c. hetilap minden egyes vérsenyébe. De eddig még csak egyszer sikerült a keresztrejtvény helyes megfejtéséért egy könyvet nyerni. De most sikerült. Persze folytatjuk I Reméljük, hogy legközelebb négyünk közül megint valakire rámosolyog Fortuna, csak legyenek a lapban érdekes és tanulságos versenyek máskor is — mondja biztatóan Szabóné. Nagyon szeret utazni. A versenyben előforduló helyek legtöbbjét már személyesen — A fodrásznál ültem a búra alatt, amikor telefonhoz hívtak. A munkatársam nevetve újságolta, hogy olyan szerencse ért, hogy azt meg kell ünnepelni, konyak nélkül ne térjek vissza. Nem akartam hinni a fülemnek . . . Valóban igaz lenne? Biztos csak jókedvükben ugratnak — gondoltam, de már alig tudtam kivárni, amíg megszárad a hajam — meséli Szabóné Kosa Erzsébet, az „Utazzunk együtt" című verseny első díjnyertese. Magas, fekete fiatalasszony. Természetes kedvessége már az első pillanatban rokonszenvet vált ki. örül a szerencsének, s munkatársai is vele együtt örülnek. Tulajdonképpen kilenc héten át együtt izgultak, hogy sikerüljön. Hetente „együtt utazták be" Csehszlovákia nevezetes helyeit, hogy aztán ki-ki a saját nevére beküldje a megfejtést. Minden héten helyes volt a kérdésekre a felelet, amit Szabó Erzsébet, Lelkes Mária, Hebrik Mária és Csánó János a a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) Kommuná- ej lis üzem bérelszámolói küldtek be. Ám az egyes fordulók kiértékelésekor hiába várták ü a nyertesek névsorát, nevük nem volt köz- c tűk. Dehát nemcsak a nyereményért verse- a nyeztek ők — a játék izgalma, a megfejtést 5 megelőző lexikonok és könyvek tanulmá- 2 nyozása, keresgélés és kérdezősködés —® ez mind a hasznos időtöltéshez tartozott.— is ismeri. Amióta a gyerekek kicsit felcseperedtek — Jutka kilenc, Csilla ötéves — autóval gyakran tesznek vasárnaponként egy-egy kirándulást. Ezek becses órák a gyerekek számára is, mert együtt van a család, nem úgy mint hétköznapokon. A férje ugyanis a Nitrai Hydrostavnál dolgozik, mint építésvezető, s csak a hét közepén és hétvégén jár haza. A szabadságot igyekszenek mindig együtt tölteni, legszívesebben utazással. — Idén ilyen szempontból szerencsés évünk volt. A férjem az üzemtől kéthetes bulgáriai üdülést kapott, melyre én is vele mehettem. A gyerekek imádják a vizet, s hogy ők se legyenek megrövidítve,, tíz napot még a Balatonnál is töltött a csalód. S most még ez a kétszemélyes Magas Tátra-i üdülési Igazán szép ajándék a karácsonyfa alá. Tíz napon át pihenni a Magas Tátrában, s itt tölteni a karácsonyi ünnepeket is — ennél kellemesebb meglepetés már nem is érhetett volna — szögezi le a fiatalasszony. Szabóné naponta utazik Michal nad Ostrovéről (Mihályfáról) a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) munkahelyére. Érettségi után itt állt munkába, s azóta több mint tizenhárom év telt el, de őt még mindig itt találni. Munkájával elégedett, azt mondja, a kollektíva is kitűnő. Mint minden alkalmazásban levő fiatalasszonynak, neki is megvannak a mindennapos gondjai: bevásárlás, mosás, takarítás. Talán annyival könnyebb neki, hogy a vele egy udvarban élő nagymama amiben tud, segítségére van. Iskolába, óvodába indítja a gyerekeket, délben ebéddel várja őket. A karácsonyi sütés-főzés „felelőse" is a nagymama lesz. Mert hiába az igyekezet, a nagymama főztjének párját nem találni!. .. S ha majd a karácsonyi üdülés után együtt lesz a család, képzeletben újból bejárják a már ismert és még ismeretlen tájakat, s az „Utazzunk együtt" című versenyben szerzett új ismeretek alapján meghatározzák, milyen úticélt tűznek ki maguk elé a következő évben. H. ZSEBIK SAROLTA Az iskolatáskákban még szunnyadnak az irkák, tankönyvek és a ceruzák, a 'folyosók is csöndesek, hiszen az óramutató alig búcsúzott a hatos számtól. Kora reggel van. De a hatodik osztály tantermébe egymás után érkeznek a környék falvaibái is az Ügyes kezek körének tagjai, ahol már várja őket Mariska néni, a pedellus. A szatyrokból előkerül a kukoricaháncs, a szekrényből kikeresik a fából készült formákat és a kíváncsi gyermekszemek Mariska néni felé fordulnak. Ö pedig ellenőrzi, hogy nem lazult-e meg egy-egy szeg a formában, elég feszesen tartanak-e a szálak, nedves-e az előkészített háncs, mert száraz állapotban nem sodródik ám a kislányok fürge ujjai alatt és akkor nem sikerül a lábtörlő, melyen éppen a munka alapjait tanulják. A kör tagjai nagy figyelemmel hallgatják KEZEK KÖRE az utasításokat, mert ők is szeretnének olyan szép szatyrokat készíteni, mint Mariska néni, akinek munkái még Bralislavába is felkerültek az Ügyes kezek országos kiállítására. Kiss Károlyné is még fiatal lány korában falujában, Malinovón (Éberhardton) egy téli tanfolyamon tanulta meg a kukoricaháncs feldolgozását. — A tanfolyam hat hétig tartott és bizony abban az időben jó kereseti lehetőség is volt annak, aki ügyesen dolgozott. Minden héten megjött egy teherautó, mi az iskolába összehordtuk a rendelésre készült 120X60 centiméteres háncsszőnyegeket és boldogan vittük haza a mamának a keresetünket. Még az öcsémet is megtanítottam erre a munkára, hogy minél több szőnyeget készíthessünk, — emlékszik a kezdetre Mariska néni. — Aztán különböző nagyságú szatyrokat fontam, — amikben ebédet hordtam a mezőre, és bevásárlótáskát meg papucsot is készitettem a családtagoknak. A fiam egyszer azzal jött haza Bratislavából, az iskolából, hogy osztálytársnőinek annyira tetszik a papucsa, hogy örülnének, ha nekik is készítenék. De a legnagyobb elismerés és öröm akkor ért, amikor a NÖ szerkesztősége által megrendezett kiállításon a sok szép kézimunka között ott láttam saját munkámat, és még tárgyi jutalmat is kaptam. Egy kicsit büszke is voltam, mert az én munkám mellett ott voltak tavalyi tanítványaim alkotásai is. Míg a hatodikosok a kukoricahánccsal szorgoskodnak, Mariska nénihez a nyolcadik osztályból is bekopog egy kislány, hogy tanácsot kérjen a kosárfonáshoz. — Hát az úgy volt, hogy amikor tavaly elolvastuk a Nő-ben az Ügyes kezek versenyének felhívását, Obert tanító eivtársnő megkért, hogy nem adnám-e át tudásomat a diáklányoknak. Én örömmel vállaltam a megbízatást, és így együtt szerepeltünk a gyerekekkel a kiállításon. A nagyobbak azóta önállóan dolgoznak, de mindegyik elhozza megmutatni a kész darabot. Remélem, hogy a jövőben még többen benevezünk a kilencéves alapiskolából a versenybe. Kissné kezében is ráma van, melyen bevásárlótáskát készít karácsonyra ajándékul. — Amíg a gyerekek fonogatnak, én is dolgozom, hadd lássák saját szemükkel, hogy kitartó szorgalommal milyen hasznos dolgokat lehet készíteni. KŐSZEGI ZSUZSA r; Mér 1 \V 1/ • ÍSL
