Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-08 / 50. szám
9» ÉVFORDULÓ ADAM MICKIEWICZ (1798—1855) — Százötven éve született a legnagyobb lengyel romantikus költő és forradalmár. Tönkrement nemesi családból származott. Vilnában járt egyetemre, ahol vezetője volt a forradalmi megmozdulásoknak. Eszméje a lengyel- és a világszabadság volt. Tevékenysége miatt Oroszországba száműzték. Puskin költészete hatott rá. Száműzetésében írta a gyönyörű Krími szonettek-et. A hazaszeretet hevítette és hevesen elítélte a társadalmi igazságtalanságokat. Merített a népköltészetből és felfrissítette vele az irodalmi nyelvet. A lengyel felkelés után Párizsban élt, ott irta nagyszabású költői elbeszélését, a Pan Tadeusz-t, melyet nemzeti eposzként tartanak nyilván. Bár ezt a művét realista vonások jellemzik, egy ideig a miszticizmus felé hajlott. — Lelkesen üdvözölte az 1848-as szabadságmozgalmakat. Olaszországban lengyel légiót szervezett és a magyar szabadságharccal is rokonszenvezett. Párizsban egy haladó lapot szerkesztett. Utolsó éveiben verseiben az európai szabadság ügyének kudarcán kesergett. Törökországban halt meg. KURUCOK Ezzel a címmel egész estét betöltő, színes szlovák játékfilm készül a bratislavai filmstúdióban. A történet 1831-ben játszódik, amikor kolera és aszály sanyargatta Szlovákia népét. Különösen Zamuto falu parasztjai szenvedtek sokat az éhezéstől, nyomortól. ínségükben a helyi földesúrhoz, Zamutockyhoz fordultak, mivel tudták, hogy magtárai telve vannak gabonával. A kevély uraság viszont élelem helyett rájuk lövetett, mire az ágrólszakadt szegény zsellérek fellázadtak és úgy harcoltak ellene, mint egykor a kurucok küzdöttek az elnyomók ellen. Innen a film címe. Külön érdekessége az alkotásnak, hogy legfontosabb jeleneteit több mint harminc neves szlovák színész szereplésével a nyáron Magyarországon a MAFILM munkatársainak segítségével forgatták. Tíz napig a zalaegerszegi szabadtéri néprajzi múzeumban dolgoztak, majd a Balaton melletti Dörgicsén és a lovasversenyeiről ismert Nemesvámos községben folytatták a munkát. A film alkotói elégedettek voltak magyar kollégáik segítségével és a mintegy kétszáz helyi statiszta közreműködésével. Kellemes környezetben, jó hangulatban, zavartalanul készíthették a KURUCOK-at, amelynek rendezője Andrej Lettrich, akit a Vörös bor című, nagy sikert aratott, háromrészes tévéfllmjéért a Klement Gottwald állami díjjal tüntettek ki. KANIZSA ISTVÁN A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. A mai magyar irodalom egyik legkimagaslóbb személyiségének, az író, költő, drámaíró Illyés Gyulának egyik nem régen megjelent kötetét ajánljuk olvasóinknak. Az író a címmel „a gondolat tapogatózását akarta érzékeltetni". Esszéket, útirajzokat, portrékat, interjút és tanulmányokat foglal magába a kötet. Több évtized anyagát öleli fel, a mindenkori aktuális jelenségekre és az állandó jellegű kérdésekre keres és kísérel meg választ adni, a népéért és annak jövőjéért érzett és vállalt felelősséggel, egyéni meglátással. „Hogy az anyagi termelés megszervezésével párhuzamosan, hogyan alakítjuk ki azt a közösséget, első feladatként azokat a közösségeket, amelyek a szellemet táplálják egészségesen; amelyek a tudatot — a szívet — szabadítják emberhez méltó létre." (Szépirodalmi Könyvkiadó) Hej, tél, hideg tél (Orosz népköltés) Hej, tél, hideg tél, hóval-jéggel megjöttél, mindent hóba temettél! Besöpörtél utat, ösvényt — kedvesemhez hogy jutok? Utcán átalmegyek vadruca képében, sáron is átrebbenek fürjecske képében, szobájába röppenek hajadon képében. Egy bábjáték-sorozat kedvenc főszereplője KEDVES GYEREKEK! Nemcsak most, a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából volt alkalmatok megismerkedni a szovjet pionírok életével, kedvteléseivel, szórakozásával. Ezúttal kívánságotokra a szovjet gyermekek kedvenc lapjaiból állítottuk össze rovatunkat. Héj, ti pacsirták (Orosz népköltés) Héj, ti pacsirták a szalmaszálon! Mind ide szálljon! Hozzátok el nekünk a fényes nyaracskát, ekét, boronával! Vigyétek el tőlünk a hideg telecskét, a fagyos telecskét, gerebent, rokkával! Komisz a telecske, kenyerünk megette. REJTVÉNYÜNK: írjátok meg nekünk, milyen szovjet gyermekújságokat olvastok, ismertek? Leveleiteket a következő címre küldjétek: Nő szerkesztősége, SOI 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. A lapunk 47. számában közölt rejtvény helyes megfejtése: Hófehérke és a hét törpe; Jancsi és Juliska; Piroska és a farkas; Hamupipőke. Jutalomban részesülnek: Baráth László, Klizská Nemá (Kolozsnéma), Feterik László, Solnicka (Szolnocska), Ernőd! Gábor, Jablonov n/T (Szádalmás). nincs többé, sem itt, se másutt, még ott sem, az öreg házban, az ívelt tető alatt. Hasonlított rá a ház, együtt öregedtek, ővele volt átitatva egészen. Mikor beléptél, megjelent a folyosón a félhomályban, vagy a konyhában találtad, elmerülve, varrt valamit, vagy főzött. Szombatonként, mikor megjöttem Rómából, minden reggel, amikor Novarában laktam. Most üres kagylóhéj a ház, szörnyű házkísértet. Mama, mama — és nem válaszol. Most első ízben hiányzik a találkozóról, ő, a hűséges, nem várja többé azt, akit várt tizenhét évigl Azt mondták neki, nem térek vissza többé, és a fejét rázta, azt mondták, bolond vagyok, forrófejű, és ő a fényképemet nézte. Ezért kapaszkodott úgy az életbe, miután apám eltávozott. Most első ízben tagadta meg a segítséget és én, ötvenéves férfi, hontalan lettem, idegen a tulajdon házam redves kövei közt, idegen a tulajdon bőrömben. Kérhetek-e valakitől bocsánatot, ha nem láthatom aztán a kiengeszteltség mosolyát? Ha súlyos keze tétován nem keresi az enyémet? Azok az érdes, nagy kezek, amelyeket görcsbe húzott a munka, amelyek mór szinte formátlanná váltak, ö, mamai És semmi nem volt lágyabb, könnyebb a simogatásuknál. Anyám kezei, csodatevő, reszelés bőrű keze! Kitől kérjek bocsánatot? Sírja zárva, a ház üres. Elment örökre, nem remélhetek többé, se most, se ezután. A kaszás suhintott és elszakított tőled, egyedül maradtam, és ha kiáltok, kiáltásom tovagördül a rideg földkérgen, s nem kapja fel más, csak a szél. Bocsánatot kérjek valakitől, aki ismert téged? Ehhez alázatosabbnak kellene lennem. Nem akarom áltatni és becsapni magam, nem akarok hazudni, még magamnak sem. Leírhatnám: bocsáss meg, mama, és mosolyoghatnék a tükörbe az új, farizeus arcomba. Akkor kellett volna megtennem, mikor még válaszolhattál volna. De hát nem ismertem-e jól ezt a választ? Az ezüst érmecskék csengése azonban túl éles, túl csábító volt: a bensőmben lakozó démon csábítása. Mert az a démon van. Magamban hordozom a lelkiismeretfurdalást, és ez újabb lehetősége annak, hogy tovább élj velem. Négy-ötéves lehettem, kölyök voltam, mint a többi kölyök, nem jobb, nem is rosszabb. Nagyon vonzott a víz, a csillogó, árnyas víz, amely fémesen, nyugtalanítóan, titokzatosan lúdbőrzik a levelek alatt. A Crosa patak két nedves ágával nyakláncként ölelte körül a Grampa majort: valamivel a rizshántoló fölött vált ketté, a híd fölött, ahol az assszonyok a fehérneműt mossák. Az egyik ág, a keskenyebb, kanyarogva folyt lefelé az elágazástól, a főág a nagy vaskerék lapátjaiba ütközött. A keskenyebb végigsiklott a lejtős mezőkön, bekukkantott a kert rózsafáihoz, megtört a kis deszkapalló alatt, fényessé simult, és tündérrózsával teliszórva vette körül a veteményeskertet az öreg diófák árnyékában, felvette a trágyadomb lecsurgó levét, továbbment, már sötétzöld színűvé vált a nyárfák között a szegények kertjeinél, aztán tajtékozva lezúdult egy köves meredeken, és elérve a főágat, újra egyesült vele. (Folytatjuk) ílS1k515lSlSlS15l01SlSMlS'l5\SlSlS151SMS151SlSM51SÍ£] .0 0 ® 51512
