Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-01 / 49. szám

KULTURÁLIS щ rnpipam ига шгд ÉVFORDULÓ Kilencven éve. november 26-án született Szekszárdon Babits Mihály. Ady és Móricz Zsigmond mellett a Nyugat első nemzedékének leg­kiemelkedőbb munkatársa. Kezdetben tanárként működött több vidéki városban, majd a Tanácsköztársaság idején Budapesten az egyetemen az irodalomtörténet professzora volt. Fölényes tudással kidolgozott klasz­­szikus veretű verseiből kiérzödik magányossága, melankóliája és bizo­nyos fokú dekadencia szövi át. Élményanyagán átszűrt későbbi alkotá­sait humanizmus jellemzi. Tiltakozik a háború ellen (Játszottam a kezé­vel, Fortissimó, Húsvét előtt). Emiatt tanári állását is elveszti. Vissza­vonul magányába, a fasizmus előretörése azonban ismét tiltakozásra készteti, műveiben szót emel az embertelenség ellen. Egyik fő műve a Jónás könyve. Prózája is kimagasló értéke a magyar irodalomnak. (Halálfiai, A gólya­kalifa, Tímár Virgil fia, Kártyavár.) Az utóbbi a magyar kapitalizmus kritikája. Nagylélegzetű művében: Az európai irodalom történetében is tanúságot tesz óriási műveltségéről. Erősen szubjektívan, költőként vall olvasóélményeiről. Gondolat és írás, Írás és olvasás, Irodalmi problémák cimű tanulmá­nyai esszéirodalmunkat gazdagítják. Rendkívül jelentősek műfordításai. Dante: Isteni szín játéka, Shakespeare, Szofoklész, Goethe, Shelley, Byron, Baudlaire és más költők számtalan versét ültette át nagy nyelvi virtuo­zitással és költői hűséggel. A NŐ KÖNYVESPOLCÁRA (bér) Hamis szellemek, igazi csalók Szégyen ide, szégyen oda, de vall­juk be, hogy még ma, a huszadik század utolsó évtizedeiben is kíván­csian ütjük fel a fejünket, ha babo­nákról, kísértethistóriákról, szellemidé­zésről, médiumokról hallunk. Noha alig néhány ember veszi komolyan ezeket a hiedelmeket, azért mindenkit érdekel, mi rejlik valójában a háttér­ben. Nos, ezt a rejtelmes hátteret leplezi le a három híres német „szellemva­dász “könyve, a „Hamis szellemek, Igazi csalók”. A szerzők: Allan, az il­luzionista, Schiff, a pszichológus és Kramer, az író, rendkívül szellemesen derít fényt a huszadik század nagy, „túlvilági" szenzációira, világhírű szeánszokra és médiumokra. A híres magyar médium: László és a hitleri Németország nagy „mágusa" — Ha­­nussen is szerepel a könyvben. Amíg a szerzők egy kis elnéző mosollyal ugyan, de könyörtelenül bánnak el a csalókkal, addig a sötét, középkori vallásos babonák nevében elkövetett gonosztetteket szenvedélyes felháboro­dással ítélik el. A könyv külön érde­kessége, hogy zárárészében röviden ismerteti az elmúlt évszázadok nagy szemfényvesztőit is, akik hajdan bűv­körükbe tudtak vonni királyokat, szép. aszonyokat és tudósokat egyaránt. Érdekfeszítő, szórakoztató és nem utolsósorban tanulságos olvasmány a család minden tagja számára.-gé­vette le a kalapját, és az esküvő nap­ján, a templomban vette észre a meny­asszony, hogy vőlegénye kopasz, és ez volt a legnagyobb csalódás életében. Anyámat elküldték a vizeskorsóért, elfu­totta a tűz, és a poharak megcsörren­tek a lakktálcán. Szép volt anyám: nagy, mogyorószín szeme volt, egyenes orra, és duzzadt aj­ka, gesztenyeszín fürtjei koszorúként vet­ték körül domború homlokát. Apám ke­mény, szürke szemű, heves természetű férfi volt, Mikor ott látta maga előtt a lányt lesütött szemekkel, biggyedt száj­jal, megértette, hogy nincs oka a féle­lemre, felvidult, és megeredt a nyelve. Odanyújtotta a kezét, anyám zavarba jött és visszahúzódott. Vagy fél tucat ilyen látogatás volt még. Senkinek se jutott eszébe, hogy megkérdezze a lányt, beleegyezik-e; ok­tóber nyolcadikán összeházasodtak, há­rom nappal később töltötte be a hu­szadik évét. Szegény mamai Azt hiszem, hogy a negyvenöt év alatt, amit együtt töltöt­tek, alapjában véve boldog volt, egy kicsit úgy, mint a kutya, amely meg­értő, megfelelő gazdára talált, de vég­eredményben boldog; de milyen nehe­zek lehettek az első napoki Evvel a nálánál idősebb, bozontos szemöldökű, jeges tekintetű férfival, akit ötször-hat­szor látott csak futólag, akihez mindent összeszámolva vagy ötven szót szólt,­­akit még tegezni sem mert, akinek nem ismerte a kedvét, a bőre illatát, a ke­zét, még a kézmozdulatát sem, sem a slmogatást, sem az ölelést, azt se tud­ta, hogy mondja majd: szeretlek, nem ismerte a mosolyát. Végeredményben idegen volt, akivel azonban egy életre össze volt kötve, és aki néhány óra múlva a karjába veszi, és kettesben lesznek, és Immár soha többé, semmi­lyen kifogással nem lehet többé vissza­fordulni. Vonatra szálltak, hogy Velen­cébe menjenek, és még útközben vet­te észre, hogy szűk az új cipője, és így sétálta be ezt a csodálatos, csupa arany és ragyogás, és bíbor várost, ő, aki még Milánót se látta soha, fel és le a szűk kis utcákon és a márvány­lépcsőkön és hidakon, két napon ke­resztül, feltört lábbal, fájdalomtól köny­­nyes szemmel. De nem szólt, egy nyö­gés se hagyta el ajkát, nehogy a férje észrevegye. Talán ebben az epizódban rejlik, mint rügyben a fa, anyám egész élettörténete. A harmadik napon a tanyasi lány a mészárszék pénztárában ült, mint vala­mi királynő a trónon. Tizenegy hónap múlva megszületett a nővérem. (Folytatjuk) PUSKIN Öböl partján.., öböl partján zöld lölgyla törzse Aranylánccal kötözve áll: Tudós kandúr a láncra kötve Ott éjjel-nappal körbejár, Ha jobb felé megy — dalt dalolgat. Ha bal leié megy — regét regél. Csodát látsz ott: manók bolyongnak, Az ágon sellö üldögél, Ott látsz utat, mely úttalan, Sosem sejtett állatnyomot. Ajtótlan s ablaktalan Kunyhót, mely tyúklábon forog; Ott erdő, völgy kohóiddal telve, A puszta part leié csapó; Ott harminc csillogó levente Kél kék tengerből reggelente, S nyomukban lépked Viz-apó. ANNA GARF A fülemül* meg az esti fecske Azt mondta egyszer az esti fecske fülemülének: — Az én hangom jobb a tiédnél. Ezt sohasem fogom elhinni. Márpedig én szebben énekelek. — Nem, nemi így vitatkoztak egész nap, majd estefelé a fülemüle azt ajánlotta: — Aki holnap előbb ébred és éne­kelni kezd, az a győztes. Merthogy az első dal mindig a legkedvesebb. — Jól van — helyeselt az esti fecs­ke, s eldalolta esti dalát. Fáradhatat­lanul énekelt ugyanazon a hangon. Éjiéire egészen berekedt, elfáradt, el­hallgatott. REJTVÉNYÜNK: Lakást keresett a mókus az erdő­ben ... Talált egy lyukat a vetésben, egy elhagyott fészket a vizparti sásban, egy kis barlangot a kövek között, jó fekvőhelyet a sűrű bokrok alatt, egy odút egy magas fa tetején. Mit gondoltok, gyerekek, melyik la­kást választotta a mókusf Színezzé­tek ki a megfelelő rajzot, és küldjé­tek be szerkesztőségünkbe. Ha tud-Ekkor rákezdett a fülemüle. Egész éjszaka csattogott, fütyült, trillázott, futamokat énekelt. Megénekelte a fe­hér holdat, a tiszta hajnalcsillagot, dicsérte a szántóvetőt, aki hajnalban kijött a mezőre, elzengte a pásztor dicséretét, aki már szürkületben kite­relte a nyájat a friss harmatos ré­tekre. Felébredt az esti fecske, meghallot­ta a fülemüle énekét, rájött, hogy el­­aludta az alkalmat és bosszúságában rákezdett: — Trrr... trr.,, trr,,, Minden más trilla a torkában rekedt. Es azóta is ebből a „trrr"-ből él. játok, hogy a többi lakásban milyen állat tanyázik, azt is megírhatjátok, a helyes megfejtők között jutalma­kat sorsolunk ki. Címünk: Nő szer­kesztősége, 801 00 Bratislava, Prai­­ská 5. Gyermekeknek. A lapunk 45. számában közölt rejt­vény helyes megfejtése: a felsorolt ünnepek: nemzetközi nőnap, a mun­ka ünnepe, Szlovák Nemzeti Felke­lés és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Jutalomban részesülnek: Hervay Zsu­zsanna, Sulany (Süly), Ambrózy Elvi­ra, Ipetsky Sokolec (Ipolyszakállas), Sukola Katalin, Strekov (Kürt).

Next

/
Thumbnails
Contents