Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-24 / 48. szám
hogy merre jór, merre dolgozik, Sok szép vidéket láttunk már így. Szeretünk mindenben részesei lenni egymás életének Más szórakozásra a tv-nézésen és a műsoros esteken kívül — amelyeken Eszti is fellép — nemigen jut idő másra. Csak az olvasásra, ahogy említettem. Különösen így ősszel és télen. A férjem képes hajnalban is olvasni, ha már nem tud aludni, vagy állva is napközben, ha éppen úgy adódik, ... De már itt is van az autó. Csak éppen hazaugrunk megnézni, hogy minden rendben van-e. Csupa virág porta — ebben a másik nagymamának van fő érdeme. Egy kis gondos körültekintés: Robi másik ruhát is vigyél, ebben akarsz apunak segíteni? Eszti, majd megigazítom a nadrágodat. Nem lenne kényelmesebb a másik cipőd? ... És már robogunk is a házépítéshez, a férjéhez. Ott van a távolabbi rokonság is, testvérek, sógorok, barátok. Kell a sok segítő kéz, mert ezen a hatalmas, kétszintes épületen még van mit tenni. Jövőre költöznek be, ha minden jól megy. — Az lesz a mi szobánk, mutat Robi az egyik emeleti helyiségre. Anyu is örömmel magyarázza, hol mi lesz, hogyan tervezik, képzelik. Közös az érdeklődésük, szórakozásuk, a törődés egymással, a féltés, egymás vigyázása alakítja ki továbbra is azt a családi harmóniát, mely biztosítéka lesz, — ha tovább munkálkodnak rajta —, hogy az új házból is meleg otthon váljék. — bér -гЛ I' § ZEMÜNK FÉNYE A féléves baba akkor szopja az ujját, amikor fáradt, unatkozik, nyugtalan és vigaszt keres, vagy éppen el akar aludni. Sok szülőt ez nyugtalanít, pedig semmi baj nincs, ha a gyerek általában kiegyensúlyozott, jókedvű, elfoglalja magát, ha csak alvűs előtt és néha-néha napközben szopja az ujját. De ha a gyerek ujja állandóan a szájában van, a szülőnek erre már fel kell figyelnie. Lehet, arról van szó, hogy unatkozik, mert nincs eleget gyerekek között, vagy kevés a játéka. Esetleg van játéka, csak azt a szekrényben tartják, rendben elrakva. Az is lehet, hogy már van gyerektársasága és szabadon játszhat otthon, mégis túl félénk ahhoz, hogy belevesse magát a játékba; csak szopja az ujját és nézi a többi gyereket. Az ujjlekötés, a kesztyű és a kellemetlen szagú kenőcs csak elkeseríti a gyereket, de semmit sem segít. Sőt, az a véleményem, hogy még ront is a helyzeten; ugyanúgy, ha szidjuk érte, vagy éppenséggel kihúzzuk az ujját a szájából. Ellenhatást vált ki, ha állandóan figyelmeztetjük helytelen szokására, ha gúnyoljuk, kinevetjük, megszégyenítjük a többi gyerek vagy a felnőttek előtt. Erről a kis Kati jut az eszembe, aki hároméves korában szépen magától leszokott az ujjszopásról. Fél év múlva visszaköltözött hozzájuk Gyuri bácsi, aki azelőtt mindig gúnyolta az ujjszopás miatt. Kati ismét szopni kezdte az ujját abban a pillanatban, ahogy Gyuri bácsit meglátta. Türelemmel, érzékenyen kezeljük és szoktassuk le gyermekünket erről a rossz szokásról. Ha szopja az ujját, időnként emlékeztessük arra, hogy ha nagy lesz egyszer, akkor abbahagyja majd, mert lám a felnőttek se szopják az ujjúkat. Az ilyen barátságos biztatás segít. Semmiképpen se korholjuk érte a gyereket és legfőképpen próbáljunk mi is kevesebbet gondolni rá. Ha állandóan ez foglalkoztat bennünket, még ha nem is beszélünk róla, a gyerek megérzi és ez rossz hatást tesz rá. I AZ OLVASÓ KÉRDEZ a Nö válaszol Vendégh Józsefné, Zlatná na Ostrove-i (csallóközaranyosi) olvasónk azt' szeretné tudni, hogy mitől keletkezik a testen a rendkívül kellemetlen csalánkiütés, miként lehet védekezni ellene? A csalánkiütés, különösen, ha makacs formájáról van szó, rendkívül kellemetlen jelenség. Jelenség, mert kifejezetten betegségnek nem mondható, habár az orvosok indokolt esetben gyógyszeres kezelést is alkalmaznak. Mint minden baj orvoslásánál, a csalánkiütésnél is először az okozóját kell megtalálni. És ez a legnehezebb. Ha kisgyereknél jelentkezik, a legtöbb esetben elég, ha némileg megváltoztatják az étrendet, s kiiktatják a baj okozóját, ami rendszerint nyers tojás, eper, esetleg más főzelék- vagy gyümölcsféleség. Ha a kiütések makacsul jelentkeznek, a többi étel vagy fűszer, illetve ételízesítő (mustár stb.) hatását is meg kell figyelni. Ha azonban nem a gyomorba kerülő táplálék okozza, mint olvasónk esetében is, akkor ki kell terjeszteni a kutatást más területekre. Ugyanis az orvostudomány véleménye szerint bármi okozhat csalánkiütést, ami az érzékeny bőrrel érintkezésbe kerül. A legokosabb, ha az ember megfigyeli, hogy testén hol mutatkoznak először a kiütések, ezt követően sorra veszi azokat a ruhadarabokat, amelyek ezzel a testfelülettel kerülnek érintkezésbe. Például sokan nem viselhetnek szilonholmit. Az utóbbi időben annyira közkedvelt műszálas anyagok, pulóverek könnyen okozhatnak csalánkiütést. Persze, ugyanígy a tiszta gyapjú, selyem is. De nemcsak az egyes anyagfajták ingerelhetik az érzékeny bőrt, hanem a festékanyag is — szakvélemények szerint leginkább a zöld textil- vagy pamutfesték. A kiütéseket okozó anyagnak azonban nem mindig kell szemmel láthatóan érintkeznie a bőrfelülettel. A levegőben szálló mikroszkopikus por vagy egyéb szennyeződés is ludas lehet. Ilyen mikroszkopikus por szállhat föl a perzsaszőnyegből, matracból, epedákból, toliból, pehelyből és egyéb használati tárgyakból is (az epedát, matracot úgy próbálhatjuk ki, hogy légmentesen igelitbe burkoljuk s így tesszük rá a lepedőt). A szobanövények, cserép- és vágott virágok ápolásával, gyakran pedig a ház kedvencével — kutya, macska, kanári, tengeri stb. — való foglalatosság révén kerül a bőrfelületre az izgató anyag. A gyógyszeres kezelés ugyan enyhíti a bajt, de ha az okot nem sikerül megtalálnunk, nem szünteti meg. Ezért nemcsak érdemes, hanem egyenesen szükséges „detektíveskedni“, hiszen a viszkető kiütéseken keresztül könnyen kerülhetnek fertőző mikrobák a szervezetbe. Sok türelem kell hozzá, idő is, de az esetek túlnyomó többségében sikerül megállapítani, hogy mi az, amire a bőr túl érzékeny, allergiás. — gé —
