Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-10 / 46. szám

sorsok és embert formáló oktotók hatá­sa mellett. Az első a nagyanyó volt, a tanító­feleség, aki — mint talán általában az egymástól korban távolabb eső nemze­dékek tagjai — több megértéssel volt a kislány iránt, mint saját szülei. Nagy­anyó zümmögte a fülébe, a hajfonatába font szalaggal fonta a tudatába Slád­­kovic és Hviezdoslav verseit, a költészet szeretetét. És ő volt az, aki a fiatal lány ügye mellé állt, mikor az Moszkvába készült, mivelhogy „onnan jön a fény..." De segítették más tapasztaltabb moz­galmi emberek is, tanítója, Szántó Laci bácsi, Blüh Irén és mások, akik jó iro­dalommal látták el. Akkoriban Stefánia, vagy ahogyan barátai nevezték: Babi­na, már a DAV-ot kolportálta, már ver­seket is írt, bár eleinte csak magán­­használatra. Végül is a Ludovy denník­­be került újságírónak és így közelebbi kapcsolatba jutott a munkásokkal, sok­szor a sztrájkolókkal is. A 2ilina melletti Rosino faluról írt riportját Fábry Zoltán lefordíttatta az ÜT-ba. És olyan embe­rekkel is megismerkedett és együtt dol­gozott (pl. 1932—33-ban a MUNKÁS c. lap bratislavai szerkesztőségében) mint Steiner Gábor. 1933—34-ben Schönherz Zoltánnal hordott szét röpla­pokat, 1935-ben a parlamenti választá­sok idején a Horehronie-n (Felső-Garam mentén) szervezte a fiatalokat. Ekkor figyeltek fel rá Gottwald és Haken elv­társak és Moszkvába küldték marxista elméleti tudományt tanulni Vasil Kola­­rov agrárintézetébe. — Hiába kértem, hogy irodalmi inté­zetbe irányítsanak — azt mondták, arra még ráérek. Másfél évet tanultam Moszkvában. Ott találkoztam néhány magyar költővel is: Madarász Emillel, Balázs Bélával, és összebarátkoztam Július Fucíkkal, ezzel a nemes, szipor­kázó szellemű, jósággal és állhatatos­sággal teli emberrel — emlékezik Párto­sová elvtársnő.- Bármennyire is vonzott az irodalom folytatja gondolatmenetét — előbb a mozgalom foglalt le és írni csak akkor kezdtem, amikor már egyszerűen nem lehetett nem írni. A férjemmel is csak a front utón kerültem össze, ű sokat szenvedett ember, a háborúban elvesz­tette az első feleségét és egyetlen kis­lányát. A „Mélyen alvó madonna" című versemben őket és bennük jelképesen a háborúban ártatlanul elpusztult vala­mennyi anyát és kisgyermeket siratom el. A költőnő férje ma már 78. életévét taposó orvos-nőgyógyász, csak másfél éve ment nyugdíjba. Rokonszenves, ki­tűnő humorú ember, alkalmas partner egy sűrű közéleti tevékenységet folytató művészember mellé. Mint kommunárd részt vett a Magyar Tanácsköztársaság megalakításában — a feleségével a közös világnézet hozta össze, meg az egészségügy, hiszen Pártolóvá elvtársnő mint gyógyszerész nagy segítséget nyúj­tott a Szlovák Nemzeti Felkelés sebesültjei­nek ellátásához. — Szeretem az irodalmat — így az idős doktor —, de azt is bevallom, hogy leg­szívesebben a feleségem verseit olvasom, mert olyanok, mintha az én lelkemből szól­nának. Ez az irodalom pedig eléggé váratott magára: az első verseskötet 1956-ban, egy további 1958-ban jelent meg. 1960-ban ki­adott „Az idők ötvözetében" című kötetért, amely az SZNF 15. évfordulójára készült el, külön díjat kapott. 1964-ben jött ki a „Szár­nyat az elesőknek" című verseskönyv, majd néhány gyermekeknek írt kötet és legfris­sebben — 1973-ban „A kvarc lehelete" című gyűjteményes válogatás. A költőként már kiforrott emberi maga­tartással debütáló Stefánia Pártosová nem­csak az Irodalmi életben végez komoly tevékenységet. Nem tudott és nem is akart elszakadni a mozgalmi, társadalmi munká­tól, amelyből az ott leélt 15 év alatt bőven jutott a íiar nad Hronom-i politikai és tár­sadalmi szervezetekben a dolgozó nőknek, férfiaknak egyaránt. És bár ma már Bra­­tislavában lakik, el-ellátogat a ziariak kö­zé, hogy tapasztalataival segítse munkáju­kat. Ezenkívül és talán elsősorban — tagja a Szlovák Béketanácsnak is. Érdeklődése az emberek, a közügyek iránt kiapadhatat­lan és áldozatkészségének valóban csak jelképes elismerését jelzik kitüntetései: a Csehszlovák Békedíj, az Antonín Zápo­­tocky Díj, a Szocialista Építésért Díj és sok emlékérem. Ha mindehhez még hozzáteszem, hogy mint költőnő évente mintegy 50 beszélgeté­sen vesz részt olvasóival üzemekben, kultúr­­házakban és iskolákban — lassan az is megvilágosodik, hogy miért rendhagyó ez a családi kör: Pártosová elvtársnő, aki már gyógyszerészi diplomát szerzett, egyetlen fia édesanyja is — nem ér rá olyan mama lenni, amilyenekről mi általában írunk. Bár­mennyire is szereti a fiát és szívesen ké­nyeztetné a férjét — szeretetét csak elisme­rő büszkélkedő szavaival fejezheti ki, több­nyire két sürgős utazás vagy egy izgalmas, határidőhöz kötött Irodalmi munka közben. Am ez a ház „férfialt" nem zavarja. Ők is büszkék a feleségre, a mamára, aki így és ennyit képes tenni. és Stefan, a rokonszenves, csendes fiatal­ember, a szülőktől örökölt szellemességgel meg is jegyzi: — A mama még teljesen fejlődőképes — az utóbbi Időben sokkal jobban főz, mint azelőtt. L. GÄLY OLGA JzEMÜNK FÉNYE Nagyon nyugtalanított és nem tudtam, természetcs-e, vagy valamilyen rendellenes­ségnek a jele, hogy reggel, ami­kor a kisfiam felébred, össze vannak ragadva a szemhéjai. Szemei nappal is gyakran könnyeztek a szeles időben és ez még fokozódott. Fehér vála­dék gyűlt össze a szeme sar­kában és végig a szemhéja szélén. Megmutattam az orvosnak, aki megmagyarázta, hogy ezt a tünetet a könnycsatorna el­­tömődése okozza. A könny­csatorna az alsó szemhéj belső sarkánál levő kis nyílásból in­dul, az orr irányába halad, majd lefelé bevezet az orr­üregbe. Ha ez a csatorna rész­legesen eltömődik, nem vezeti el olyan mértékben a könnyet, amilyen gyorsan az képződik. Ennek következtében a könny előbuggyan a szemből, és le­folyik az arcon. A szemhéj állandóan enyhén gyulladásos, mert a könny ilyenkor nem tisztítja kellőképpen. Az orvos azt ajánlotta, hogy mutassam meg a babát a szemorvosnak, mert csak ő tudja helyesen megállapítani a diagnózist. Még azt is elmondta az or­vos, hogy ez a tünet elég gyak­ran előfordul a gyerekeknél, de nem súlyos és a szemet nem károsítja. Néha sokáig, hóna­pokig is eltarthat. A legtöbb csecsemő kinövi ezt. Sokszor orvoslás nélkül is rendbe jön a szeme. Ha azonban egyéves korában is jelentkezik még ez a kellemetlen tünet, akkor a szemorvos egyszerű beavatko­zással kitisztítja a csatornát. Tudnunk kell még azt, hogy a könnycsatorna eldugulása esetén a szem fehérje nem gyulladásos. Ha a kisbaba sze­me véres, akkor más a baj, ezért a gyereket orvosnak kell megmutatni. A könnycsatorna eldugulá­sán én úgy segítettem, hogy frissen készített kamillateába mártott, steril vattával gyak­ran letöröltem a kisfiam sze­mét. Ha alvás után a szem­héja összeragadt, a megszáradt váladékot is kamillateába már­tott vattával lazítottam fel. *?az OLVASÓ KÉRDEZ frr —-­a Nö válaszol J Fiatal olvasóink gyakori panaszának oka a kellemet­len testszag, ami miatt sokat szenvednek. Milyen szerrel, kezeléssel lehet ez ellen a komplexust kiváltó rendelle­nesség ellen védekezni, hogy lehet orvosolni, — kérdezik. A fokozott verejtékezéssel és a kellemetlen testszaggal legtöbbnyire a serdülők küz­denek — fiúk, lányok egya­ránt. De ez a probléma nem egyszer belenyúlik még a fel­nőttkorba is. Nyilvánvaló, hogy elkeseríti azt, akit érint, hiszen bárhová megy, bár­milyen ruhát vesz fel, mindig reszket a gondolattól, hogy megérzik rajta, elfordulnak tőle. Az ilyen emberek álta­lában gátlásokkal küzdenek, szégyellnek tanácsot kérni még az orvostól is és az illat­szerhez fordulnak segítségért, kellemetlen testszagukat va­lamilyen erős, átütő, orrfa­csaró illattal próbálják sem­legesíteni. Ez a módszer igen helyte­len és eredménytelen. Először is az illattal vegyített test­szag még kellemetlenebb, mint maga a testszag, nem is szólva arról, hogy a hónaljba, vagy más intim helyre kent illatszer bőrgyulladást idéz­het elő. A legellenállóbb bőr sem viseli el, amikor az illó­olaj az izzadtsághoz kötődik, méghozzá a bőr erős dörzsö­lése közben. Mi legyen tehát a kezelés módja? A legelső feltétel a minden­napos alapos tisztálkodás, meleg vízben, desodoráló szappannal (gyógyszertárban beszerezhető). Lehetséges, hogy ezzel máris segítünk. Nagyon lényeges, hogy a túlságosan verejtékező egyén ne viseljen állandóan mű­anyag szvettert, műanyag pu­lóvert, műszálás anyagból varrt ruhát, hanem ezt idővel valamilyen klasszikus anyag­ból varrott ruhaneművel váltsa fel. (Lehet az puplin, vászon, szövet, gyapjú, flanell vagy hasonló anyagok.) Min­den esetben tegyük jó szellős helyre éjszakára azokat a ru­haneműket, amelyeket este levetettünk. Ha a fokozott verejtékkivá­lasztást lelki okok is befolyá­solják, mint felindulás, düh, félelem, bosszúság — "de lehet az váratlan öröm is — akkor az említett óvintézkedések magukban nem hozhatnak javulást. Ilyenkor szükség van arra, hogy desodoráló szereket is alkalmazzunk, de mindig csak tisztálkodás után! Desodoráló szerek: a külön erre a célra készített szappanok, púderek, rudacs­kák és sprayok (mint az Intim-spray, a Libar-test­­spray vagy a Desodor-spray). Fokozott verejtékezést és az ezzel járó testszagot elő­idézheti még a megfeszített munka, a túlfűtött helyiség, az örökös rohangálás, hajsza is. Ilyen esetekben az emlí­tett beavatkozásokkal meg lehet szüntetni a testszagot. Ha azonban a verejtékmiri­gyek valamilyen megbetege­déséről van szó, ne próbál­kozzunk semmivel, hanem kérjük ki a szakorvos taná­csát.

Next

/
Thumbnails
Contents