Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-20 / 4. szám
11--------J ' ° ~~~ -,KIÜ. le na a nem SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT A nép szava fenyitő üstökös, Feltűnik olykor — elhalványul Kigúnyolják, — de egyszer visszatér S kihányja a földet sarkaibul. MADÁCH IMRE Az okkori Nógród megyében, Alsósztregovón, 1823, jonuór 21-én született Madóch Imre. o magyar verses drámairodalom óriása, aki ■fényes betűkkel és maradandóan írta be nevét az irodalomtörténetbe. Csak nagy vonalakban említjük mind egészségi szempontból, mind politikai hitvallása miott viszontagságos életének egyes fázisait: legzsengébb korától vonzódását a szellemi alkotómunkához, az irodalomhoz, gondos tanulmányait, hivatali tisztségvállalását és közben első irodalmi kísérleteit,- amelyek közül a „Csák végnapjai" című drámával elnyeri egy akadémiai pályázat dicséretét. 1843-ben nőül vette Fráter Erzsébetet és csesztvei birtokára visszavonulva, csendes családi boldogságban élt, munkálkodott. Beteg tüdeje és szíve akadályozták, hogy részt vegyen az 1848-as szabadságharcban. 1852-ben mégis két évre bebörtönözték bujdosó szabadságharcosok menekítése miatt. Talán éppen a zsarnokságtól elszenvedett sérelmek és időközben tönkrement családi boldogsága váltották ki a költőből ezután alkotott nagy műveit, köztük a Civilizátor c. szatirikus vígjátékát, a kimagasló értékű „Az ember tragédiája" és a „Mózes" című verses drámáit. A lelkes alkotómunka felserkentette a költő fizikai erejét és kigyógyította borúlátásából is. így a tragédia Adámja a küzdő embernek olyan típusa lett, aki bukásai után mindig új hittel indult új horizontok felé. Az ember tragédiáját első ízben 1883-ban adták elő színpadon és azóta nemcsak mogyarul, de számos idegen nyelvre lefordítva külföldi színpadokon is osztatlan elismerést szerez. A Mózest a kolozsvári Nemzeti Színház játszotta elsőként 1888-ban. — Igo— 50 évvel ezelőtt, 1923 januárjában halt meg Jaroslav Haiek, aki Svejkkel, a derék katonával vonult be a világirodalomba. Ez a kis humoreszk az író művészetének, sokoldalú ábrázoló erejének új oldalára hívja fel a figyelmet. Ismerője volt a világnak, embereknek, ezért mondanivalója el nem avuló. Ml MINDEN ÉRDEKLI A GYEREKEKET Magyarországi utam alkalmával a Balaton taván hajózva egy ötéves kisfiút figyeltem meg, aki gyors egymásutánban a következő kérdéseket intézte anyjához; „Hány embert lehetne belefullosztani ebbe a tóba? Fáj az, ha az ember megfullad? A kapitány bácsi a papája a matrózoknak, hogy engedelmeskednek neki? Nem hűlnek meg a halak, ha mindig vízben vannak? Ha a halak mamája nem talál kukacot a vízben, kimászik a partra és gilisztát ás ki nekik? Vannak itt cethalak is? Megfullad a kis hal, ha cethal ül a hátára és nem megy le róla három napig?" Tovább nem bírtam ki. Átköltöztem a gőzös túlsó végére, de a kisfiú szegény mamájának ott kellett maradnia. A NO KÖNYVESPOLCÁRA DITTE, AZ EMBER LÁNYA A tenger, a rejtelmes, a félelmetes, a kenyeret adó, a csodálatos és szépséges, ez a kis Ditte világa, meg a halászfalucska lakóival, a keserves küzdés hétköznapjaival, és a frissen sült kalács ünnepi illatával, amely betölti a drága, felejthetetlen, jóságos nagyanyó faházlkáját. Ezek a gyerekkori emlékek kísérik Dlttét, a törvénytelen születésű lányt rövid élete folyamán. Szívének szeretetét, két dolgos kezének soha véget nem érő munkáját bőven osztogatja rokonnak, barátnak, idegennek és mindenkinek, akivel csak a sorsa összehozza és aki rászorul a segítségére. Élete az elesettek, a kisemmizettek sorsa. A történetet és társadalmi hátterét mesteri tollal, költői ihlettel írta meg a nagy dán író, Andersen Nexő. Ditte sorsa felráz, elgondolkoztat és legbensőbb érzelmeinkre hat. Nexő regénye felejthetetlen olvasmányunk lesz. (bér) — Mondd csak, Kati, mi leszel, hogyha egyszer nagy leszel? NAGY bizony _ nefelejcsem, pirossapkás 'Tulipánom. Gyöngyvirágom csengettyűi csengnek majd a virágból'”’' ■ágaim gorúlozi- Hát te, Tomi, mi leszel, hogyha egyszer nagy leszel? — A tengerész bátor, merész. Száz viharral is szembenéz. Ring a hajó, viszi messze, hullámzó kék tengerekre. Hogyha egyszer nagy leszek, én biz tengerész leszek! — És te, Panka, mi leszel, hogyha egyszer nagy leszel? Kedves Gyerekek! 1 Év végén sok-sok levelet, üdvözlőlapot kaptunk tőletek. Ezúton köszönjük meg mindenkinek a jókívánságokat, és reméljük, hogy az új évben is hűséges olvasóink-levelezőink maradtok! Továbbra is írjátok meg véleményeteket, kívánságotokat rovatunkkal kapcsolatban, örülünk leveleiteknek és igyekszünk eleget tenni kívánságaitoknak! — Kuktáskodom most is már. Tanúm rá a fakanál. Kavarok, keverek, habarok, reszelek. Elkészül a friss kalács. Hogy mi leszek? Hát szakács!- Hát te, Tibi, mi leszel, hogyha egyszer nagy leszel? — Mondd csak, Évi, mi leszel, hogyha egyszer nagy leszel? — Traktoros! A legszebb pálya A traktoros traktorával a friss földet vígan szántja. Traktoráról széjj eltekint, sok mindent lát: erdőt, mezőt s magasban a kis pacsirtát. Rejtvény: A mérlegen két vödör van, mindkettő szinültig vizzel, de az egyikben egy fadarab úszik. Melyik vödör nehezebb? Beküldte: Sinkovics István, Stúrovo (Párkány). A megfejtést küldjétek el címünkre: Nő szerkesztősége, Bratislava, Praíská 5, Gyermekeknek. 80 900. — Mi leszek? Hát óvónéni! Mennyit fogok majd mesélni mindentudó kiscsikóról, cukorrá lett lila hóról. Hogy s mint leltem egy törpére, ki temérdek kincsét mérte! Mindig fogok én mesélni. Bár lennék már óvónéní!
