Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-28 / 31. szám

élményt és felüdülést nyújt az ittlevő hatalmas — államilag védetté nyilvánított — park és a kastély, amelynek különösen fából faragott belső lépcsőit és mennyezetét minden látogató megcsodálja. A Dyje folyó és a városkát övező számos tó, az ugyancsak védetté nyilvánított vízimadarak paradicsoma. 1895-ben gazdasági és kertészeti szakiskola létesült itt, amelynek épületében ma a brnói Mezőgazdasági és Erdészeti Főiskola kertészeti tanszéke működik. Mi a város neve?

O. Harmadik megállónk a Duna partján fekvő, szlovákiai határváros. A híres magyar zeneszerzőnek, Lehár Ferencnek és a magyar irodalom egyik kimagasló egyéniségének szülőhelye, akinek tiszteletére itt rendezik meg minden évben a csehszlovákiai magyarok nagyjelentőségű kulturális hetét. A folyóparton fekvő város kikötőjében időnként vadonatúj óceánjárók füttyentenek búcsút. Felvételünk a főtéren levő parkban készült. Melyik városban jártunk?

Kór, hogy éppen most kell odahagynunk ezt a furcsa, idegen világot, hiszen az ember még ezt is, azt is meg szerette volna nézni. A „távolban" egy szikla körvonalai rajzolódnak ki, látom a kis lyukakat, barlangokat. Hogy végre valahára látnék egy morénát? De az oxigéntartályból már úgy szívom a levegőt, hogy szinte csodálkozom, hogy. még van benne. Valahogy olyan érzésem támad, mint amikor a „Befejezetlen szimfóniát" hallgatom, vagy ilyesmit érezhet a festőművész, aki a félig kész vásznon fehér foltokat hagy.

Kilenc méter mélységben azonban mégis megálltam. A víz egyik pillanatról a másikra kellemesen langyos és könnyebben is lélegzem. Kis fekete halak raja száguld felém (chromísis). Lehetnek vagy kétszázan, „vezérrel" az élükön. Már-már elérnek, belém ütköznek, de mégsem, mintha parancsszóra szétváltak volna s szépen megkerülnek.

A szikla mögött egy hal rejtőzik — színes, harántcsíkos szépség. Olykor-olykor kikukucskál, de amikor előkapom a fényképezőgépemet és beélesítem a lencsét, mindig visszahúzódik. Szóval tudunk egymásról és mintha bujócskáznánk. Gondolom, ha félne tőlem, már rég „felvette volna a nyúlcipőt". Szemezgetésünk mintegy tíz percig tart, s én vagyok az, akinek meg kell „fulamodnia", ugyanis érzem, hogy az oxigéntartályból már az utolsókat hörpintem. De ebben a kritikus utolsó pillanatban mégis meggondolta magát a kis hamis és egész karcsú szépségében megmutatkozott . . . Cvakk! Kattant a fényképezőgép és „a szép ismeretlent" mégis sikerült megörökítenem . .- vége —

BESZÉLGETÉS Dr. PAVOL SlNKA ELVTARSSAL,

A BRAT1SLAVAI KERÜLETI BÍRÓSÁG TANÁCSELNÖKÉVEL

A SZOCIALISTA VAGYON VÉDELMÉRŐL

A bratislavai kerületi bíróság dr. Pavol Sínka büntetőtanácsa nemrég hozott ítéletet egy bűnügyben, melynek tettesei kb. félmillió koronával károsították meg a társadalmi tulajdont. Ezzel kapcsolatban a gazdasági bűnözés komoly problémájáról beszélgettünk a tanács elnökével

Sinka elvtárs bevezetőben hangsúlyozta, hogy a gazdasági bűnözés a legsúlyosabb bűntettek közé tartozik: ezt kifejezi a büntetőtörvénykönyv is, amely a tettesekre szigorú büntetést ró. Látni kell ugyanis, hogy a szociacialista gazdaság védelme egyszersmind a szocialista rend védelmét is jelenti, hiszen népgazdaságunk alapozza még társadalmunk fejlődését. Sajnos, sokszor tanúi vagyunk annak, hogy egyesek önző haszonlesésből, féktelen kapzsiságból megkárosítják a szocialista tulajdont. Tavaly például a Szlovákiában feljegyzett mintegy 53 000 bűntett és kihágás közül több mint 33 000 a vagyon ellen irányult, és elkövetőik 57 millió koronán felüli kárt okoztak.

— Nyilvánvaló, hogy a társadalomnak védekeznie kell a kárt okozók ellen — hangoztatta a tanácselnök — ezért a XIV, pártkongresszus határozatainak szellemében és a büntetéskiszabás általános rendelkezéseivel összhangban szigorúan meg kell büntetni azokat, akik letérnek a tisztességes útról, kárt okoznak a közösségnek, az állampolgároknak. Mindmáig találkozunk a bíróságok gyakorlatában az 1968—1969-es válságos időszak következményeivel,' amikor nálunk a szocialista gazdálkodás alapelveivel összeférhetetlen szabad piac és szabad gazdálkodás elveit kezdték hirdetni, ami komolyan meglazította a gazdasági fegyelmet és ezzel együtt a vállalatokban és más szervezetekben az ellenőrzést is. Ennek az időszaknak utózöngéjeként még ma is foglalkoznak a bíróságok a fosztogatók különféle csoportjainak bűnügyeivel.

EDDIG ÁLTALÁNOSSÁGBAN SZÓLTUNK

a gazdasági bűnözésről, azonban

NYILVÁN MINDEGYIK ESETNEK VANNAK KONKRÉT SAJÁTOSSÁGAI ÉS OKAI?

— Természetes, hogy így van. Éppen az a fontos, hogy elgondolkodjunk ezek felett, mert sokszor jelentéktelennek látszó dolgok teszik lehetővé, hogy becstelen emberek nagy károkat okozzanak.

Nemrég fejeződött be egy nagy számú csoport bűnpere, amelynek vádlottjai tizennégy hónaptól tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetést kaptak, több elítéltnek jelentős összegű kártérítést is kell fizetnie, ezenkívül hosszú ideig nem dolgozhatnak a kereskedelemben. Az elítéltek az elmúlt években a Kelet-Szlovákiai Vasműben, a bratislavai Prior és Kamzík áruházban, a bratislavai Népművelési Intézetben, a prágai Csővezeték Vállalatban és további szocialista szervezetekben követtek el csalást és lopást. A szerteágazó büntevékenységet a tettesek lényegében kétféle módon követték el. Egyrészt kevesebb árucikket és másféle cikkeket számláztak ki és fizettek meg, mint amennyit szállítottak, illetve mint ami a vállalatok megrendelésein szerepelt, másrészt pedig egyes vállalatokban és intézményekben cltulajdonított nagy menynyiségű árucikket a szocialista kereskedelem néhány üzletében forgalomba hoztak. Az ily módon szerzett pénzen megosztoztak,

FENTEBB MAR EMLÍTETTÜK A NAGY ANYAGI KART ÉS A SZIGORÜ ÍTÉLETET. ÉRDEKELNE AZONBAN, HOGY MI TETTE LEHETŐVÉ A BÜNTEVÉKENYSÉG FOLYTATÁSÁT VISZONYLAG HOSSZÜ IDŐN KERESZTÜL?

— Ezzel összefüggésben elsősorban az ellenőrzés fogyatékosságait kell megemlíteni és néhány, látszólag „apróságnak" tűnő dologra kell rámutatni. Például a Vasmű Kohászati Keramikai Üzemében, — ahol az elsőrendű vádlott, Ján Galko dolgozott —, amikor a központi raktárból az úgynevezett kezelési raktárba kiadták az árut, ezt automatikusan úgy vették, mintha máris felhasználták volna a termelési szükségletre. Tehát a kezelési raktárból bárki bármilyen értékű árut elvihetett anélkül, hogy erről akárkinek is számot kellett volna adnia.

— A prágai Csővezeték Vállalatban, ahol a tranzit-gázvezeték építésénél a határidők betartásához néha sürgősen szükség volt bizonyos anyagokra, a más vállalatoktól kapott baráti segítséget az egyik vádlott kitöltetlen megrendelő lapokkal „viszonozta". Ezekkel oly módon éltek vissza, hogy a vállalat nevében különféle használati cikkeket, mosógépeket, hűtőszekrényeket, televíziókat stb. vásároltak. A vállalat „megrendelésén" természetesen más néven szerepeltek ezek a cikkek. Itt szólni kell arról is, hogy ezekben az esetekben egyes kereskedelmi alkalmazottak durván megsértették kötelességüket, ezért bűntársakként a vádlottak padjára kerültek. A bratislavai Népművelési Intézetben, ahol a kiállítások és más akciók megrendezésénél nagyszámú és nagy értéket képviselő világító testeket használtak fel, úgyszintén a Fémfeldolgozó Vállalatnál a közvilágítás égőinek kicserélésekor nem ellenőrizték, hogy valójában mennyi világító test használódott el és mennyit kellett kicserélni. Ez tette lehetővé, hogy Rudolf Minarovié, Dusán Sasko és más elítéltek tisztességtelen úton nagy mennyiségben eltulajdonítsanak ilyen árut és néhány kereskedelmi alkalmazottal összejátszva, értékesítsenek.

— Szólnunk kell arról a kereskedelmi gyakorlatról is, amely az ellenőrzésnél csupán a koronaértéket veszi tekintetbe és elégtelen fizikai ellenőrzést alkalmaz. Az üzletvezető számára például mindegy volt, hogy mondjuk a megrendelésen szereplő koaxiális kábel helyett televíziót vagy hasonló közszükségleti cikket adott el, csupán az értéknek kellett egyeznie, és a leltározásnál mindent a legnagyobb rendben találtak. Ugyanakkor a társadalom súlyos kárt szenvedett. Ez a látszólag csekély dolog tette lehetővé több üzletvezető és helyettese bűntevékenységének folytatását és emiatt került a vádlottak padjára három nő is, akiket azelőtt környezetük és feletteseik becsületes alkalmazottaknak, jóravaló családanyáknak tartottak. Marta Vagnerovát három és fél évi, Éva Magdalcnovát három évi és Helena Vatolikovát másfél évi szabadságvesztéssel sújtották és három-öt esztendőre eltiltották őket a kereskedelemben végzett munkától.

MILYEN TANULSÁGOK VONHATOK LE EBBŐL AZ ESETBŐL?

— Az elmondottakból egyértelműen következik, hogy néha csekélynek látszó dolgok elhanyagolása kiterjedt bűntevékenység folytatását és tetemes károkat okozhat. Senkinek nem szabad felesleges bosszantásnak tartania az ellenőrzést, mindig meg kell követelnünk önmagunktól is és másoktól is a kötelességek becsületes, lelkiismeretes teljesítését. A kölcsönös ellenőrzéssel az említett bűnügyet is megakadályozhatták volna. Ügy vélem, hogy a tisztességesen dolgozó ember soha nem sértődik meg, ha ellenőrzik munkáját és munkatársai tevékenységét. (gál)