Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-21 / 30. szám
A CSEMADOK IDEI ORSZÁGOS DAL- ÉS TÁNCÜNNEPÉLYÉRÖL Előkészítése hetek, sőt hónapok munkája volt, az eget azonban csak az utolsó napokban kezdték vizsgálgatni — nemcsak a gombaseki (gombaszögi) fesztivál szervezői, hanem azok is, akik évről évre nagy várakozással készülődnek a gyönyörű környezetben tartalmason és vidámságban eltölthető hétvégre: az első júliusi vasárnapra, illetőleg az azt megelőző szombatra. Tavaly harmincezren felüli tömeget fogadott be a gombaszögi völgy szabad nézőtere. Az idei érdeklődés sem ígérkezett szerényebbnek. Szombaton reggel azonban haragos, szürke ég borult az ország fölé, legalábbis Szlovákia-szerte esett az eső. A Roznava (Rozsnyó) felé kanyargó országúton ennek ellenére a szokottnál több autó és autóbusz robogott a derűlátóbb vendégekkel. Az ég azonban könyörtelen — a selyemfüvű gombaszögi rét sáros, csúszós talaján már se ember, sem autó nem közlekedik biztonságosan ... És mégis! A szombat délutáni műsor kezdetére, ha nem is a szokott tömegben, de szép számban összejött a közönség. Talán a nagy lelkesedés, a forró óhaj segített: tény, hogy amire az első üdvözlő és konferáló szavak elhangzottak, az eső elállt és a Magyarországról érkezett esztrádcsoport kedves, vidám, szívet-lelket ifjító műsora „szárazon" pereghetett. Csupán a vége felé torkollott fel a kinyílt esernyők gombaszönyege. A közönség azonban nem mozdult. Az esernyők védelme alatt vidáman, a kaland üdítő érzésével nevetett és tapsolt, az idősebbje csak úgy, mint a fiatalja. Nem csodálkoztak ezen a gombaszögi ünnepségek hagyományos résztvevői. Azok a vendégek azonban, akik első ízben jöttek el, fejüket csóválták, szinte a szemüknek sem hittek .. . A jókedv és a kitartás azonban nem volt elég ahhoz, hogy a SI1UK, a Szlovák Állami Népi Együttes az esti műsor második felére meghirdetett produkcióját biztosítsa. A táncosoknak száraz pódium kellett a magas ugrásokba lendülő lábak alá — ezt viszont az eső áztatta színpad nem garantálta. így, sajnos, a várt szép élmény elmaradt. * * * Másnap reggel derült égbolt alatt az utak ismét megteltek a Gombaszögre, ebbe a mai Mekkába közelről gyalogosan, távolabbról gépesítve zarándoklók tömegeivel, és a délelőtti órákban mór zsongott, tarkán virított a völgykatlan. Lelkes hangulatban zajlott le a manifesztáció, amelynek keretében a párt- és kormányküldöttség vezetője, VÁCLAV VACOK elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnökhelyettese üdvözölte a fesztivált és résztvevőit, ünnepi beszédet pedig LÖRINCZ GYULA, az SZLKP KB tagja, a CSEMADOK országos elnöke fa mondott. 5 A manifesztációt ismét vidám népi táncos, zenés, ^ dalos műsor követte, amelynek szüneteiben alkal■co műnk volt megkérdezni az ünnepély jeles vendégeit « a benyomásaikról. * VACLAV VACOK elvtárs így nyilatkozott: S — A fesztiválon nyert benyomásaim a legjobbak. £ Nemcsak esztétikai szempontból, vagyis azért, mert •S' szemet, fület gyönyörködtető a műsor, de azért is, •íj mivel látom, hogy a gombaszögi ünnepségeknek c kultúrpolitikai hatásukon túl társadalmi jelentőségük b< is van. Nagy tömeget mozgatnak meg, összetalálkoznak itt kommunisták és nem kommunisták, magyarok és szlovákok, idősebbek és fiatalok, azonkívül a különböző területeken dolgozó funkcionáriusok is. Új barátságok születnek itt, vagyis a társadalmi érintkezés, az emberi kapcsolatok is erősebb gyökereket eresztenek. Ez pedig nagyon hasznos dolog, mert társadalmunkban soha nagyobb szükség nem volt a dolgozók nemzetiségi különbség nélküli egységére, mint éppen most, kitűzött közös, nagy céljaink megvalósítása érdekében. Ebben nagyon sokat segít nekünk a magyar dolgozók nevelésével a CSEMADOK és így közvetve Gombaszög is. BJELIK GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulja az idén már másodízben járt Gombaszögön, 1 2 VADÁSZAT a tenger mélyén fényképezőgéppel Leírhatatlan vágyakozással gondoltunk a tengerfenék szépségére, és kíváncsiságunk az egeket verdeste. Már évek óta tudtuk, hogy a „Kasza" — kavicsos, tényleg kasza alakú tengerbe nyúló félszigetecske — környékén, úgy 30 — 40 méteres mélységben Spirografus-mezőket lehet találni. Ezek olyan másfél centi átmérőjű és 20 centiméter magas élőlények, amelyek bemeszesedett csövecskékben élnek. Planktonokkal táplálkoznak, mégpedig úgy, hogy a csövecskékből kidugják a felső részüket, s szőrpamacsaikkal felfogják a planktonokat. Emlékszem azokra a képekre, amelyeket a barátaim készítettek: a búvárok elmosódó sziluettjei közvetlenül a Spirografusok sűrű erdeje fölött. A fénykép nemcsak látványos volt, hanem mint „zsákmány" is rendkívül értékes. Mi várhat az emberre a „fényképvadászaton"? Tudtuk, hogy a tengerfenék ezen a helyen fokozatosan lejt. Az ilyen enyhén lejtős helyen is megvan az alábukásnak a varázsa. Helyenként a természet csaknem vízszintes teraszokat alkot, amelyek 10 — 15 méter szélesek, majd mintha elvágták volna őket, a szélükön egyszerre csak 2—5 méteres mélység várja a „lépegetőt". A 10 — 15 méteres mélységben a tájkép már többnyire sziklaszigetekkel tarkított homokos térség. Még mélyebben már csak elvétve találunk sziklákat. <5 O Q « > H S IRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: Dr.
