Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-07 / 28. szám

ÖT VILÁGRÉSZ ASSZONYAI A éve lesz SZABADSÁG SZIGETÉN jegyzetek a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség havannai üléséről vétségtől, legfőképpen a hanoi anya- és gyermekvédelmi központ fölépítéséhez. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldötte a továbbiakban így folytatta: — A győzelmünk keltette legszebb ér­zésünk az, hogy szabadon élhetünk, s hogy az egymástól elszakított család­tagok újból együtt lehetnek. Mindennek ellenére még rengeteg nehézséggel kell megküzdenünk. Elsősorban a bombázá­sok okozta lakáshiánnyal, továbbá kevés az iskola, olyannyira, hogy a tanítás négy váltásban folyik. Most az a leg­főbb gondunk, hogy ideiglenes lakáso­kat építsünk s hogy újjáépítsék a kórhá­zakat. De mindezek ellenére a vietnami asszonyok boldogok, hogy dolgozhat­nak, s hogy szakképzettségüket is nö­velhetik. A legnehezebb viszont annak a szavatolása, hogy betartsák a párizsi egyezményeket, amelyeket Vietnam né­pe tizennyolc éves nehéz harcok árán ért el. Hangsúlyozta, milyen fontos az egész nemzet harca, a nemzeté, amely fegyverletételre kényszerítette az ellen­séget. — Kifejezte háláját szovjet test­véreinknek, akik rendkívül nagy segítsé­get nyújtanak a már említett anya- és gyermekvédelmi központnak Hanoiban, s ezenkívül 2 millió rubellel járulnak hozzá az építkezéshez. A jelenlevőknek alkalmuk volt meg­nézni a centrum építéséről készült fel­vételeket, amelyeknek terveit egyébként szovjet építészek dolgozták ki. A fény­képeket Xenia Proszkurnyikova, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövetség funk­cionáriusa mutatta be. Az anya- és gyermekvédelmi centrum egy ötemeletes épület lesz, szülészettel és csecsemő­­osztállyal. Felépítése mintegy 4 millió rubelbe fog kerülni, s a számítások sze­rint az építkezés két évig fog tartani. Szeretnék, ha már 1975-ben — a nők nemzetközi évében — átadhatnák ren­deltetésének. A szocialista országok számottevő segítsége ellenére is világ­szerte olyan kampányt kellene meg­szervezni, amely elősegítené ennek a központnak a felépítését — hangsúlyoz­ta Xenia Proszkurnyikova. Ez az össze­fogás egyúttal politikai színezetű is len­ne, mert megmagyarázná a Vietnamban létrejött új helyzetet. A vitában felszólalók valamennyien szolidaritást vállaltak a vietnami nőkkel. Az említett anya- és gyermekvédelmi centrum felépítéséhez anyagi segítséget ígértek a kubai, a csehszlovák, az NDK- beli, az indiai, a magyarországi és más országok küldöttei. A mexicói nők ba­zárt rendeztek, amelynek jövedelmét felajánlották e centrum építésének költ­ségeire. Az uruguayi asszonyok Ho-Csi- Minh arcképével ellátott jelvényeket árusítanak, a chilei asszonyok népmű­vészeti tárgyak árusításával gyűjtenek pénzt, Angliában kiadják a vietnami ételek szakácskönyvét, amelynek jöve­delmét ugyancsak erre a célra fordít­ják, Japánban sok helyütt vietnami nő- és férfifigurákat helyeztek el persellyel, és így tovább. Szemmel látható volt, hogy minden ország asszonyai azon gondolkodnak, miképpen járulhatnak hozzá Vietnam újjáépítéséhez, s hogy hogyan gyorsíthatnák meg ennek a centrumnak a fölépítését. A nemzetközileg a nők évének nyilvá­nított esztendő a Politikai Bizottság tár­gyalásának egyik főpontja volt, és szá­mos vitafelszólalás érintette. A vita alapja Fanny Edelmann, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkárának beszámolója volt. Beszámolójában öröm­mel emlékezett meg az ENSZ 1972. de­cember 18-án kelt határozatáról, amely az 1975-ös évet a nők évének nyilvání­totta. A nők évében nemcsak társadalmi helyzetük kerül a homloktérbe, hanem a különböző nőszervezetek munkája, tevé­kenysége is. A nőszervezetek között ter­mészetesen rendkívül jelentős szerepet játszik a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség. Az 1975-ös év minden bizony­nyal rendkívüli eseménynek számít majd a nemzetközi nőmozgalomban, valamint a világ haladó szellemű erői számára is. A nők éve majd bebizonyítja, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és más nőszervezetek hatalmas mérték­ben segítették elő a nők általános fej­lődését. — A nők éve — jelentette ki Fanny Edelmann — számos buzdító kez­deményezés éve lesz, még jobb lesz az egyes nőszervezetek együttműködése, s nyilván megnövekszik a nők érvénye­sülése is minden téren, 1975-ben, a nők évében sor kerül a Nők Világkongresszusának megrendezé­sére. Ez után a világkongresszus után rendezik meg a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség kongresszusát is, ame­lyen megválasztják az új vezetőséget. 1974- ben ül össze a Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetség tanácsa. Ezen a je­lentős ülésen fogják megtárgyalni az 1975- ös év nagy évfordulóinak meg­ünneplését: a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 30 éves jubileumát, a nem­­zetközi nőnap 65. évfordulóját és így tovább. Már 1973-ban és 1974-ben jelentős akciókat, konferenciákat, szemináriumo­kat, kiállításokat szerveznek, amelyek a nők és a gyermekek helyzetével, neve­lési problémákkal, a nők demokráciáért folytatott harcával, az egyenjogúság kérdésével, a nemzeti szabadság és a szociális haladás kivívásával fognak foglalkozni. Martin Holly rendezte, a szép, színes fel­vételeket Karol Krska készítette. A sok kitűnő szereplő közül is ki kell emelnem a Katarina szerepét alakító Hana Pastejri­­ková nagy drámai érzékkel megformált címszereplőjét, ami annál is meglepőbb, mivel ez az első nagy filmszerepe. A cseh filmprodukció három filmmel is jelentkezett. AZ IZZÓ NYÁR KRÓNI­KÁJA cimű film 1947-ben játszódik a cseh határvidékeken és képet ad a vajúdó kor nehéz küzdelmeiről. Hogy az utópisz­tikus játékok se menjenek ki a divatból, BORORO AKCIÓ címen készült egy film, melyben egy más planétáról érkező nő minden fantáziát megszégyenítő dolgokat művel. KOCKÁZTATÁS A LOVAS JEL­SZAVA a harmadik film címe és örö­münkre szolgált, hogy végre egy mai és igen fontos témát tárgyal. Le akarja lep­lezni a mai bűnöző fiatalok tettének indí­tóokát, és megerősíti, hogy legtöbbnyire a szülői házban lelkileg magárahagyott ifjú siklik tiltott utakra. De rámutat, hogy a társakra vágyó ifjúmunkás a munkahelyén nem találkozik kellő együttérzéssel. Sze­rencsére akad a munkatársak között olyan, aki szinte apai érzéssel segíti a rászorulót. Az Anton Kachlik rendezte színes film kitűnő. A LILA AKÁC szerzője Szép Ernő, a finom tollú költő, akinek ezt az első világháború előtti időkben játszódó szín­darabját immár másodszor filmesítették meg. Nem a legjobb magyar film, de azok számára, akik ismerik Szép Ernő műveit, kedves ez az édes-bús történet, mert el­árulhatom, hogy az író a saját életéből merítette a témát, ő hagyta búcsú nélkül elmenni a kis táncosnőt, aki őt nagyon szerette. Bálint András, Halász Judit és Rádai Imre kitűnően, szellemesen komé­­diáznak. A szovjet Lenfilm BÜCSÜ PÉTER­­VÁRTÓL címen Johan Strauss életének egy alig ismert epizódját vitte filmre, azok­nak a hiteles leveleknek az alapján, ame­lyeket a később világhírű zeneszerző, mint legdrágább emlékeit őrizte halála napjáig. A film rendezője Ján Frid sok klasszikus film alkotója. A produkció is színészi já­ték, kivitel, korhűség és nem utolsó sorban a Leningrádi Filharmónia gyönyörű mu­zsikája tekintetében kitűnő, mentes az ilyen stílusú filmeknél megszokott szirupos öntettől. Az ogyesszai stúdió hozza forga­lomba a BÁTORSÁG című filmet, annak a negyvenezer hadifogolynak emlékére, akikkel a német megszállók Ukrajnában felépíttették a Wehrwolf nevű óriásbunkert. Utána, hogy el ne árulhassák a helyet, egy szálig legyilkolták őket. Csak néhá­­nyan tudtak megszökni a pokolból és hírül adni a világnak a szörnyű titkot. A JOE HILL című svéd film forgató­könyvírója, rendezője, Bo Widerberg saját produkciójában készült film a cannesi, majd a moszkvai fesztiválokon magas ki­tüntetésben részesült. Az író évekig Ame­rikában kutatott honfitársa, Joe Hill életé­nek és mártírhalálának körülményei után. Egyike azon kevés filmeknek, amelyek az amerikai munkásmozgalomról számolnak be magas színvonalon, egészségesen fűsze­rezve humoros jelenetekkel a tragikus eseményeket. A film kiváló. A Német Demokratikus Köztársaság stúdiója sorozatban gyártja az indiánokról szóló filmeket, a most bemutatott TE­­CUMZEH című immár a kilencedik a so­rozatban. NYAKUKBA VETTÉK A LÁBUKAT a címe az olasz —francia koprodukciós filmnek, mely a második világháború alatt Afrikában játszódik. Főszereplői egy me­nekült francia, egy fiatal angol tiszt és a svájci nagykövet csinos, merész felesége. Nagyszerű párbeszédek, kitűnő száraz humor, kis diszkrét erotika kíséri mene­külésük útját a sivatagon keresztül, mely­nek végén egy eltévedt golyó a tragédiát is beleszövi a vidám történetbe. KOPERNIKUS. A zseniális lengyel humanista tudós, csillagász, orvos, mate­matikus és jogtudor születése ötszázadik évfordulójának emlékére megalkotott két­részes, magas színvonalú lengyel film, a Defa-Berlin stúdió közreműködésével készült és élénk varázsolja a modern fizika és asztronómia felfedezőjének teljes élet­útját. Az angol —amerikai koprodukcióban ké­szült OROSZLÁN A TÉLBEN című film, James Goldman hasonnevű óriási sikerű színművének megfilmesítése. A film a tizenkettedik század Angliájába visz el és tulajdonképpen folytatása a nemrég ná­lunk is bemutatott Jean Amouilh remek Becket című filmjének. II. Henrik itt már idősebb és a film valóban Shakespeare modorában mutatja be az angol uralkodó­ház szövevényes, intrikákkal teli életét, mely mindezek ellenére sokkal liberálisabb és emberibb, mint a korabeli többi ural­kodóházé. A film hosszú tanulmányt érde­mel, itt csak a főszereplők értékelésére szorítkozhatok. II. Henrik alakítója itt is Peter O’Tool, a legnagyobb színészek egyike. Feleségét Akvitániai Eleonórát Kathrin Hepburn, a kiváló színésznő ala­kítja. Történelmileg hiteles helyeken, fran­cia és angol kastélyokban, Carrcasson, Arles, Avignon és Walesben és ezek kör­nyékén készültek a kitűnő felvételek. SIMKÖ MARGIT Halász Judit (Tóth Manci) a Lila akác­ban, a költő — Bálint András Akvitániai Eleonóra — Katherin Hepburn ^ Lefoglalják a tehenet — Katarina Pady­­chová (Hanna Pasterjiková) Búcsú Pétervártól — Johan Strauss (Hirs Jakovlev)

Next

/
Thumbnails
Contents