Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-07 / 28. szám

Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB főtitkárának vezetésével csehszlovák párt- és kormányküldöttség tett látogatást a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Felvételünkön a Koreai Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkára, Kim Ir-szen, valamint Gustáv Husák elvtárs üdvözlik Phenjan város lakosait.

Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára jelenlétében folyt le KoSicén a Kelet- Szlovákiai Vasműben az SZLKP kerületi bizottságának tanácskozása a II. acélmű építésének munkálatairól. Képünkön a gyűlés résztvevői megtekintik az építkezést.

A magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának hattagú hivatalos küldöttsége, melyet Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezet, a Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívására ötnapos látogatást tett Csehszlovákiában. Képünkön Karol Hoffman a repülőtéren üdvözli Gáspár Sándort. ,

Címlapunkon és a 16. oldalon: A VIT-re megyünk! Huszár Tibor felvételei

A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Harasztiné Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Praáská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli Szolgálata — PNS, Üstredná expedícía tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. intézi el — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., Józsefnádor tér 1.) — Előfizetési díj egyéni: évi 180,— Ft, közületi: 220.— Ft. Csekkszámlaszám: MNB. 215-96162 — A SÜTI 6/28 engedélyével.

A VILÁGBÉKÉÉRT

Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja amerikai látogatását világszerte úgy emlegetik, mint az év legnagyobb politikai eseményét. Az első szovjet—amerikai csúcstalálkozó óta eltelt több mint egy év alatt — Nixon a múlt év májusában járt a Szovjetunióban — több pozitív tapasztalat halmozódott fel a két ország békés együttélésének elvén

I alapuló kapcsolatok fejlesztésében. A két államfő mostani találkozásán mindkét fél összegezni kívánta az eddig elért eredményeket, mélyíteni a hatékony együttműködést és kitűzni az újabb célokat.

Nixon, amerikai elnök még a tárgyalások elején egyik pohárköszöntőjében feltette a kérdést: „Vajon a világ két legerősebb nemzete folytonosan szembe kerül-e egymással olyan ügyekben, amelyek a háborúhoz vezethetnek, vagy együtt fogunk munkálkodni a békéért?“ S megadta a feleletet is: „Eleget fogunk tenni a népek reményeinek, a világ két legerősebb nemzete együtt fog munkálkodni valamennyi nép barátságának és békéjének ügyéért,

tekintet nélkül a világnézeti különbségekre.“

Az ígéretes szavak után a későbbi tárgyalások folyamán több jelentős megállapodásra és szerződés megkötésére került sor. Legelőször a mezőgazdasági, a szállítási és az oceánográfiai kutatásban folytatandó együttműködésről szóló megállapodást, majd a kulturális és a tudományos információcsere kiegészítéséről szóló megállapodást írták alá. Később aláírták a találkozó kiemelkedő fontosságú diplomáciai okmányát: az egyezményt a nukleáris háború megakadályozásáról. Ebben az egyezményben különösen nagy jelentőségű az a rész, amely utalásokat tartalmaz arra, hogy: el kell kerülni a nukleáris háborúval való fenyegetést más országokkal, a másik fél szövetségeseivel szemben is.

Mindkét részről hangsúlyozták, hogy ez az egyezmény fontos határkövet jelent a szovjet—amerikai kapcsolatok történetében, tükrözi a moszkvai csúcstalálkozón a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveiről kidolgozott nyilatkozat realitását és azt is, hogy ennek folytatólagos valóraváltása

A JUBILEUMI JÖKAI-NAPOK

nórno (Komárom) ksoportjaitól, akik gyszabású kulturávidámabban, ünnezászlók a kerek évjak örömére, hogy és, amely tíz évvel a nép művelése az anyanyelv szépségének erejével, sajátos kultúránk, ^^rrnma z Igyéteffl e s kultúra része — és hagyományaink ápolásának értelemhez, szívhez szóló formáló ereje — gyümölcsöző volt. Hatékonyan munkált a fiatalok körében, akik közül nem egy néhány éve még diákként vett részt a vers- és prózamondók versenyén vagy egy színjátszó csoport tagjaként és ma mór ő hozta el tanárként tanulóit vagy népművelési dolgozóként csoportját. A jubileum összegezésre késztet, hacsak dióhéjban is. A Jókainapok tömeget mozgósító jellegét bizonyítja, hogy a tizennyolc évvel ezelőtt országos szavalóversenyből kialakult seregszemle egy évtized eredményeként 69 színdarab bemutatását és 73 irodalmi színdarab előadását könyvelheti el. A vers- és prózamondók népes serege vetélkedett és a publikum száma és érdeklődése is évről évre nőtt. Bár műkedvelő színjátszókról, öntevékeny csoportokról van szó, teljesítményüket egyre nagyobb művészi igényesség jellemzi. A jó átlagot több kimagasló produkció fémjelzi, örvendetes tény az is, hogy egy járás kivételével mindegyik képviseltette magát a Jókai-napokon.

Ebben az évben külön jelentőséget adott a rendezvénynek a februári győzelem 25. és három nagy költőnk, Petőfi, Madách és Csokonai születésének 150—150, illetve 200. évfordulója. A Nagy évfordulók cimen rendezett irodalmi vetélkedő országos döntőjén a mintegy 700

résztvevőből az előzetes selejtezők után kilenc háromtagú csoport és egy egyéni versenyző bizonyított jó, némelyik kiváló eredménnyel. A napilap közölte a nyertesek sorrendjét, ezért erre nem térünk ki.

Meg kell említenünk azonban, hogy néhány irodalompártoló felnőtt kivételével középiskolás fiatalokból állt a versenyzőgárda, akik közül sokan vállalták, hogy közvetlenül az érettségi vagy a főiskolai felvételi előtt elutazzanak az elődöntőre, illetve a Jókai-napokra, a döntőre. Amikor megemlítjük a diákok helytállását, nagy mulasztás lenne, ha nem írnánk arról a sok pedagógusról, akik foglalkoztak a fiatalokkal, felkészítették őket. Névtelenül a háttérben maradtak, de jelenlétük közvetett formában nagyon is érezhető volt a Jókainapokon. Arra a kérdésre: Ki készített elő a versenyre, a legtöbb esetben magyar- vagy más szakos tanárja nevét említette a versenyző. Köszönet és elismerét illeti azokat a tanárokat, akik g jó tanító és nevelő felelősségével vállalják az ilyen jellegű többletmunkát is.

Az irodalmi színpadok szerepléséről elmondhatjuk, hogy ez a lényegében még kísérletező stádiumban levő műfaj nagy tömegben vonzza, elsősorban a fiatalokat. Örvendetes módon mindkét este zsúfolt nézőtér előtt szerepelt a nyolc irodalmi színpad. Műsorösszeállításukat jórészt a nagy évfordulók határozták meg. A sahyak (ipolyságiak) és a fil'akovóiak (fülekiek) Petőfi költeményeiből, illetve életéből vett mozzanatokkal érzékeltették szuggesztív erővel a költő egyéniségét, nagyságát. Madách Imre nagy művének gondolataiból a buciak (bucsiak) villantottak fel részleteket. Filozofikus tartalmú volt a Kráf. Chlmec-iek (királyhelmeciek) összeállítása is, akik között sok idősebb szereplő is volt. Az ember embert kereső örök problémáját hirdette megkapó erővel a Válek-versekből összeállított produkció a Dunajská Streda-iak (dunaszerdahelyiek) tolmácsolásában. Csokonait a Dorottyából vett