Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-14 / 3. szám
A FÉRJET mindig FÉLBESZAKÍTJÁK (Egy férj monológja) Fiacskám., te megint nem figyelsz rám!!! Tudom, tudom, te mindig figyelsz, de most kivételesen nem figyeltél rám . .. Köszönöm, nem ülök át egy másik székre, jól ülök itt is ... Ugyanis figyelem és figyelem között óriási különbségek léteznek... Az ember megérzi azt, hogy mikor figyel valaki, mikor tesz úgy, mintha figyelne, és mikor nem figyel, és már nem is tesz úgy, mintha figyelne ... Ez a döntő! Mert amikor azt mondtam, hogy Bodonyi megint mószerolt rám, és az az ember engem egyszer ki fog nyírni, akkor te azt kérdezted, hogy arról a Bodonyiról van-e szó, akivel tavaly találkoztunk Balatonszepezden, és rögtön utána hozzátetted, hogy az idén nem akarsz a Balatonon nyaralni, mert a Balaton meleg és unalmas ... Ez röviden annyit jelent, hogy a Bodonyi-ügy nem Ha beszélek hozzád, a szemed elkalandozik, hol a kezeddel babrálsz valamit, hol felkelsz, és totyogsz jobbra-balra, és ha felelősségre vonlak, azt mondod, hogy te így is tudsz figyelni... Hát nem igaz, drágám, mert menyasszony korodban nem babráltál és nem totyogtál, ilyesmi fel sem merült . . . De mindez még hagyján, ezt még szóvá sem tenném, de te félbeszakítasz, és ez maga a halál... Nem kell becsukni az ablakot, szívem, nem fázom, a fene egye meg azt az ablakot, hagyd most . . . Hol is tartottam? Igen. Ez az egész nemfigyelés és félbeszakítás lélektani dolog, és ez a legnagyobb baj ... Mert, tegyük fel, mondok neked valami okos dolgot, hogy az élet ilyen meg olyan, egyszóval bölcselkedem, s miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy az élet értelmét kihámozzam, te így szólsz: vált ki belőled emóciókat, mert unod Bodonyit, velem együtt... Mert menyasszony korodban, ha nem tudnád, teljesen más volt a helyzet például... Akkor úgy figyeltél rám, hogy a szembogarad kitágult, orcáid pirosak lettek, és egyre gyorsabban vettél lélegzetet, úgy, hogy mire a poénhoz értem, valósággal fuldokoltál ... Ez volt menyasszony korodban . .. Mit? Hogy Hédi menyasszony lett, gratulálok, de most nem erről van szó... Hol tartottam? Igen. Később romlott a helyzet, de még mindig istenes volt, mert legalább úgy tettél, mintha figyeltél volna . .. Belenéztél a szemembe, hol mosolyogtál, hol elkomorultál, igaz, hogy nem mindig jó helyen, de mindegy, fő az igyekezet és az illúzió, az ember szerény lesz, ha múlik az idő . . . Nem, drágám, nem kérek párnát, mondom, hogy jól ülök ... De hol tartunk most? Sehol! Nihil, csőd, összeomlás! „Lecsepegtetted a nyakkendődet, várj egy kicsit, mindjárt hozok egy vizes rongyot, és kitisztítom“... mit gondoljak én akkor? Csak azt gondolhatom, hogy tökkelütött hülye vagyok, akire már a saját felesége sem figyel, és mi lesz ebből? Az önbizalom teljes csődje! Hogy álljak a világ elé toprongyos önérzetemmel, amikor úgyis csak arra várnak, hogy a lábikrámba harapjanak, és bebizonyítsák, hogy én egy használhatatlan marha vagyok ... így aztán nem csoda, ha jön egy ilyen Bodonyi, 'legázol, kikészít, és tönkretesz ... Egy ilyen jellemtelen senki... Igen, fiam, ez az a Bodonyi, akivel Balatonszepezden együtt nyaraltunk, és az idén nem nyaralunk a Balatonon, mert az meleg és unalmas, hanem a Mátrában, mert az hűvös és szórakoztató . . . Mi van vacsorára? GÁDOR BÉLA SINKÓ TIBOR TÓTH ELEMÉR A berzétei borz Egyszer régen Berzétén, borzot fogtak Berzéte rétjén. A borz bezzeg berzenkedett, Berzéte meg bosszankodott. Ásóra, kapára! Kiabálta Berzéte bírája. Szaladt is a falu apraja-nagyja borz-nézésre a rétre. A borz hát mit tehetett, hagyta hogy a berzéteiek a fejére zsákot vessenek. Szánkó Csing-ling-ling-ling-csing-ling-ling, fecskénk, fürjünk eltűnt mind, határunknak varja sok — messze még a farkasok? Cseng-leng-csöng-leng-csöng-cseng-leng, körben fönt, lent köd cselleng, csattogj, ostor, nyargalj, ló, vár a meleg kandalló! Zsong-long-zsong-long-zsong-long-long, dongás hordóm kong-bong-dong, dal csurog a csutorán, fácán lesz a vacsorám! Csing-ling-ling-ling-csing-ling-ling, hímpor-bíbor nap csüng kint, húsa kevés, tolla sok — megették az ordasok. SZERGEJ MIHALKOV Pletyka — Hallotta már a hírt? A Macskának Kismalaca született! — újságolta a Liba a Pulykának. — Az nem létezik I Ez csak valami rosszmájú pletyka lehet! — mondta a Pulyka. — Hihetetlen, de így igazi — bizonygatta a Kakas Is. — Mindenki csak erről beszél. — Gyerünk, győződjünk meg róla a saját szemünkkel I — javasolta a Liba. És mentek. A Macska házába belépett a Liba, a Pulyka és a Kakas. És mit látnak: ül a Macska mélységes mély szomorúságban könnyekkel a szemében. A Kakas dühös-mérgesen elé áll ... — Igaz-e, hogy a családja Kismalaccal szaporodott? — kíváncsiskodott óvatosan a Pulyka. — Igaz, sajnos igaz! — felelte a Macska. — Itt van ni, maguk előtt, nézzék. A Liba, a Pulyka és a Kakas arra fordultak, amerre Macska-mama mutatott. Hát mit látnak? A Kiscica ott ül a sarokban fülig tejfölösen, maszatosan, és körülötte is minden koszos, mocskos, összekent-fent ... fuj! — Nézzék, csak nézzék! — mondta zsémbesen a Macska. — Hát nem olyan egészen, mint egy Kismalac? A Liba, a Kakas és a Pulyka csalódottan oldalogtak ki a házból. — tó — fordítása Nád Tikirikitakaraki nádvessző, puha-lila tavi ködön áttetsző, lingeti, lengeti deli derekát, sír ide, hív oda: — Gyere, gyerek, át! REJTVÉNYÜNK: Találjátok ki, gyerekek, mely madaraknak készítettek téli menedékházat, madáretetőt ezek a gyerekek? A lapunk 50. számában közölt rejtvény megfejtése: Nyilas Misi. Jutalomban részesülnek: Petrócky Ferenc, Gortva (Gortva), Balogh Éva, Opat. Sokolec (Apácaszakállas), Czakó Mária, Cecejovce (Csécs). f W Játsszunk együtt Fenyőtoboz úrfi és barátai Az erdőben sokféle bogyót, termést találhatsz. Próbálj meg vidám emberkéket, állatokat készíteni belőlük! így készült Fenyőtoboz úrfi is: teste toboz, feje gesztenye, kalapja egy fél gesztenye héja, cipője félbevágott makk, lába, karja ágacska. Makk úrfi a barátja. Teste is, feje is makk, ágacskákkal illesztettük össze. Keze, lába faágból van. A kutyusnak makkfeje, gesztenye teste és madártoll farka van. örülnénk hasonló ötletednek! — Címünk: Nő szerkesztősége, Bratislava, Praiská 5. Gyermekeknek.
