Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-23 / 26. szám
azért nagyon hiányzik a munka annak, oki már tizenhat éves kora óta dolgozik, de most az első mégis a gyerekek nevelése. Nálunk bölcsőde még nincs, s ha nem lenne rá lehetőségem, hogy itthon maradjak, a kicsiket a szülőkre vagy másra kellene bíznunk. Közben megérkezett a családfő, fölébredt Lacika és Marika, megjött a vidám kis Ági az oviból. Szövői, együtt volt a család. Benyovics László, még innen a harmincon, autóbuszsofőr Modry Kamenban (Kékkőn). — Nekem az a véleményem, hogy a kicsi gyerekeknek az anyjuk mellett a helyük, öt éve vagyunk házasok és ha a két kisebbik is felcseperedik, a „nagy" Marika megint dolgozni fog. Persze, ha az állam nem tette volna lehetővé a kétéves szülési szabadságot, havonként az 500 korona segéllyel, ha nem emelték volna a családi pótlékot 680 koronáról 880 koronára — akkor bizony a feleségemnek ki kellett volna lépnie o munkából és sok mindenről le kellett volna mondanunk, amit így lassan, de biztosan elérhetünk. Nem, nem holmi vagyonszerzésre gondolok — mondja komolyan a fiatal férj — hanem a biztosan megalapozott jólétre. Ez az anyagi biztonság feltétlenül szükséges a családi életben, és ezt megalapozni az állam, a társadalom támogatása nélkül nagyon nehéz lenne . . . önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy az államnak, a társadalomnak érdemes-e, jó befektetés-e a csoládok ilyen messzemenő támogatása? Hiszen, ha csők egy járás — ebben az esetben a Vel'ky Krtís-i (nagykürtösi), egy szövetkezet — az ipolynyéki és egy üzem — az ottani Piéta viszonylatából nézzük a dolgokat, akkor is óriási összegről van szó. A járási nemzeti bizottság havonta átlag 173 ezer koronát fizet ki szülési segélyre, az ipolynyéki szövetkezetben ez a havi átlag 15 300 koronát tesz ki, a Pletában pedig 29 800 koronát. Az államnak, minden társadalomnak alapja a család, s nem mindegy, hogy milyen szociálpolitikát folytat. Végső fokon a családok, a családoknak az anyagi biztonsága, létalapja dönti el, hogy milyen lesz majd a következő nemzedék — mennyire, milyen céltudatos munkával és erkölcsi értékkel tudja majd visszafizetni azt, amit a szülők a társadalomtól koptak. A Benyovics család e segítség tudatában él és neveli a gyermekeket. LANG ÉVA tó 9f*i AZ OLVASÓ KÉRDEZ a NO válaszor ff _• • „Tengerparti nyaralásra készül a családunk. Türelmetlenül várjuk és egyben aggodalmaskodunk: hogyan készüljünk tel?“ — kérdezi V. M. olvasónk. Ilyenkor, nyáron az üdülőhelyek megteltek turistákkal, nyaralókkal. Az utóbbi években már az is természetes, hogy szabadságunkat a tenger mellett töltjük. Társas utazással vagy a saját kocsinkkal keressük fel — leggyakrabban a Fekete tenger híres üdülőhelyeit: Mamaiát, Várnát, Szocsit . . . A tenger melletti üdülés különösen jó hatással van szervezetünkre. Részben nyugtató, részben pedig izgató hatása miatt. A légnyomásváltozás, a levegő nedvességtartalma, a napsütés hatására szervezetünkben különféle fizikális, kémiai és legfőképpen érzelmi változások mennek végbe. Nem tudományos elemzésbe akarunk bocsátkozni, csupán két tényező hatására hívjuk fel a nyaralók figyelmét: a nap és a tengervíz hatására. A megváltozott körülmények között első feladatunk az legyen, hogy szervezetünket hozzászoktassuk az új viszonyokhoz. Az első két-három nap tehát legyen az alkalmazkodás időszaka, ne akarjunk mindjárt „bronzot“ szerezni. A túl sok napozás ártalmas lehet: arcunkon a bőr kiszárad, eldurvul, ráncosodik. A napozást fokozatosan hosszabbítsuk, és első napokban inkább a reggeli és délutáni napsütést használjuk ki. A „rohamnapozással“ napszúrást kaphatunk, vagy „leég“ a bőrünk, ami megkeserítené a tengerparti nyaralásunkat. Tudnunk kell, hogy a nap sugarai a viz szintjéről, a sima homokról nagyobb mértékben verődnek vissza, tehát hatásuk is nagyobb. Azt is tudnunk kell, hogy a felhők átengedik az ibolyántúli sugarakat, tehát borús időben is lebarnulhatunk. A szélben jobban lesülünk, mint a fullasztó szélcsendben. Ugyanúgy árnyékos helyen is, mert a felmelegedett levegő is pörköli bőrünket. A tengerparti napozás hatására bőrünkben a következő változások mennek végbe: — a bőr kivörösödik, a vérkeringés élénkül, vérbőség áll be, — a pigmentképződés hatására a bőr megbámul, — a baktériumok elpusztulnak, — a bőrben nagyfokú D-vitamin képződik, — a napozás kedvező hatást gyakorol az idegrendszerre, meggyorsítja az idegsejtek reaktivációját. A napozásnál használt krémek megakadályozzák az ibolyántúli sugarak hirtelen behatolását a bőrbe, tehát védik a bőrt a leégéstől. Ezért szükséges a napozó olajok, krémek használata. De nemcsak a krémeké, olajoké, hanem a napszemüveg és a szalmakalap használata is. A másik hatás, amelyről beszélnünk kell: a tengervíz hatása. A tengervíz főleg abban különbözik az édesvíztől, hogy nagyobb mennyiségű feloldott sót tartalmaz. A sós víz izgatóan hat a bőrréteg idegeire. A véredények kitágulnak, ezáltal a perifériás vérkeringés javul. A bőrön lerakodott só ingerlőén hat, növeli a szervezet ellenállóképességét, felgyorsítja az egyes szervek működését, fokozza az idegrendszer működését. A tengervíz gyógyítóan hat a bőrbetegségekre, az ekcémákra. A fürdés után édesvízzel zuhanyozzuk le testünket, mert a bőrre rakódott só kellemetlenséget is okozhat. Pl.: a bőrrepedésekbe hatolva viszketést okoz, ingerli a bőrt. A láb ujjai közé rakódott homok is hasonló tüneteket válthat ki, ha nem öblítjük le. Ha ezeket az alapvető tanácsokat betartjuk, a tenger melletti nyaralásunk valóban azt fogja nyújtani, amit várunk: testi lelki felüdülést, felújult, friss erőt, örömet, gazdag élményt. TORNÁZZON VELÜNK! Hasizomerösítö gyakorlat Nyújtott lábbal hanyatt fekszünk a talajon. Tenyerünket a tarkónk aló tesszük. Felsőtestünkkel lassan felemelkedünk, törzsünket oldalt fordítjuk és könyökünkkel igyekszünk a térdünket megérinteni. Ismét leereszkedünk a talajra és a gyakorlatot a másik oldalon végezzük el. Megismételjük: Korosztály: Nők: Férfiak 35 évig 15 X 18 X 36 50 évig 13X 16 X 50 év felett 11 X 14 X 1/ K Kezdetben sokat töprengtem, mi lehet az oka, hogy szopás után néhány percre, amikor már azt hittem, hogy a kislányom nyugodtan elaludt — hirtelen hangosan felsír. Néhány másodperc múlva abbahagyja ugyan a sírást, megnyugszik, már úgy tűnik, mintha megint jóízűen aludna — aztán mindez újból megismétlődik. Amikor rájöttem, hogy ezt a hirtelen sírást a hasában felgyülemlett szelek okozzák, próbáltam segíteni rajta. Először is szopás után nem tettem vissza az ágyba addig, amíg fel nem böfögött. Erre néha 20—30 percig is várni kellett, de megérte, mert aztán a kicsi nyugodtan elaludt. Ha még ezután sem nyugodott meg, akkor egy kicsit, de igazán csak egy kis időre a hasára fektettem, hogy így „kinyomja" a levegőt a gyomrából. Ha ez sem segített, akkor néhány csepp langyos kamilla vagy köménymagos teát adtam neki. Kicsomagoltam, esetleg ha hűvösebb volt, teljesen lazán kötöttem be a párna zsinórját, így jól tudott rugdosni, ami szintén a szelek távozását segítette elő. Néha megmassziroztam a házikóját, vigyázva arra, hogy a kezem mindig az óramutató járásával egy irányban mozogjon. Egy hosszan tartó hasgörcsös sírás után a szomszédasszony azt ajánlotta, hogy helyezzek szélcsövet a kislányom végbelébe, így hamarabb eltávoznak tőle a szelek. Ezt a tanácsot azonban nem fogadtam meg, mert attól tartottam, hogy a kislányom rászokik és segédeszköz nélkül nem akar majd segíteni magán. Azt sem helyeslem, hogy a mamák ilyen esetben órákhosszat is dajkálják, a kezükön hordozzák a kisbabát, mert ehhez is könynyen hozzászokik, s már nem csak azért fog sírni, mert fáj a hasa, hanem azért is, hogy felvegyék és dajkálják. Tudnunk kell azonban még azt is, hogy olyankor Szemünk fénye nem egyszerű szélgörcsről van szó, ha a baba görcsösen összehúzza magát, huzamosabb időn át élesen sir, a tea sem nyugtatja meg és a következő szopás után sem maradnak el a görcsök. Ha a szelek nem távoznak el, föltétlenül mutassuk meg a babát az orvosnak. (Egy kismama naplójából)
