Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-16 / 25. szám

Mészáros Irén sokáig nem felejti el őzt a napot, amikor tizenkét éves, nyakigláb fia kiizzadva leszállt előtte a kerékpárról. Először azt hitte, valami baj történt odahaza. A sietéstől lihegve mondta a fiú, hogy nagy újság van, két férfi kereste otthon, ide jönnek utána a mun­kahelyére, azoktól majd megtudja, hogy miről van szó. Az asszony a bejárat felé tekintett, ahol mór feltűnt a két férfi alakja, csakhamar felismerte őket, nem voltak idegenek. Pathó Gyula és Csicsai Alojz, a muzlai (muzslai) pártszervezet vezetői komoly, szin­te ünnepélyes arcai álltak meg előtte. — Nagy megtiszteltetés érte a szövetkezetünket, képviselőt jelöltethetünk a Szövetségi Gyűlésbe. Rád gondoltunk, munkatársaid megbecsülnek, elöl­járóid elégedettek veled, a pártszervezetnek meg a szövetkezet vezetőségének az a nézete, hogy becsü­lettel megállód a helyed úgy is, mint a képvise­lőnk ... — mondták. A meglepetéstől akkor szólni sem tudott. Százszor is átgondolta addigi életét, mivel is érdemelte ki, hogy éppen őrá esett a választás. Aztán azon töpren­gett, vajon mit szólnak majd odahaza, mi lesz a férje, a fia meg az édesanyja véleménye. Gondolat­ban akaratlanul is sorra vette őket: a férje kommu­nista, nemcsak hűséges élettársa, hanem segítőtársa is dolgozó feleségének; a fia most van abban a kor­ban, amikor a legtöbb gondot kell ráfordítani, pedig ha képviselőnek választják, akkor bizonyára kevesebb ideje jut majd a gyerekre; hatvanötéves édesanyja eddig is egyedül végezte a ház körüli munkák na­fyobbik részét, pedig szegénynek gyakran fáj a lába. zután még több gond hárul majd rá. Szinte szorongva lépte át a küszöböt. A kis család együtt várta haza, mint minden este, ott volt a nagy­bácsija is, aki számára mindig a korán elhalt édes­apát pótolta. Tőle hallott először az osztályharcról, a szocializmusról, a kommunista pártról. Mindjárt látta rajtuk, hogy alaposan meghányták-vetették a nagy újságot, s igen jólesett neki a biztatás, a sze­mükben fénylő öröm. Aztán jött a választás mozgalmas időszaka, egyik gyűlés a másik után, amelynek már nemcsak rész­vevője, hanem szereplője is volt. A szorongás még a választások után is sokszor elfogta. Negyvennégy község és Stúrovo (Párkány) lakossága választotta képviselőjévé. Vajon képes lesz-e ő, az egyszerű asszony az ezzel járó felelős munka ellátására, tudja-e majd sok ezer ember gondját tolmácsolni, érdekeit képviselni a Szövetségi Gyűlés fórumán? Azóta már megerősödött az ön­bizalma, s látja azt is, hogy munkájában készséges segítőtársakra talál, a Nővé Zámky-i (érsekújvári) járás gazdag tapasztalatokkal rendelkező funkcioná­riusaiban, A harmincegy éves képviselőnő ezt a se­gítséget igénybe is veszi, hasznosítja a tapasztalato­kat. Tudja, hogy szüntelenül tanulnia kell ahhoz, hogy tisztségét jól ellássa, egyúttal pedig állandóan szo­rosabbá kell tenni a választókhoz fűződő kapcsola­tait. Gyakran jár az emberek közé, választókörzete köz­ségeibe. Legutóbbi kőrútján mi is vele tartottunk. FALUJÁBAN — A képviselő tevékenységének eredményessége megmutatkozik-e a saját falujában? — kérdeztem Bónszky Zoltántól, a Muzslai HNB elnökétől. — De még mennyire! — hangzott az egyértelmű válasz. . Mészárosáé közbeszólt, hogy ezzel kapcsolatban inkább arról a segítségről beszélhetnének, amit ő kap munkájában Bónszky elvtárstól, aki tizennégy évig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője volt és munkájá­ban gazdag tapasztalatokat szerzett, ezenkívül jó szervezőképességgel is rendelkezik. Az elnök az elismerő szavak ellensúlyozására azt mondja, hogy a képviselőnő gyakran betér hozzájuk, és sohase jön üres kézzel. — Mindig részletes tájékoztatást kapunk tőle a készülő akciókról, hasznos útmutatást azzal kapcso­latban, miképpen oldják meg másutt a nálunk is tapasztalható problémákat. Az utcákat járva, a falu életéről beszélgettünk. Mészáros elvtársnő és a helyi nemzeti bizottság elnö­ke elmondták, hogy a község a választások óta sokat fejlődött. A Nemzeti Front választási programjában nagyon merész, de minden tekintetben reális tervet állítottak fel, amit a lakosság összefogásával sikere­sen teljesítenek. Négy és félmillió koronás beruhá­zással épül az új művelődési otthon, amelyben mozi­terem, nagy társalgó, klubhelyiségek, kuglizó, falato­zó stb. lesz. A művelődési otthon felépítésével régi vágya valósul meg a község majdnem háromezer lakosának. Jelenleg négy utcát látnak el aszfaltbur­kolattal, átépítették a helyi hangosbeszélőt is. A vá­lasztások óta kétvárótermes autóbuszmegállót építet­tek és csaknem háromezer méter hosszú járdát készí­tettek. A helyi nőszervezet jó példát mutat a többi tömeg­szervezetnek. A „Z-akcióban" is háromezer óra bri­gádmunka ledolgozását vállalták. Az elért eredmények, a lakosság aktív tenniakarása arra buzdította a község vezetőségét, hogy terven felüli akciókat is szervezzen az idén. Elhatározták a vendéglő előtti térség aszfaltozását és az iskola épü­letének generáljavítását. — Községfejlesztési tervünkben szerepel még a postaépület és egy új áruház felépítése is — tájékoz­tat a képviselőnő. — A legnagyobb problémát azon­ban az ivóvíz biztosítása jelenti. Gyermekjátszótér is hiányzik még a falunkból. Amint látják, a jövőben sem lesz hiány a megoldásra váró feladatokból. AHOL A JÓ BOR „KÉSZÜL" — Most olyan községbe megyünk, amely egyre inkább elveszíti falusi jellegét — mondta útközben Mészárosné. Gbelcén (Köbölkúton) jó ismerősként fogadták a képviselőnőt. Szilva András, a helyi nemzeti bizottság elnöke szí-LU Z z < Z in t/y O oc O

Next

/
Thumbnails
Contents