Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-02 / 23. szám
A gyerekek mindenütt egyformák egyformák. Kiváncsiak és beszédesek. Alighogy fényképész kollégámmal együtt megjelentünk közöttük, máris körülfogtak, nézegettek, csicseregtek, mint a kismadarak. Az épületet a helybeli földművesszövetkezet építette két évvel ezelőtt. Autóbusza azóta is minden reggel végigjárja az összevont szövetkezethez tartozó falvakat s összegyűjti az apróságokat, hogy szüleik válláról még a beutazás gondját is levegye. A dolani óvodában is úgy kezdődik a nap, mint bárhol másutt: kézmosással és sietve elfogyasztott reggelivel, hogy minél előbb a játékoknak és a csöndben végighallgatott meséknek szentelhessék figyelmüket. Nyáron még nagyszerűbb az élet az óvodában. Fürdőmedence várja a gyerekeket, hinták, mászókák és csúszdák sorakoznak az udvaron. Ki akar ilyenkor az anyuka szoknyája mellett ülni | Annál jobb este érezni kezének melegét, hallgatni az altatómesét. Délután az autóbusz ismét „házhoz szállítja" a gyerekeket. A sofőr bácsi olyan pontos mindig, hogy az órát is hozzá lehetne igazítani. Az óvodában töltött napok többnyire egyformák, és épp ezért nyugodtak és biztonságosak is. De minek is mondani, hiszen ez természetes. Ezt az anyák tudják a legjobban. Bár mindenütt lenne egy ilyen óvodai Sok-sok édesanya számára ez volna a legszebb ajándék. LUDMILA KONIGOVA Foto: BftETISLAV KOSTKA «... nyuszi talán beteg vagy, hogy még nem is ugorhatszí... a óvoda és a bölcsőde a gyermekek világa. A já' ték, az első barátságok, a közösségről alkotott első benyomások és élmények világa. Mi felnőttek már régen elveszítettük gyermekkori képzelőerőnket. A székben közönséges széket látunk, az asztal pedig semmi mást, csak asztalt jelent. Gondolatainkból már kihullottak a gyermekkor világot átformáló varázsigéi. Ha kedvük volna néhány percre ellátogatni ebbe a kicsiny, gyermeki világba, jöjjenek velünk egy Náchod környéki községbe, Dolanba és látogassuk meg az ottani óvodát. Megvallom, féltem is egy kicsit ettől a látogatástól, nem tudtam, lesz-e majd közös témánk a kicsinyekkel, meg tudom-e majd nyerni a rokonszenvüket és bizalmukat? De félelmem fölöslegesnek bizonyult. A gyerekek mindenütt „A jó ötlet aranyat ér" mozgalom központi küldetése a családról való gondoskodás. Az eddig elért eredmények arra buzdították a szervezőket, hogy újabb módszerekkel tovább vigyék a jó ötletek, elképzelések megvalósítását. A mozgalom ma már a nemzeti bizottságok versenyének szerves része lett; a meghirdetett feladatok szerint a lakosokkal együtt keresik a legsürgősebb feladatok megoldásának útját. Az elmúlt napokban „A jó ötlet aranyat ér" mozgalom központi bizottságának tagjaival a luceneci (losonci) és a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járásokba látogattunk, hogy a járási nemzeti bizottságok vezetőivel, a nőszövetség tisztségviselőivel elbeszélgessünk a versenyfeladatok megvalósításáról. A losonci járási nemzeti bizottságon Orság Ludovít alelnök elvtárs a járási székhely nehézségeit említette: — Lucenecen nagy építkezések folynak. Az új lakótelepeken az üzlethálózat sajnos nincs kellőképpen megoldva. A Rubanisko lakónegyedben sikerült önkiszolgáló boltot nyitnunk, és még ebben az évben a Május 1. téren és a Déli lakótelepen a Jednota vendéglők megnyitását ígérte. Félkész ételek árusítását is biztosítottuk az egyik büfében, de sorozatos panaszok érkeznek a tisztaságot illetően. Szeretnénk a vendéglátóüzemmel közösen jobb megoldást találni a félkész- és készételek árusítására. A Druzba nevű tejbárban is lassan áttértek az alkoholt tartalmazó italok kiszolgálására, mivel így nagyobb forgalmat biztosítanak. — Városunk középiskoláiban mintegy hétezer diák tanul, zömük a környékről utazik be, — veszi át a szót Margita Gajdárová, a nőszövetség járási titkárnője — és nincs számukra megfelelő váróhelyiség. Ügy gondoltuk, hogy a hat bazár közül legalább kettőt átalakíthatnánk olyan üzletté, ahol tejtermékeket, cukrászsüteményeket, frissítőket árulnának. A diákoknak nem kellene a füstös büfékben várakozniuk a vonat és autóbuszok indulására. Ezenkívül nagyon célszerű lenne egy félkész ételeket árusító üzlet megnyitása is, persze megfelelően felszerelve. Eibner Jozef elvtárs, a jnb titkára a közszolgáltatások hálózatának kiszélesítéséről beszélt: — Arra törekszünk, hogy dolgozó asszonyaink munkáját minden téren megkönnyítsük. Az utóbbi időben korszerű berendezéssel láttuk el a ruhatisztítót és a mosodát; magát az épületet is bővíteni kellene, mert az alkalmazottak nagyon szűk helyiségekben végzik munkájukat. Az új gépekkel lehetővé vált a ruhatisztítás idejének lerövidítése. Ezenkívül FiTokovon (Füleken) is működik gyorstisztító. A falvakban pedig gyűjtőhelyeket szerveztünk. Legnagyobb problémánk az áruszállítással van, sokszor a kenyér, tej és húsfélékkel való ellátás is akadozik. Több szállítóeszközre lenne szükségünk, különösen hűtőberendezéssel ellátott kocsikra. Az üzlethálózat bővítését egyelőre úgy oldjuk meg, hogy elárusító bódékat állítunk fel vidéken is. — A mezőgazdaságban dolgozó asszonyok munkakörülményeinek megjavítása szintén a legégetőbb feladatok közé tartozik, — mondotta Ján Ivanií mérnök elvtárs, a jnb alelnöke. Nagyon fontosnak tartjuk a szociális berendezések kiszélesítését. Hiányosak a munkaruhák is. Sok helyen nagyon mostoha körülmények között végzik munkájukat az állattenyésztésben dolgozó asszonyok. Falvainkban különös figyelmet fordítunk az óvodák működésére. Több helyen régi épületet alakítunk át vagy bővítünk a lakosság segítségével, például Luborecen, Cakanovcén (Csákányházán) és Kalinovon. A legnagyobb gondot a cigányszármazású gyermekek okozzák, akiknek a nevelését már óvodás korban akarjuk biztosítani. 1975-ig szeretnénk elérni, hogy 70 százalékuk látogatná az óvodákat, ahol előkészítenék őket az iskolai életre. * * * A Porana-Opatová textilüzemben a dolgozók 62,7 százaléka nő. Sokan közülük fontos tisztségeket töltenek be, nemcsak az üzemben, hanem magasabb 3 JÁRÁSRÓL — JÁRÁSRA
