Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-02 / 23. szám

A gyerekek mindenütt egyformák egyformák. Kiváncsiak és beszé­desek. Alighogy fényképész kol­légámmal együtt megjelentünk közöttük, máris körülfogtak, néze­gettek, csicseregtek, mint a kis­madarak. Az épületet a helybeli földmű­vesszövetkezet építette két évvel ezelőtt. Autóbusza azóta is min­den reggel végigjárja az össze­vont szövetkezethez tartozó falva­kat s összegyűjti az apróságokat, hogy szüleik válláról még a be­utazás gondját is levegye. A dolani óvodában is úgy kez­dődik a nap, mint bárhol másutt: kézmosással és sietve elfogyasz­tott reggelivel, hogy minél előbb a játékoknak és a csöndben vé­gighallgatott meséknek szentel­hessék figyelmüket. Nyáron még nagyszerűbb az élet az óvodá­ban. Fürdőmedence várja a gye­rekeket, hinták, mászókák és csúszdák sorakoznak az udvaron. Ki akar ilyenkor az anyuka szok­nyája mellett ülni | Annál jobb este érezni kezének melegét, hallgatni az altatómesét. Dél­után az autóbusz ismét „házhoz szállítja" a gyerekeket. A sofőr bácsi olyan pontos mindig, hogy az órát is hozzá lehetne igazítani. Az óvodában töltött napok többnyire egyformák, és épp ezért nyugodtak és biztonságosak is. De minek is mondani, hiszen ez természetes. Ezt az anyák tud­ják a legjobban. Bár mindenütt lenne egy ilyen óvodai Sok-sok édesanya számára ez volna a legszebb ajándék. LUDMILA KONIGOVA Foto: BftETISLAV KOSTKA «... nyuszi talán beteg vagy, hogy még nem is ugorhatszí... a óvoda és a bölcsőde a gyermekek világa. A já­­' ték, az első barátsá­gok, a közösségről alkotott első benyomások és élmények világa. Mi felnőttek már régen elveszí­tettük gyermekkori képzelőerőn­ket. A székben közönséges széket látunk, az asztal pedig semmi mást, csak asztalt jelent. Gondo­latainkból már kihullottak a gyermekkor világot átformáló varázsigéi. Ha kedvük volna né­hány percre ellátogatni ebbe a kicsiny, gyermeki világba, jöjje­nek velünk egy Náchod környéki községbe, Dolanba és látogassuk meg az ottani óvodát. Megvallom, féltem is egy kicsit ettől a látogatástól, nem tudtam, lesz-e majd közös témánk a kicsi­nyekkel, meg tudom-e majd nyer­ni a rokonszenvüket és bizalmu­kat? De félelmem fölöslegesnek bizonyult. A gyerekek mindenütt „A jó ötlet aranyat ér" mozgalom központi külde­tése a családról való gondoskodás. Az eddig elért eredmények arra buzdították a szervezőket, hogy újabb módszerekkel tovább vigyék a jó ötletek, el­képzelések megvalósítását. A mozgalom ma már a nemzeti bizottságok versenyének szerves része lett; a meghirdetett feladatok szerint a lakosokkal együtt keresik a legsürgősebb feladatok megoldásának útját. Az elmúlt napokban „A jó ötlet aranyat ér" moz­galom központi bizottságának tagjaival a luceneci (losonci) és a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) járásokba látogattunk, hogy a járási nemzeti bizott­ságok vezetőivel, a nőszövetség tisztségviselőivel el­beszélgessünk a versenyfeladatok megvalósításáról. A losonci járási nemzeti bizottsá­gon Orság Ludovít alelnök elvtárs a járási székhely nehézségeit említette: — Lucenecen nagy építkezések folynak. Az új lakó­telepeken az üzlethálózat sajnos nincs kellőképpen megoldva. A Rubanisko lakónegyedben sikerült ön­­kiszolgáló boltot nyitnunk, és még ebben az évben a Május 1. téren és a Déli lakótelepen a Jednota vendéglők megnyitását ígérte. Félkész ételek árusítá­sát is biztosítottuk az egyik büfében, de sorozatos panaszok érkeznek a tisztaságot illetően. Szeretnénk a vendéglátóüzemmel közösen jobb megoldást talál­ni a félkész- és készételek árusítására. A Druzba nevű tejbárban is lassan áttértek az alkoholt tartalmazó italok kiszolgálására, mivel így nagyobb forgalmat biztosítanak. — Városunk középiskoláiban mintegy hétezer diák tanul, zömük a környékről utazik be, — veszi át a szót Margita Gajdárová, a nőszövetség járási titkárnője — és nincs számukra megfelelő váróhelyiség. Ügy gondoltuk, hogy a hat bazár közül legalább kettőt átalakíthatnánk olyan üzletté, ahol tejtermékeket, cukrászsüteményeket, frissítőket árulnának. A diákok­nak nem kellene a füstös büfékben várakozniuk a vo­nat és autóbuszok indulására. Ezenkívül nagyon cél­szerű lenne egy félkész ételeket árusító üzlet meg­nyitása is, persze megfelelően felszerelve. Eibner Jozef elvtárs, a jnb titkára a közszolgáltatá­sok hálózatának kiszélesítéséről beszélt: — Arra törekszünk, hogy dolgozó asszonyaink munkáját minden téren megkönnyítsük. Az utóbbi időben korszerű berendezéssel láttuk el a ruhatisztí­tót és a mosodát; magát az épületet is bővíteni kel­lene, mert az alkalmazottak nagyon szűk helyiségek­ben végzik munkájukat. Az új gépekkel lehetővé vált a ruhatisztítás idejének lerövidítése. Ezenkívül FiToko­­von (Füleken) is működik gyorstisztító. A falvakban pedig gyűjtőhelyeket szerveztünk. Legnagyobb prob­lémánk az áruszállítással van, sokszor a kenyér, tej és húsfélékkel való ellátás is akadozik. Több szállító­­eszközre lenne szükségünk, különösen hűtőberende­zéssel ellátott kocsikra. Az üzlethálózat bővítését egyelőre úgy oldjuk meg, hogy elárusító bódékat állítunk fel vidéken is. — A mezőgazdaságban dolgozó asszonyok munka­­körülményeinek megjavítása szintén a legégetőbb feladatok közé tartozik, — mondotta Ján Ivanií mér­nök elvtárs, a jnb alelnöke. Nagyon fontosnak tartjuk a szociális berendezések kiszélesítését. Hiányosak a munkaruhák is. Sok helyen nagyon mostoha körülmé­nyek között végzik munkájukat az állattenyésztésben dolgozó asszonyok. Falvainkban különös figyelmet fordítunk az óvodák működésére. Több helyen régi épületet alakítunk át vagy bővítünk a lakosság segít­ségével, például Luborecen, Cakanovcén (Csákány­házán) és Kalinovon. A legnagyobb gondot a cigány­származású gyermekek okozzák, akiknek a nevelését már óvodás korban akarjuk biztosítani. 1975-ig sze­retnénk elérni, hogy 70 százalékuk látogatná az óvo­dákat, ahol előkészítenék őket az iskolai életre. * * * A Porana-Opatová textilüzemben a dolgozók 62,7 százaléka nő. Sokan közülük fontos tisztségeket tölte­nek be, nemcsak az üzemben, hanem magasabb 3 JÁRÁSRÓL — JÁRÁSRA

Next

/
Thumbnails
Contents