Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-14 / 3. szám
Ha nem lenne annyira meghitt Bánki Zsuzsa otthoni környezete, a rádiópróbáról érkező és még mindig vibrálóén izgatott művész mellett nehezen élném bele magam a látogató szerepébe. Semmi sem szokványos ebben az otthonban, sőt minden egyéni, magasan fejlett ízlésről tanúskodik. Az ódon budai ház stílusához illő antik bútorok, a faragott asztalt borító, foszladozó aranyhímzéstől gazdag brokát terítő, a ritkaszép vonalú pohárszék, rajta a finom, régi porcelánkészlet, az ülőgarnitúra selyme ... Az emeleten van a tényleges lakótérség, a hálószoba is. — A lakást a férjem rendezte be — mondja Be V«:i Zsuzsa. — Én nagyon jól érzem magam ebben a környezetben. A Táncsics Mihály utcát valaho az ötvösök utcájaként ismerték. A mi házunk is bizonyára valamelyik iparosmester tulajdona volt. Sajnos, nekem kevés jut az otthon pihentető nyugalmából, pedig otthonüiő természet vagyok. Háziasszonyi képességekkel ugyan nem dicsekedhetek — fő támaszom a jó szakácskönyvem, megnyugvásom pedig a férjem megértése és türelme. Egyébként ha van egy kis időnk, elmegyünk „kikapcsolódni" a tahitótfalusi hétvégi házikónkba. Nagy pihenésnek, kikapcsolódásnak szántam a nyáron a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivált, amelyre zsűritagnak hívtak meg. Persze, nagyot tévedtem, mert a lazítás helyett állandó figyelemoo Bánki Zsuzsa — Mona Lisa (Gioconda) mosolyával összpontosításra került sor — fáradtabban jöttem haza, mint ahogyan odamentem. Mégsem sajnálom, mert olyan művészekkel kerültem kapcsolatba, akikben nagyszerű embereket is ismerhettem meg, mint a Geraszimov házaspár, Alexander Batalov, Jutta Müller német és Katja Paskalevova bolgár színésznők, a rokonszenves Hrabrovickij szovjet rendező. Külön kiemelem Irena Kacírková cseh színésznőt, akit eddig csak a filmjeiből ismertem, de most személyes varázsáyal ragadott el. És még egy hajszás életünkre jellemző dolog: Karlovy Vary-ban, a magyar fogadáson sikerült végre kibeszélgetni magamat Törőcsik Marival és Torday Terivel. Kedves élmény volt, amiben a rendezőség és a zsűri tagjai részesítettek: Karlovy Vary-ban volt a születésnapom, nagy ebédet adtak a tiszteletemre és megajándékoztak egy óriási Moser konyakospohárral, A városból nem sokat láthattam, de megfogadtam, hogy legközelebb ezt kipótolom! — Gondolta volna, amikor a színi pályára lépett, hogy ennyire rabláncra fűzi a hivatása? — Fiatalon a taps, a siker álma vonzza az embert. Később már önmaga kifejezési formáját keresi, hogy „látva lássák", vagy a Shakespeare Hamletjében elhangzó szép mondattal „Felmutassa a kor képét az embereknek ..." Nekem a véremben van „A KOR KÉPÉT FELMUTATNI j a színészi hajlam. Nagyanyám színésznő volt, fiatalon meghalt. A testvére, Mészáros Giza a régi Vígszínház művésznője volt. Pálfi nagyapámnak Londonban volt egy kis színháza. Anyám ugyan nem lépett erre a pályára, de szerette a színházat. Szóval — ilyen légkörben nőttem fel. Az iskolában sokat vesződtem a matematikával. Máig se tanultam meg számolni. De mert szépen szavaltam Petőfit, a vizsgákon átengedtek. Tizenöt éves koromban kerültem a Színiakadémiára, és bár az nem volt olyan főiskolai színtű, mint a mai, de kiváló tanáraim: Ödry Árpád, Góth Sándor, Hettyei Aranka és mások keze alól tizennyolc évesen eléggé felkészülve kerültem a Nemzeti Színházba. Első szerepem ott Cherubina volt a Figaró házasságában. Utána jött a többi, Shaw Szerelmi házassága, Pristley Veszélyes fordulója a felejthetetlen Gellért Endre rendezésében és még sok más szerep, a Nemzeti után a Madách, majd a Petőfi Színházban. Most már tíz éve a Vígszínház tagja vagyok. Itt is gazdagodott a repertoárom: Robert-Duvier, Huxley, Sartre, Miller, Coward, Albee és mások darabjaiban játszottam. Közben filmeztem is, a Valahol Európában után további játékfilmek és tv-filmek következtek, sőt krimi is, mint például Saunders „Véletlenek, véletlenek" című morbid, abszurd bűnügyi komédiája. — És azután itt az én örök nagy szerelmem, a PÓDIUM! A legfárasztóbb, fizikailag és szellemileg is megerőltető, de szerencsére könnyen tanulok, a magyar líra pedig olyan gazdag, hogy amíg csak meríteni bírok belőle, abba nem hagyom . . . — Alt tartják, írják Önről, hogy „intellektuális“ színésznő. Ezt a jelzőt a színpadi szerepei mellett talán leginkább a PÖDIUM-i fellépéseivel érdemelte ki? — Lehet. Tény, hogy szerintem ez a közönséggel való találkozás legizgalmasabb formája. Bizalmasan, szinte „négyszemközt" — csak a műsoron szereplő költők szellemi bázisára és arra a néhány szerény eszközre támaszkodva, amely elengedhetetlenül szükséges. Lehet ez sámli, esernyő, a Biblia, vagy éppen az Értelmező Szótár — ez teljesen a színész fantáziájától és előadói szuggesztivitásától függ. ♦ * * Csobog a szó, vagy talán éppen kissé kapkodva, pingponglabda módjára vibrál, repdes a kérdések és feleletek pergőtüzében. Mert az idő sürget. Bánki Zsuzsának öltöznie kell: Pest környékén van előadóestje, pódiumáról időszerűen, Petőfi-válogatást nyújt hallgatóságának. Mi is szívesen meghallgatnánk! L. GALY OLGA
