Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-01 / 1. szám

súlyos hexaméterjeit, de közönség elé állhatott Bornemissza Péter 1558-ból való Magyar Elektrájában, amelyről maga Móricz Zsigmond mondta, hogy ez o magyar irodalom újszövetségének első könyve, amelyben barbár vérbőségű, shakespearei figurák szerepelnek a nagy brit születése előtt hat esztendővel. Bornemissza ma is ott nyugszik Széleskúton (Solosnica).

Sokszor mondtuk már, hogy az a nagy színész, aki egyedül mer kiállni a közönség elé. Nos, Kohut Magdának egyik legnagyobb sikere akkor volt, amikor Barto Lajos „Kiáltás" című drámájában Csernyik Andrásné nevű özvegyasszony megrázó monológjában negyven percig bilincselte ie a közönség figyelmét. Ritka, sőt szinte példátlan színészi teljesítmény ez. A százötven éve született Madách másik drámájában, az utat kereső Mózesben Mirjómként jelent meg és szólalt meg hibátlanul szép, tiszta zengésű gordonkahangján. Ezért a szerepéért kapta meg színésztársoi szavazatai alapján a Forkas—Rattkódíjat, amellyel a Nemzeti Színház legszebben beszélő művészeit tüntetik ki.

Amikor először ültem vele szemben, már tudtam, mennyire nem szívesen és kelletlenül beszél önmagáról. Kegyetlenül nehéz interjúalany. Szerény és csendes. A pihenéséről faggatom,

— A muzsika az én pihenésem — mondja Kohut Magda, — Mozart, Beethoven, Verdi, Kodály és a népdalok. Meg a vers. Ha napközben akad egykét órám, lemezjátszóm mellé ülök. Kedvenceim hallatán óhatatlanul az szánt a fejemben, vajon mi újat is lehet még utánuk alkotni. Az emberiségnek az a szerencséje, hogy ilyen jótevői vannak. Ma már tudjuk, hogy az Igazi művészet pihentet. A huszadik század embere minden irányban robbanó dinamit és nagyon jó érzés, ho Ilyen mestereket hallva, kiszerelheti magából a gyújtófejeket. A színpadon is, az életben is azt vallom, hogy az ember Igazán a szívével lát jól. Másik nagy pihentetőm a vers, a mély tüzű, szenvedélyes és bájosan optimista görög Saphótól kezdve (aki' az első és talán utolsó költönő, kinek képmásával pénzt verettek) Petőfin, Aranyon keresztül József Attiláig. Külföldre is járok verset mondani, Párizsba, Brüsszelbe, Zürichbe és Bécsbe. Mindig kellemes emlékekkel tértem vissza Komárnoból a Jókai Napokról és ezután is boldogan megyek, ha szükség lesz rám.

Régi álmom, Az ember tragédiája Évájának a szerepe az óesztendő utolsó

BOLDOG ÚJ ÉVET

ÉVA! feíiftúi/

Sietek gyorsan elmondani, hogy az az Éva, aki a címben boldog új esztendőt kíván, Az ember tragédiája, azaz az alsósztregovai remete, Madách Imre művének Évája. Madách egy esztendőben született Petőfi Sándorral, a magyar irodalom másik óriásával, pontosan három héttel később, 1823. január 21-én.

Annyi felejthetetlen Éva — Jászai Mari, Fái Szeréna, Hegyesi Mari, Temesváryné (Kassán), Hunyadi Margit, Szerémy Gizello (Pozsonyban), Márkus Emília, Prlelle Kornélia, Tasnády Ilona, Szörényi Éva, Lukács Margit, Várady Hédi, Moór Marianne — után a legújabb, a legfrissebb várja most a bemutatóját, mégpedig az ország-világ legnagyobb színházában, a rádióban,

Barlay Gusztáv új koncepciójú rendezésében. Az új Éva: Kohut Magda.

Alig hiszem, hogy akad olyan színésznő, akinek színészi skálájába annyi drámai szerep megformálása belefért Aischylostól, Szofoklésztől kezdve Shakespearen, Racirfeon, Gogolon, Vörösmartyn, Katonán, Madáchon keresztül az újkoriakig, Aflnogenov, Szobkó, Csirkov, Visnevszkij darabjában emlékezetes figurákat alakított. És a kortársakéban Arthur Miller, Németh László, Egri Viktor, Örkény István. Volt Desdemona, Lady Anna, Portia és Mirigy, volt Rédey Eszter Móricz Úri muri-jában, de volt boszorkány Shakespeare és Vörösmarty költői művében, és volt Antigone, volt Elektra többször Is. Mondhatta Alschylos

1. Kohut Magda portréját tisztelője, Herczeg Klára Munkácsy-díjas szobrászművésznő készítette.