Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-21 / 17. szám
Így kezdődött: RENDHAGYÓ lakásügy Pusztai Margitnak hívják és a hangja éppen olyan dallamos, mint a neve. Ahogy beszél, az ember el tudja képzelni, amint Petőfit vagy Heinét szaval, Shakespearet vagy Eötvöst olvas föl. Am ezen a kellemes, halk, sokszínű hangon egészen mást hallottam tőle. Egy négyesztendős keserves lakásszerzés történetét. Tudom, hogy jócskán vannak mások, akik több évvel és több érvvel „dicsekedhetnek", de Pusztai Margit ügye a csekély négy év ellenére mégiscsak más, nehezebb. Pusztai Margit huszonnyolc éves és eddig becsületesen megállta a helyét mindenütt. Ideje hát, hogy egyenesbe jöjjön az élete — az övé és hatvanhat éves édesanyjáé, aki huszonegy esztendeig megszakítás nélkül takarítónő volt egy iskolában. Amennyire tudta, iskoláztatta a is állapította, hogy a szoba lakhatatlan. — Tető a fejem fölött, dehát nem is lakás, nem otthon, mert én az otthonom az édesanyámmal együtt tudom csak elképzelni... — sóhajt Margit. — Az érsekújvári Elektrosvitben kezdtem dolgozni az érettségi után, futószalag mellett. Jó munka volt, tiszta, kellemes munkahely. Aztán áthelyeztek az öntödébe. Az olajos kigőzölgésektől tönkrement az arcbőröm, meg amúgy is beteges lettem, hiszen itt a munka inkább férfimunka volt. Aztán a postán találtam helyet a táviratnál, most is ott vagyok. Ha legalább lakásunk lenne, ha ayámmal élhetnék együtt, minden jó lenne ... Lakásügyét : most a nőszövetség járási bizottsága vette a kezébe. Kucsaráné, aki egyébként képviselő Március 4-én múlt két éve, hogy az ötvenkilenc tagot számláló farnái (Farnad) helyi nőszervezet dr. Izráel Józsefnét választotta meg elnökévé. Az elmúlt két év alatt beigazolódott, hogy jól választották, méltóbbat nem is választhattak volna erre a felelősségteljes tisztségre. Izráel Margit olyan lelkesedéssel végzi a reá bízott munkát, egyénisége olyan megnyerő, szervezőképessége olyan erőteljes, hogy a vezetése alatt álló közösséget rövid időn belül a járás legjobb és legaktívabb nőszervezetei közé emel- í te. A tagság létszáma azóta hetvenötre szaporodott. Ügyes segítőtársa is akadt, Imre Lászlóné pedagógus személyében, akinek nevéhez már több, jól sikerült kiállítás is fűződik. Az elmúlt két év tevékenységben olyan gazdag volt a szervezet életében, hogy érdemes időbeli sorrendben végigtekinteni rajta. Az elnöknő 1971. március 8-án egy szép nőnapi ünnepség megrendezésével kezdte meg munkáját. Nemsokára kézimunkakiállításra került sor, ezt pedig egy tátrai és lengyelországi kirándulás követte. Auschwitzbe is ellátogattak, hogy kegyelettel adózzanak vértanúk emlékének. Ősszel egy jól sikerült táncmulatságot rendeztek, ezután a politikai-nevelő munka keretében két előadást szerveztek: „Az asszony és az ötéves terv“, valamint „Lenin és a nagy kezdeményezés“ címmel. A tél újabb kirándulást hozott, ezúttal a fővárosba. Anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt sikeres esztendőt zártak az 1971-es év végén. De nem maradt el mögötte a következő sem, sőt úgy tűnik, még gazdagabb volt. Az év első nagyobb akciója egy háziszőttes JÖ ÉS Dr. líráéi Józsefné, a nőszövetség farnái helyi szervezetének elnöke GRATULÁLUNK I Két ember életében nagy esemény az aranylakodalom, mert nem mindenkinek adatik meg, hogy élete párjával megélje házasságuk 50. évfordulóját. Pituk Pista bácsi és felesége nagyon sokat dolgozott életében. Tíz gyermekük született; nagy felelősségérzettel nevelték fel őket. Az eltelt évtizedek alatt sok mindenről lemondtak a gyerekeik kedvéért, és ma, bár nehéz, küzdelmes évek állnak mögöttük, nagyon boldogok és büszkék gyermekeikre. Ót fiuk és öt lányuk becsületes állampolgárai hazánknak. A házassági évfordulón összejött a Pituk házaspár népes családja. Huszonnyolc unoka és egy dédunoka vette őket körül nagy szeretettel. De nemcsak ők, hanem a falu elöljárói, és a nőszervezet tagjai is ajándékkal kedveskedtek a munkában elfáradt, de boldog, idős házaspárnak. Dobó Gáborné, Mali Trakany (Kistárkány) EREDMÉNYES MUNKA... A közelmúltban a Keletszlovákiai Gépgyár szakszervezeti klubhelyiségében öszszegyűlt a nyugdíjasok klubjának 400 tagja, hogy meghallgassák vezetőik beszámolóját az elmúlt évi tevékenységükről. A legnagyobb, a kóficéi nyugdíjasok több mint 1200 tagú egyesülete a kulturálistársadalmi élet terén szép eredményekkel dicsekedhet. A klub vezetősége a tagok számára 64 filmvetítést rendezett, azonkívül 16 kirángyermekeit, aztán ki erre, ki arra repült a családi fészekből. Végül ők ketten Margittal magukra maradtak. A mama a Nővé Zámky-i (Érsekújvári) járás perifériáján, Maié Kosihyben (Kiskeszi), erdőszéli kis házában él — ami már nem is az övé, mert eladták, hogy Margit bármikor befizethesse a pénzt a szövetkezeti lakásra — és várja a lánya hétvégi látogatását, aki úgyszintén egész héten magános töprengéssel tölti a szabad idejét Nővé Zámky-ban (Érsekújvár) egy harmadik emeleti hónaposszobában, ahol vízért meg a WC-re is a földszintre kell járnia. — Én ismerem azt a szobát — mondja Kucsarová elvtársnő, a nőszövetség Nővé Zámky-i járási bizottságának a titkára. — A városi higiénikussal is jártam már ott, aki meg is, nem sajnálja a fáradságot és ebben a lakásügyben együtt instanciázik Margittal az illetékes hivataloknál. Nem szavakkal, hanem tettekkel oldja fel a csüggedést, önt lelket a lányba. — Lakásszövetkezetbe nem sikerült bejutnunk — mondja — igy hát most állami lakást kérvényeztünk. Ha minden követ megmozgatunk, őszre remélhetőleg már költözködhetnek is ... — Talán jó lenne, ha megírnák — jegyezte meg szerényen Margit. Megírtuk. S hogy megírtuk, annak elsődleges oka, hogy ebben a lakásügyben a főszereplőnek nemcsak a megszokott tényekkel és akadályokkal kell megbirkóznia, hanem azzal az előítélettel is, hogy „csak" cigány ... LANG ÉVA
