Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-07 / 15. szám

Április elején ünnepli megold* kutasának 25. évfordulóját az Egészségügyi Világszervezet. Fel* adata: elemezni világviszonylatban a lakosság egészségi állapotát, felismerni a betegségek okait és megtalálni a gyógyítás legmegfelelőbb módját. Nagy gondot fordítanak a lakosság élelmezésének megfigyelésére is, mert egészségügyi szempontból a táplálkozásnak jelentős szerepe van az emberiség életében. Az ünnepi év jelszavából ez is figyelemre méltó: „Az egészség otthon kezdődik". Vagyis egészségünk nagymértékben függ attól, hogyan, mivel táplálkozunk.

sirfttfiEí

A mindennapi bevásárlás közben, amíg táskánk megtelik élelmiszerrel, gyümölccsel, nem is gondolunk arra, hogy hány kilót, sőt mázsát cipelünk haza egy év alatt. A bevásárlást inkább pénzben tartjuk nyilván, s egy-egy nehéz táska letevése után sóhajtva jegyezzük meg: már megint annyi mindent összeszedtünk, hogy pénztárcánk csaknem kiürült.

Bizony, az élelmezésre nem kis összeget fordítunk. A legújabb statisztikai adatok szerint ez a munkáscsaládokban az egész évi kiadásoknak 36—43 százalékát képezi. A legkevesebbet, jövedelmük 36,3 százalékát az egy gyermekes családok fordítják a kosztra, majd a kétgyermekes családok következnek, a harmadik helyen 39,6 százalékkal a gyermektelen családok állnak, s legtöbbet,

42,9 százalékot, a négy és több gyermekes családok. Érdemes még megjegyezni, hogy azokban a családokban, ahol a feleség is munkaviszonyban van, kevesebbet költenek a konyhára. Ez arra mutat, hogy ahol a családtagok egész nap távol vannak — a szülők üzemi konyhán, a gyerekek napköziben étkeznek — ott kevesebbe kerül az élelmezés, mint ott, ahol az otthon levő anya főz az egész családnak.

A szövetkezeti dolgozók családjában az élelmiszerekre fordított költségek az egész évi kiadások 24,4 százalékát képezik. Ez 10 százalékkal kevesebb a munkáscsaládokénál. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szövetkezeti dolgozók élelmezése alacsonyabb szintű lenne. Falun még mindig nagy szerepet játszik az élelmezésben a háztájiból származó baromfi-, sertéshús, zöldség, gyümölcs, melyeknek értéke nem számítódik be a kiadásokba. Például amíg a munkáscsaládokban a hús- és hústermékekre fordított összeg 8,1 százalékot, a szövetkezeti tagok családjában 5,1 százalékot tesz ki. Még érezhetőbb a különbség a tojásnál; a munkáscsaládokban 1,1 százalékot, a szövetkezeti tagokéban pedig csak 0,1 százalékot költenek rá. Jelenleg ugyanis falun alig akad család, ahol ne foglalkoznának baromfitenyésztéssel.

Az élelmiszerre kiadott összeg kimutatása relatív, nem tükrözheti hűen élelmezésünk színvonalát. Ha drágább az élelmiszer, kevesebbet vásárolhatunk belőle, s így hiába adjuk ki rá keresetünk felét is, ha ez mennyiségileg kevés. Szerencsére ez nálunk nem áll fenn. Csehszlovákia már évek óta azok közé az államok közé tartozik, ahol az élelmezés magas színvonalú. Az egy személyre eső napi 3140 kalóriával a nyolcadik helyet foglaljuk el, Űj-Zéland, Írország, Dánia, Svájc, Nagy-Britannia, Ausztrália és Finnország után. Ezzel elmaradt mögöttünk olyan fejlett állam is, mint Amerika és Kanada. Az áttekinthetőség kedvéért megjegyzem még, hogy a legkevesebb napi kalória (1800) a Fülöp szigetek, majd Jordánia (1830), Pakisztán (1980) és India (2000) lakosainak jut.

S milyen az élelmiszer összetétele? Mennyi az a súly, melyet a bevásárlótáskánkban egy év alatt hazahordunk? Kalória szempontjából a legfontosabb a hús, s bizony ebből nem kis mennyiséget fogyasztunk el évente. Amíg 1936- ban az egy lakosra eső évi húsfogyasztás csak 34 kg volt, ma már eléri a 72 kilogrammot. Világviszonylatban ezzel az első tíz állam közé kerültünk.

A húsfogyasztásban mennyiségileg lassan már elérjük a legkedvezőbb szintet, ám nem lehetünk elégedettek a minőséggel. Sajnos, még mindig a zsíros sertéshúst helyezzük előnybe, holott a marhahús, baromfi és hal fogyasztása sokkal egészségesebb és olcsóbb is. A húsfogyasztásnál már nem is annyira a mennyiségre, mint a minőség és a fajták kedvezőbb alakulására kell törekednünk.

Élelmezésünk egyik jelentős nyersanyaga a tej. Noha az évi tejfogyasztás személyenként eléri a 196 litert, ez még mindig kevés. Tejtermelésünk évről évre növekedik, — ma már nem ritkaság az egy tehéntől elért évi 3500 liter tej sem — így van mire alapoznunk a több fogyasztást is. Főleg az iskolás gyermekeknek és az idősebb, szervezetileg gyengébb embereknek kell több tejet fogyasztaniuk.

Nem lehetünk elégedettek a zöldség és gyümölcs fogyasztásával sem. Zöldségből 76,5 kilogramm, gyümölcsből pedig 49 kilogramm fogyasztás jut évente egy lakosra. Nem kevés ez a mennyiség, de a helyes, egészséges táplálkozáshoz mégsem elegendő. Főleg a zöldségfélék fogyasztását kell növelni és ezzel párhuzamosan csökkenteni a tésztafélék fogyasztását. Csehszlovákia, de főleg Szlovákia lakossága még mindig érezhetően ragaszkodik a hagyományos étkezéshez, amelyben a tésztafélék jelentős helyet kapnak. A gabonaneműkből készült élelmiszerek fogyasztása például az utolsó 30 év alatt csak 20 kilogrammal csökkent. Jelenleg az egy személyre eső évi fogyasztás 150 kilogramm — míg Dániában, ahol világviszonylatban a legkevesebb tésztafélét fogyasztanak, ennek még a felét sem érik el.

A táplálkozásban jelenleg már oda jutottunk, hogy nem a mennyiséget, hanem a minőséget kell szem előtt tartani. S ezért, mielőtt bevásárolnánk, gondoljuk jól át, mivel rakjuk tele táskánkat, mire költjük az élelmezésre szánt összeget. Az évente mázsaszámra menő élelmiszerek súlyát csökkenteni kell és az egészség szempontjából megfelelőbb, ésszerűbb étlapot kell összeállítani.

H. Zsébik Sarolta, mérnök