Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-24 / 13. szám
gyenjogúan — egyenértékűen! „Egy ország kulturális színvonalát a nő jogi helyzete jellemzi a legjobban." Ebben a meghatározásban, melyet Lenin 1920. március 4-én a nemzetközi munkásnőnap alkalmából mondott, mély értelmű igazság rejlik. Hozzáfűzte még, hogy „a nőmunkásmozgalom fő feladata: harc a nő gazdasági és társadalmi, nem pedig csak formai egyenlőségéért. A nőt be kell vonni a társadalmi termelőmunkába, ki kell ragadni a »házi rabságból«, ki kell szabadítani a butító és megalázó alárendeltségből, a konyha, a gyerekszoba örökös és kizárólagos környezetéből — ez a fő feladat. Hosszan tartó harc ez, amely megköveteli a társadalom, a technika és az erkölcsök gyökeres átalakítását. De ez a harc a kommunizmus teljes győzelmével fog végződni." A lenini elvek ma is érvényesek. Nálunk a döntő lépést és a lényeges változások kezdetét a felszabadulás utáni évek jelentették. A többi fontos feladat mellett helyet kapott a nők egyenjogúságának kérdése is, mint a szocialista társadalom építésének egyik alapfeltétele. A Kassai Kormányprogram és a Május 9-i Alkotmány a nők számára olyan egyenjogúságot mondott ki, melyre az ország történetében addig még nem volt példa. Megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a nők egyenjogúan bekapcsolódhassanak a termelésbe, a politikai életbe, helyet kapjanak a nyilvános funkciókban, részesei lehessenek az irányító munkának, tanulhassanak, művelődhessenek, — s mint anyáknak is megkönnyítsék feladatukat; bölcsődék, óvodák szükségességét hangsúlyozták és sürgették. Huszonöt év alatt több mint egy millióval emelkedett az alkalmazásban levő nők száma. Ma már Csehszlovákiában több mint 3 millió 400 ezer nő van munkaviszonyban, ami az összes dolgozók számának 47 százalékát képezi. Amíg a felszabadulás előtt a nők csaknem kizárólag szakképzettség nélküli munkaerőkként vehettek részt a termelésben, a felszabadulás után, de főleg az utóbbi években jelentősen emelkedett a dolgozó nők szakképzettsége. Jelenleg országos méretben a közép- és szakiskolával rendelkező dolgozók számának a 45 százaléka nő — Szlovákiában 41 százaléka. A főiskolával rendelkező szakembereknek 23 százalékát képezik a nők, Szlovákiában ez meghaladja az országos átlagot, vagyis 24 százalékot tesz ki. A szakképzett női dolgozók száma a jövőben még rohamosabban növekedik majd. Ezt bizonyítja a jelenleg szakközépiskolákban és főiskolákon tanuló lányok száma is. Az 1971/72-es iskolaévben a szakközépiskolák tanulóinak 54 százaléka, a főiskolai hallgatók 40 százaléka lány volt. A nők élnek jogaikkal; aktívan, tudásuk, szakképzettségük növelésével akarják bizonyítani — érdemesek az egyenjogúságra. Helytállnak nemcsak otthon, mint feleségek, hanem a gyárban, üzemben, intézetben is mint munkások, technikusok, mérnökök, s egyenértékű partnerek tudnak lenni mint csoportvezetők, üzemrészlegvezetők, igazgatók is. Azt az egyenjogúságot, melyet ma tudásukkal, szakképzettségükkel gyakorlatilag bizonyítanak, nem volt könnyű elérni. Az évszázados előítéletek mellett egy csomó olyan akadállyal is meg kellett birkózniuk, melyek naponta nehezítették munkájukat. A gyermek bölcsődében, óvodában való elhelyezése, az otthoni nevelés, háztartási munkák — amelyeknek nagyobb része még most is a dolgozó nőt, az anyát terhelik. De ezek elvégzése mellett még mindig tudtak szakítani időt a továbbképzésre, önművelésre. Tudtak, mert akarnak. S ez az akarat sokszor nagyobb, erősebb a fáradtságnál, mely a napi munka után esténként rendszeresen jelentkezik. Ám a jutalom — hogy a férfiakkal egyenértékűen részt vállalhatnak a felelősségteljes munkában, hogy elismerés, megbecsülés koronázza igyekezetüket — még nagyobb akaratra ösztönzi őket. A legnagyobb, a kezdeti nehézségek már mögöttünk vannak. A huszonöt év meghozta gyümölcsét — Lenin szavai igazolást nyertek. A feladat most, értékesíteni ezt a megszerzett tudást, s tovább vinni, bővíteni, szélesíteni az eredményét. Százak, ezrek közül néhányat most lapunk hasábjain is bemutatunk olvasóinknak. Legyenek ók élő példái a nők akarattal, tudással, helytállással elért eredményének. HITTEL, SZERETETTEL, MEGGYŐZŐDÉSSEL... Mészáros Zsuzsa tanfelügyelőt ritkán lehet az irodájában találni, többnyire valamelyik óvodában tartózkodik a Nővé Zámky-i (Érsekújvár) járásban. Nem is csodálkozom, hiszen 93 óvoda és 5 napközi otthon 320 pedagógusa tartozik irányítása alá. Számára a nap sokszor reggel négykor kezdődik, hogy elérje az induló autóbuszt, mely a 90 km átmérőjű járás valamelyik falujába viszi. Beszélgetésünkre is csak késő délután, futotta az idejéből. Miért választotta a pedagógus pályát? — Nagyon érdekelt a gyerekekkel való foglalkozás, ha elmentem egy játszótér, vagy iskola mellett, kíváncsian figyeltem a gyerekek nyüzsgését, csevegését, hosszan elnéztem játékukat. Még a rádióban is az iskolai műsorokat, tanácsadásokat hallgattam legszívesebben. így érlelődött bennem a pedagógus pálya iránti vonzalom, mely végül is hivatásom lett. Mit remélt ettől a hivatástól? — Teljesültek-e elképzelései? — Tanulmányaim alatt egy falusi iskoláról álmodoztam, ahol kis nebulókat oktathatok, nevelhetek. Vidám kirándulásokra járhatunk, kulturális műsorokat gyakorolunk. Nyiladozó ELISMERIK TUDÁSÁT
