Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-17 / 12. szám
A rendszerető háziasszony mozdulatával rakja el a konyhaasztalról a reggeli bögrét, szíves szóval hellyel kínál. Egy takaros házban vagyunk Podunajské Biskupicén (Pozsonypüspöki), mint amilyenből sok ezer van szerte az országban. Éppen Szász Anna néni, a dédmama életkorán, 83 évén csodálkozunk, udvariaskodunk, hogy mennyire nem látszik annyinak, mikor belép a lánya, Fröhlich Józsefné, aki már szintén nyugdíjas. Eddig a szövetkezetben dolgozott, először a tyúkfarmon, az utóbbi években pedig fejőnő volt. Bizony ráfér már a pihenés, az öt gyerekkel is éppen elég vesződség volt. Rájuk terelődik a szó. Már mind felnőttek, önállóan boldogulnak, de az anyák féltése örök. Az egyik fia a Slovnaftban dolgozik, a férjezett lánya a Rempóban hivatalnoknő. A másik lánya még otthon van; ő a helybeli Zdrojban pénztárosnő. Bár már szétszóródott a család, a nagymamák részt vesznek nagy családjuk napi problémáiban is. örömük a két kis unoka. Mennyi szeretettel tudnak róluk beszélni! — Szép nagy a család, tágas a porta, sok a tennivaló. Jut azért idő arra, hogy rádiót hallgassanak, tv-ét nézzenek, újságot olvassanak? — kérdezzük a nagymamáktól. — Hogyne. Mindennap bekapcsoljuk a rádiót, a tv-t meg esténként együtt nézzük a fiatalokkal. Jó érzés, mikor már mind otthon vannak. A nyomdászfiam sok újságot hoz haza — mondja Fröhlich néni —, meg az itthon lakó lányom is sok lapot vásárol, tudjuk mi azt, hogy mi történik a világban. Láttuk a borzasztó képeket a háborús pusztításokról, tudtuk mennyit szenvedett Vietnam népe. Azok az agyongyötört anyák, s a gyerekeikl Ilyenkor még jobban meg tudtuk becsülni, hogy ilyen szép nyugalomban együtt élhet a mi családunk. Az ember nagy részvétet érzett irántuk, mert mi is tudjuk, mi a háború. Nagyon örültünk, amikor meghallottuk a jó hírtl Végre az emberek, a családok ott is nyugodtan élhetnek. Megint visszaterelődik a szó a saját családra. — Az egyik fiam nem lakik messze innen, csak két autóbusz-megállónyira. Elmehetnénk oda is, megnézhetnék őket. Ott a másik nagymama, Holub Lajosné fogad bennünket. ö gondozza a hároméves Erikát, hiszen a fiatalok dolgoznak. Csupa értelem és báj árad ebből az ápolt kislányból, a rendezett körülmények között felnövő gyerek kiegyensúlyozottsága. — A mai fiataloknak arany életük van — mondja az ötvenöt éves Anna-nagymama. És hirtelenül elsírja magát. — Nekünk nagyon nehéz volt az életünk. Kilencen voltunk testvérek. De sokat küszködtünk! A mai fiatalok ezt már nem értik, meg nem is hallják szívesen. Bár apám megérte volna életünk megváltozását! ö kommunista volt és ilyen szellemben nevelt bennünket is. Mást nem is akar most sem az ember, mint hogy mindenki békében élhessen, hiszen mi nagymamák úgy tudunk örülni a kis unokánk fejlődésének, meg a gyerekeink boldogulásának. Nincs annál szebb, mintha békességben, egyetértésben élnek a családok. B. S. I. — Tudjuk, mi történik a világban. Meg tudjuk becsülni, hogy ilyen nyugalomban élhet a családunk. — Anna dédmama és Fröhlich József né, a lánya. — Nekik már aranyéletük van — mondja Holub nagymama, aki szeretettel, féltőn gondozza Erikát. Igor Grossmann felvételei amelyeket a FSZM (ROH) üzemi bizottsága végez. A döntőbírói eljárásban azokat a pereket vitatják meg, amelyek az alkalmazott és az üzemvezetőség között keletkeztek: a munkaviszony keletkezése, tartama és véget érte, a munkaviszonyból származó igények ügyében bér, túlórák kifizetése, jutalmak megítélése, üdülési, utazási költségek megtérítése, más munkabeosztás és hasonlók. Ide tartozik még az újítási javaslatok elfogadásáért járó költségek kifizetésének megítélése is. Ezekben a döntőbírói eljárásokban nem tárgyalják meg a vállalati lakásokból, betegbiztosításból és az alkalmazottak járadékbiztosításából származó pereket. A bíróságok a munkapereket csak abban az esetben veszik át, ha az üzemi döntőbirói eljárás eredménytelen marad. (folytatjuk) MINDEN HÉTEN ] L EGYTANÁCs A ' flZIÓ ELHELYEZÉSE A La SBAN A készu ék kiválasztása és megvásárlása után újabb gond szakad a tévétulajdonos nyakát'3- Hol és hogyan helyezzük el a készüléket? Lehetőleg valamelyik ZEMÜNK FÉNYE A csecsemőnek átlag havi fél kilót kell gyarapodnia, fgy öt-hat hónapos korában a szülési súlya kb. megkétszereződik, egyéves korában kb. háromszor annyi a súlya, mint a születésekor, vagyis 9—10 kilogrammos. De vannak csecsemők, akik még akkor is, ha jól fejlettek, csak a 8 kilogrammos súlyt érik el, mások meghaladják a 11—12 kilogrammot, mégsem túl kövérek. A gyermek testsúlya egyéves kora után évenként átlag 2 kilogrammal gyarapszik. A csecsemő egészséges súlygyarapodását elsősorban a helyes táplálkozással biztosítjuk. De ez még nem minden. Abban, hogy a súlygyarapodása kielégítő legyen, döntő szerepe van a friss levegőnek, a megfelelő mozgásnak, a csecsemő jó kedélyének stb. is. Ha nem kielégítő a súlygyarapodása, ne csak a táplálékára gondoljunk, hanem arra is, hogy keveset van friss levegőn, vagy keveset mozog. A súlygyarapodás ap egész fejlődésnek egy része. Jegyezzük meg: Nem a legkövérebb gyerek a legjobban fejlett, nem a leggyorsabban hízó a legegészségesebb I Vannak helytelenül táplált csecsemők, akiknek a súlya egy ideig gyorsan emelkedik, de nem amiatt, hogy szerveik gyorsan nőnek, nem csontozatuk, izomzatúk erősödik, hanem, mert vizet vesz fel a szervezetük. Ezek puha, sápadt, nagysúlyú gyerekek. A jól fejlett csecsemő egyéves korára kb. 75 cm magas. Azontúl évente kb. 6—8 cm-t nő és négyéves kora körül éri el az egy métert. A fiúk általában magasabbak, mint a lányok. Az első fogak rendszerint a csecsemő V2—3/< éves kora között bújnak ki. Kétéves korra a fogak száma már 16. A tejfogak kezdetben aprók, csipkés szélűek. A rágástól lecsiszolódnak és beilleszkednek a helyükre. A fogzás nem betegség. A jól táplált, jól gondozott, egészségesen fejlődő csecsemő ugyanúgy nem betegszik meg a fogzástól, mint ahogy attól sem lesz beteg, hogy nő a körme, vagy a haja. A néphit szerint a gyermek azért náthás, lázas, hasmenéses, mert jönnek a fogai. Pedig a fogak mindebben ártatlanoki Ha a néphitnek igaza lenne, akkor V2 és 2 éves kora között a gyermek állandóan beteg lenne. Előfordulhat, hogy a csecsemők nyálasnak, szeretnek kemény tárgyakat rágcsálni, sokat van a kezük a szájukban, felsírnak, ha ráharapnak az Ínyükre. De mindez nem betegség, hanem múló tünet. (folytatjuk) ablak melletti sarokban helyezzük el, oly módon, hogy a képernyőn a fény visszatükröződését elkerüljük. Szükség esetén készíthetünk ablakra akasztható, elsötétítő függönyt. A szdbanövényeket lehetőleg a másik szobába, de mindenesetre a készüléktől minél távolabb helyezzük el, mert az elpárolgott víz a készülékben lecsapódik és a nagy feszültségű részben átütést okozhat. Földszintes házakban, ha a falak az elégtelen szigetelés miatt nedvesek, salétromsavasak, keressük meg a legszárazabb falrészt, és még akkor is oda állítsuk a készüléket, ha ez a többi szempontnak ellentmond. Ismeretes, hogy az emberi szem úgy működik, mint két egymás mellé helyezett sötétkamra (fényképezőgép), a szemlencse az előtte levő képet a szemgolyó hátsó, belső falán elhelyezett idegvégződésekkel borított hártyára vetíti. Az idegvégződésekben a rávetített fény hatására biokémiai, bioelektromos elváltozás zajlik le. Az elváltozásokat a látóidegek, mint a távvezetékhálózat, továbbítják az agykéreg látóközpontjába, ahol azok képpé alakulnak tudatunkban. Az a tény, hogy két szemünk van, meghatározza a látómezőt, amely téglalap alakú. Két szemünk segítségével megközelítően 180 fokos szögben látunk. Az elénk táruló képet azonban részleteiben élesen, csak mintegy 40 fokos látószög alatt láthatjuk, ami ezen a látószögön kívül esik, az — 180 fokos szög felé haladva — mind elmosódottabban jelentkezik.
