Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-10 / 11. szám
WAGNER ERZSÉBET • • •• ÖRÖMKÖNNYEI Van, aki ilyenkor ébred, van, aki reggel hét óra felé még a másik oldalára fordul, hogy egy fél órácskát ráhúzzon a rövidre szabott éjszakára — Wagner Erzsébet darukezeiőnő a komárnói (Komárom) Steiner Gábor Hajógyárban az éjszakai műszak után éppen indulóban van hazafelé. A februári reggel szeles, zimankós, a magas darufűlkében eltöltött éjszakai munkaórák a szokottnál is jobban Igénybe veszik a darus fizikumát. Jó most a meleg otthonra, az elringató ágyra gondolni. Sietve kilép a szerelőcsarnokból, de valaki útját állja. Egy asszony. Gáborek Erzsébet, a hajógyár személyzeti osztályának vezetője, az üzemi nőszervezet elnöke fontos küldetésben jár. Az ő szíve is erősebben dobog, mintha előre átélné közlendője hatását: — Wagner elvtársnő, munkatársaid kedves Bözsije — meglepetésem van számodra. Március nyolcadikén, a nemzetközi nőnapon tagja leszel a szlovákiai nőküldöttségnek, amelyet Svoboda elvtárs, köztársasági elnökünk fogad a prágai Várban. Az iparban kiválóan dolgozó nők közül rád esett a választás járásunkban. Szívből gratulálok! * * * annak idején mint a kommunista párt tagjai verés és fütyülő puskagolyók közepette követelték a dolgozók jogait, jobb életét. Eszébe jutott a saját zsenge ifjúsága, amikor a polgári iskola két osztályának elvégzése után beállt elárusítólánynak egy üzletbe, azután a másikba, harmadikba, ahol éppen volt munka... Férjhez ment, 1948-ban fia is született — talán ez lett volna az élete értelme? De nem — a sors másként akarta. Beteg becséről, édesanyjáról is gondoskodnia kellett, nem maradhatott távol szülővárosától, Komáromtól. Így jött el az 1954-es esztendő, amikor a harminchét éves asszony darukezelőnek jelentkezett a hajógyárban. Rövid kiképzést kapott, és azóta — tizenkilenc éve ez az élete. Nem álmodott dicsőségről, a munkát becsület dolgának tekintette. Szerény, de serény is volt, ezért figyeltek fel rá munkatársai, és 1956-ban felvételre javasolták a párttagok sorába. Azóta is végzi saját véleménye szerint apró hangyamunkáját a pártban, a szakszervezetben, a szovjetbarátok közt, a Vöröskeresztben, és nem utolsósorban az üzemi nőszervezetben. Erről az „apró“ munkáról azonban igy nyilatkoznak felettesei és munkatársai: Csík János elvtárs, a termelési részleg igazgatója: Wagner elvtársnő a darujával évek során át megbízható segítőtársa volt a szerelőknek. Mindig számíthattunk rá, akárhányszor éjjeli műszakot is vállalt. Büszkék vagyunk rá, hogy ilyen — Először is — mondja —, további lendületet ad ez a brigád tagjainak, sőt a többi darukezelőnek is, hiszen hetvenketten vagyunk. Másodsorban örömmel fogadjuk, hogy végre felfigyelnek a mi munkánkra is. Hasonlóképpen nyilatkozik a brigád további tagja, Hegedűs Mihályné, aki 1960 óta dolgozik darun. Körülmutat a hatalmas, mozgalmas szerelőcsarnokban: — Nálunk állandóan nagy a zaj, a szerelők, hegesztők munkája nyomán füst, vegyi kigőzölgés szennyezi a levegőt. Aki mégis helytáll, mint Wagner Erzsébet, már csaknem húsz éve, az megérdemli a kitüntetést. Bagócsy István darumester, aki, ha nem is korban, de tapasztalatokban és szakértelemben a hetvenkét darus gondoskodó „apja“, ugyancsak büszke Bözsi „lányára“, aki most az egész darus családra dicsőséget hozott. Bözsi — Wagner Erzsébet pedig most itt ül köztünk, szemmel láthatóan izgatottan és boldogan. Prágában még csak egyszer volt, 18 évvel ezelőtt, egyhetes szakszervezeti üdülésen. Szebben nem is búcsúzhatna a munkahelyétől, hiszen a nyár derekán nyugdíjba megy. Eljött az ideje, hogy a pihenésnek, az olvasásnak és két kis unokájának szentelje magát. Egy bizonyos — ha visszatér a prágai Várból, jó ideig a fiának, a menyének és családjának — a munkatársainak is csak a nagy élményről fog mesélni. Wagner Erzsébet csak áll és néz, nem tudja, jól hallotta-e? De a tény, hogy Gáborekné előtte áll ezen a szokatlan, de józan reggelen, arra vall. hogy nem álmodik. A szeme elhomályosul, a sírás kerülgeti. — Hogy őt, aki tizenkilenc éve nap mint nap, forró nyárban épp úgy, mint téli zordságban, mackósán bebugyolálva felmászik a daru tízegynéhány méter magas lépcsőjén és ott szinte személytelenül, csakis a munkára összpontosítva végzi a dolgát, most egyszeriben észrevették a sok között és éppen őt jelölik erre a gyönyörű küldetésre? Nem — ilyen szép reggelt talán még nem ért meg azon kívül, amikor újszülött kisfiát, vagy amikor az unokáit vette először a karjára. Hogy mit felelt hangosan Gáborek elvtársnőnek, arra már nem emlékszik. Csak arra, hogy mikor végre hazaért — jól kisírta magát. De nem a keserűség könnyei voltak ezek. Inkább a feloldódásé, a megengesztelődésé a szomorú emlékek felé. Eszébe jutott az apja. a testvéröccse, akik munkásnőt javasolhattunk a nőnapi fogadásra a prágai Várba. Szerintem ebben Is a februári győzelem eredményét láthatjuk. Jedliéka László, termelési igazgatóhelyettes: Sok a feladatunk, hiszen Szlovákia export-termelésének jelentős részét a hajógyár nyújtja. A hajóépítésnél nem lehet minden munkaszakaszt gépesíteni. Bár emberi erő helyett daru emeli a hatalmas hajórészeket, a darut ember irányítja, amihez napi nyolc órán át éber figyelem kell. A munka, a felelősség sok, a kitüntetés ritka — ezért is örülünk valamennyien Wagner elvtársnő megbecsülésének. * * * Nem szóltunk még egy lényeges dologról: Wagner Erzsébet tagja annak a 24 tagú munkabrigádnak, amely 1972. augusztus 28-a óta versenyez a „szocialista“ címért. A brigád vezetője, Baják Mária, aki maga is 16 éve „darus", két szempontból értékeli munkatársnője kitüntetését. L. GALY OLGA
