Nő, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-02-24 / 9. szám
volt azoknak az üzemeknek, ahol a munkások o gyárudvaron gyülekezve megkezdték a sztrájkot. Hogyne tették volna, amikor a felszabadulás után az egyre nagyobb mennyiségben érkező nyersanyag, a szovjet gyapot a biztos munkát, a kenyeret, a boldogabb életet jelentette számukra. A sziréna hangjára még azok a munkások is a gyárba siettek, akiknek akkor szabadjuk volt. A majd négyezer munkás között állt Frantisek Koncinsky, Mária Prokopovó, Mária Gregorová, Matej Droppa, Ján Hrusko és még sok más kommunista. Mária Prokopovó, a partizánmunkában megedzett munkósnő szeme előtt végigperegtek a .felszabadulás előtti évek illegális mozgalmakban eltelt napjai, a munkósgyerekek keserves sorsa. Sokat szenvedett maga is. Tizenhárom éves korában került a gyár dolgozói közé. A gyerek volt a legolcsóbb munkaerő, az éhbérnek nevezhető fizetésért erősen meg kellett dolgoznia. Ha fizetésemelést kértek a munkások, a gyár vezetői rögtön o gyár leállításával fenyegetőztek. A semminél pedig még a kevés is több, így hát inkább hallgattak, hogy legalább o lakásra és a kenyérre valót megkereshessék. A gyár egykori tulajdonosa, a 2ivnobanka és részvényesei értették a meggazdagodás módját. A gyár hasznából a munkások semmit sem láttak, de sokat álmodoztak egy boldogabb, egy igazságosabb életről, ahol egyforma lesz minden dolgos, becsületes ember. Ezért állt ő is ott a sztrájkolok, majd rövid időn belül a mindenre elszánt munkásokból megalakult munkásőrség soraiban, hogy ha kell, akár az élete árán is védje a dolMost, amikor visszavertük a reakció támadását, újból visszatértünk munkánkhoz, az építéshez, a kétéves terv végrehajtásához. Munkánk örömtelibb lesz, mert a jövőben sokkol kevesebb lesz a felforgató és kártevő elem, mint eddig. Most — elvtársnők és elvtársok — amikor népünk akaratát ily ünnepélyes módon sikerült érvényre juttatni, újból hatalmas, erőteljes munkában kell öszszeforrnunk, hogy legyűrjük a még előttünk álló nehézségeket, és a reakciósoktól megtisztított országot az egész dolgozó nép boldog otthonává tegyük." E szavak hallatára a rybárpolei gyár munkásai örömujjongásától kísérve ismét működni kezdtek o gyár gépei. A fejlődés útján . .. A gyár élére új vezetőség került. Munkások, harcos kommunisták. Legfontosabb feladatuk volt a kétéves terv feladatainak sikeres teljesítése. A gyár dolgozói, kommunisták és pórtonkívüliek egy emberként álltak a gépek mellé, hogy a munkások érdekében magasra szárnyaló terveiket minél előbb meg tudják valósítani. Hogy az elmúlt 25 év alatt mennyit változott a dolgozók élete, azt ők tudják a legjobban. Azok, akik — a munkások számára egykor álomnak tűnő — nyugdíjba vonultak, és azok, akik még mindig erejük legjavát adják a gyárnak, amely egykori életüket teljesen megváltoztatta. Különösen a nők életében jelentett nagy változást a februári győzelem. Mint minden textilgyárban, a munkások nagy százaléka itt is nő. De százalékarányuk nem mindenütt jelentette a nők 4 gozók jogait a munkásosztály ellenségeivel, a felforgatókkal szemben. Délután négy órakor a gyár udvarán felszerelt mikrofonban elhallgatott a zene, majd mély csend követte Gottwald elvtárs szavait. Most is, mint mindig, egyszerűen és világosan a tárgyra tért: „Elvtársnők és elvtársak! A várból jövök. Reggel benyújtottam a február 20-án visszalépett miniszterek lemondásának elfogadására vonatkozó javaslatomat. Egyben átnyújtottam dr. Eduard Benes köztársasági elnöknek azon személyek névsorát, akikkel a kormányt ki kell egészíteni, meg kell újítani. Közölhetem, hogy az elnök úr valamennyi javaslatomat eredeti formájában elfogadta. Az elnök mind a felmentő, mind az új kormány megbízására vonatkozó okiratokat aláírta, és rövidesen én is ellenjegyzem. Népünk egysége, a munkásosztály egysége, a munkások, parasztok, iparosok és értelmiségiek egysége volt az, amely nemzetünknek erőt adott ahhoz, hogy csírájában, rövid idő alatt elfojtsa a reakció ármánykodását és összeesküvését. egyenjogúságát, munkájuk megbecsülését, részvételüket az üzem vezetésében, felelős politikai és társadalmi funkciókba helyezésüket. Itt azonban azt is jelentette. A februári győzelem után a V. I. Lenin nevét felvett üzem biztosan haladt a fejlődés útján. Dolgozói az évek folyamán az öntudatos munkásosztály tagjaivá váltak. Az évről évre korszerűsített üzem pedig a Szlovákia textiliparát képviselő Slovakotex egyik élüzeme lett. Neve mellől nem hiányzik az elért eredményekért kapott Köztársasági Érdemrend és a Munkaérdemrend sem. És ők továbbra is bizonyítanak .. . Szocialista módon ... A szocialista brigádok működésének ebben a gyárban már évtizedes múltja van. Ebből a mozgalomból nőttek fel a szocialista jövő úttörői: Mária Kudronová — a Szocialista Munka Hőse, Anna Chebenová és Elena Musutovó — Munkaérdemrenddel kitüntetett dolgozók. A múlt évben az üzemben 113 szocialista munkabrigád működött és közülük 87 sikeresen megújította címét. A szocialista brigádok közül a legújabb kitüntetést, a Szakszervezetek utóbb visszakapja az előlegezett befektetést. Amíg nincs lakásuk, az üzemi szálloda kellemesen berendezett szobáiban kapnak szállást, amelynek berendezéséből még a televízió sem hiányzik. Munka után tiszta, kitakarított szobába térnek haza, ahol még az ágynemű váltásról is gondoskodnak. Évről évre új üzemi lakások épülnek a gyár szomszédságában. A fiatal házasok lakást, házassági kölcsönt kapnak az üzemtől, hogy minél előbb berendezhessék új fészküket. Megrendezik számukra az üzemi esküvőt, kölcsön kapnak autóbuszt és termet. Később babakelengyéről sem feledkeznek meg. A múlt év októberében adták át rendeltetésének az új üzemi bölcsődét és óvodát. 120 apróság talált itt második otthonra. Ezt a valódi mesevilágot látni kellene mindenkinek. Szinte sajnáljuk, hogy mi már nem férünk el benne. Nemsokára egy újabb létesítménnyel 1. Műszak után 2. Gyapotból lesz a fonál... 3. Az üzem nagyon sokat tesz értük, nőkért. 4. Vidámak a takarító-brigád tagjai, Bozena Pecnerová elnöknő az ablakokat vállalja ... 5. Ján Hruska, igazgatóhelyettes 6. A munkásszálló fiatal lakói Huszár Tibor felvételei Vili. kongresszusának emlékérmét az üzem 4-es szövödéjében dolgozó Johana Bernasáková munkabrigádja kapta, a Szakszervezetek IV. plenáris ülésének javaslatára. Mivel érdemelték ki ezt a kitüntetést? Mit csináltak jobban, vagy többet mint mások? Johana Bernasáková brigádvezetőt nem könnyű szóra bírni. — Egyrészt azért, mert tíz éve van együtt a brigád, és mindig sikerült a címét megújítanunk. Másrészt az üzemben a mi brigádunkban volt egész évben a legkevesebb hiányzás. A fiatal munkásnők nevelésével is többet törődünk, mint mások. A társadalmi munkákból is szorgalmasan kivesszük a részünket. A Februári Győzelem 25. évfordulójára is értékes kötelezettségvállalásokat tettünk és az év végéig szeretnénk teljesíteni, sőt túlteljesíteni ezeket. Az üzem nagyon sokat tesz értünk, nőkért, mi így szeretnénk meghálálni gondoskodásukat. A nagy zajban alig halljuk egymás szavát. Könnyűipar, de nem könnyű munka. A dolgozók érdekében . t, Azt is mondhatnám, hogy a nők érdekében. Mert amit itt tesznek, az minden a nők munkájának, második műszakjának, családjának, gyermekeinek érdekében történik. A nőszövetség üzemi szervezetének vezetősége jól tudja, mi kell ahhoz, hogy egy nő, egy anya nyugodtan végezhesse munkáját otthonában és a munkahelyén. A magánéletükben elégedett dolgozóktól az üzem előbbdicsekedhetnek, az új üzemi orvosi rendelővel. Az épület már elkészült, már csak a belső befejezések előtti munkák folynak. A festők után az üzem dolgozói brigádmunkában végzik a takarítást. Ottjártunkkor az üzemi nőszervezet tagjai tisztították a radiátorokat, ablakokat. Itt találtuk Bozena Pecnerová elnöknőt, aki bemutatta a brigád többi tagját: Emília Góborovát, Jolana Ratulovskát, Apolónia Pórnickát, Ol'ga Dolinárovát és Emília Babilonskát, nemzetgyűlési képviselőt. — Már nagyon szeretnénk készen látni ezt az új rendelőt, olyan lesz, mint egy kis poliklinika. Külön gyermekosztály lesz a kisgyerekes anyák részére. Nem fognak már órákat várakozni a városi rendelőben. Mindenkinek nagy hasznára válik. A mozaik képpé tevődik össze ... — Asszonyaink, lányaink megérdemlik a hosszú évek munkájából létrehozott javakat, — csengenek még most is fülemben Ján Hruska igazgatóhelyettes szavai. — Sokat szenvedtek a múltban, őrt álltak a munkahelyeken a februári napok győzelméért, férfiként dolgoznak a gépek mellett, és ők nevelik, ők adják számunkra a jövő munkásnemzedékét. Hát hogy ne becsülnénk őket?! E szavak hallatára és a látottak nyomán az elmúlt negyedszázad munkájának', eredményeinek mozaikjából egy kép van alakulóban, az új szocialista élet képe, amelyben a legnagyobb érték a dolgozó ember. KOPRLANé VARGA MAGDA
