Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-02-05 / 6. szám
BERECK JÓZSEF A BETONPALÄNKOKBAN élt TOVÁBB A NYÁR i. nyáron . Valahol Spanyolországban deformálódtak a vasúti sínek, a villanyvezeték póznái bágyadt kátránykönnyeket sírtak, s a Pannónia-expressz futtában végiggyújtogatta Csallóköz búzatábláit, de azért jó volt. Az embereknek nem kellett melegért imádkozniuk; melegért a családi fészekbe, melegért a nyáron is fázó szivekbe, melegért, hogy hinni tudjunk a nyárnak. Minden segítség nélkül megszűntünk személyek lenni, már nem volt Dokó, vagy Vera, te, vagy én, húsz-húsz évünk sem jelentett semmit, csak egy kis félelmet. Egyetlen tluidummá olvadtunk össze; ö szavaimmal és velem; én szavaival és vele, lélek a lélekkel, test a testtel, fehér a feketével, mert mindkettőnk teste daráéból volt és hamuból, éjszakából és parázsból, gránitból és mennydörgésből. Sose mondtam: ... olyan a derekad, mint a .. ., ... tested illatát lopták el valamikor a vadvirágok . .., ... a világ kezdete óta fekszem az állad alatti mélyedésben .................a szemed könyörtelen csillagok zuhataga ..., ... mint szőke folyóban, úszom esténként a hajadban ... Nem mondtam ilyeneket neked, nem akartam soha logikátlan lenni és megmagyarázni a tested, lényegében tested volt a nyár s szempillantás volt a tested, egy szivzörej, fű és homok. Semmit sem kellett megmagyaráznunk egymásnak, mert tudtuk, hogy köztünk csak a szeretetlenségben lenne különbség, amely lassan, könyörtelenül megfertőzne mindent: testet, lelket, ujjaink bársónyos tapintását, szemeink hóvirágpillantását. Tavasszal kezdődött: megköszöntük az első izeket, illatokat, aztán felnőttünk a legsudarabb fákkal és lelmelegitettük testünkkel a Földet, a szeleket. Nem gondoltuk, hogy . ■ , II. .. és valamivel később A parasztok hunyorogva pillogtak a megolvadt égre, ráncaikban mint sziklába vájt patakmedrekben, rajzolgatta szelíd cikcakkjait a verejték, mert még mindig nyár volt. Mi azonban úgy éreztük, valamit tisztáznunk kellene, mert száznyolcvan fokkal és minden reményével, minden igaz álmával elfordult a világ, s mi valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem fordultunk vele; ketten ugyan együtt maradtunk, de külön-külön orditón egyedül. Jó lett volna mindent magyarázkodás nélkül hagyni, de árnyas estéken kinzón logikusak tudtunk lenni. Már tudtam: soha nem birtokolt, mert senki sem birtokolhat olyan embert, akit például Dodónak hívnak, nem birtokolhat egy puszta nevet; az egyetlen, amit tőlem kapott, saját szerelme volt. Tudtam: soha nem volt az enyém, csak a szabadsága, hogy az enyém lehessen Egy pillanatig sem kötöttük magunkat egymáshoz, mindig készen voltunk arra, hogy elszakadjunk és elváljunk. Minden csókunk búcsú volt, nem ismertük el egymást egy ölelésünkben sem, melyet mindegyikünk csak a sajátjának tekintett, csak azért kerestük egy mást, hogy újra elszakadjunk és újra visszatérjünk. Fájt minden tiszta gondolatunk, minden nem kimondott szavunk, mert minden porcikánk egymás lényéből való volt, olyan álhatatlanul és kegyetlenül, mint a szabadság; mert minden ölelkezésünk csak az örök válást bizonyította. Szomorú, csendes estéken fázósan lapultunk a szürke betonpalánkokhoz, tarka csókrózsákat hazudtunk, esztelenül martuk egymást, s eltapostunk minden szentjánosbogarat, csak hogy érezzük: élünkI Már csak azt kívántuk, hogy mindig, újra és újra találkozhassunk saját világaink határán, érthetetlenül egymás számára, mindig újra, váratlanul szabadon és elevenen, amilyen csak egy tökéletesen befejezett és egy el nem kezdett gondolat között lehet az ember. Mit olvassunk? Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának ötvenedik évfordulójára jelent meg a Madách Könyvkiadónál Kiss József: Vállvetve című brossúrája. A Szlovákia Kommunista Pártja Párttörténeti Intézete archívumából válogatott, gazdag fényképanyaggal ellátott kiadvány végigvezeti az olvasót a CSKP és a délszlovákiai magyar munkásmozgalom történetén. Megbékélés címmel jelent meg, ugyancsak a Madách Könyvkiadónál a mai szlovák elbeszélők antológiája, Július Noge, a neves szlovák irodalomtörténész válogatásában és utószavával. A „Megbékélés" Frantisek Svantner, Rudolf Jasík, Alfonz Bednár, Vladimír Minác, Ján Johanides, Vincent Sikulo, Rudolf Sloboda, Peter Jaros és Pavel Hrúz elbeszéléseit tartalmazza. „Szekerek balladája" címmel jelent meg Ozsvald Árpádnak a csehszlovákiai magyar líra legklforrottabb költőjének új verseskötete. A közös könyvkiadási egyezmény keretében Magyarországról behozott újdonságok közül elősorban az ifjabb Alexander Dumas: A kaméliás hölgy című regényének legújabb kiadását szeretnénk megemlíteni. Nem kevésbé ismert és közkedvelt szerző a francia romantika másik klaszszikusa, George Sand, akinek Rudolstadt grófnő című regénye jelent meg, szinte A kaméliás hölgy párjaként. Nő írta, s nő a főszereplője Oravecz Paula: Petri Anna című regényének is. SZOKOLOVA Erdei játékok Egy hideg, borongás napon történt. Nehéz esőcseppek hullottak sűrűn a fák koronáira. Lecsüngő ágakkal álltak a szomorú nyírfák. Átáztak és magukba roskadtak a rezgőnyárfák. Az öreg gyantás fenyőfa körülnézett a szomszédjain és megsajnálta az elkeresedett erdei lakókat. „Meg kéne őket vigasztalni“ — gondolta magában. Az okos fenyőfa megszólalt: — Tár saim, ne búsuljunk a rossz időjárás miatt, inkább szórakozzunk, rendezzünk vidám előadást. Siessetek, siessetek, k. szülődjünk. — Itt vagyunk, mint itt vagyunk! — szólaltak meg kórusban a fenyőtobozok. Tobozmama széttárta az esernyőt, tobozpapa meg vette a sétabotját. Még a kicsi tobozkutyuska is látni kívánta, milyen előadást rendez az okos öreg fenyőfa. A nézőtéren mindenki igyekezett jó helyet elfoglalni. — Gyerünk fel a karzatra, a legeslegmagasabb ágacskára! — kiáltották vidáman a tobozbaglyok. Szélesre tárták gömbölyű nagy szemüket és elnémulva várták az előadást. — Nekünk mindegy hol ülünk — komoly méltósággal szólaltak meg a hosszú nyakú gémek. — Mi akárhonnan látunk! — Csend legyen, csend legyen! — súgták minden oldalról. — Figyeljétek az előadást! Ö, ez valóban figyelemreméltó műsor volt! Jobban mondva mese . . . Mese a gyönyörű Táncosnőről. Szerepét egy hajlékony hársfaágacska tolmácsolta. Nylrfagomba játszotta a gonosz varázsló szerepét. Mint a többi gonosz varázsló, ő sem szerette a szépet és a jót és ezért állandóan igyekezett bekapni a fiatal táncosnőt. Szerencsére a világon mindig léteznek férfias, bátor vitézek, akik készen állnak hogy megvívjanak a rosszal. Híres vitéz siet a kislány segítségére. Lova kissé elfáradt, hisz tulajdonképpen csak közönséges erdei makkból készült játéklovacska volt. Bajtársa és hű segítőtársa, a Csizmáskandúr ott kocogott kissé hátrább egy sánta csacsin. A két barát nem ismert félelmet ás akadályt. Nemes cél vezette őket előre. És végül legyőzték a gonosz Varázslót. Így végződött az erdei színielőadás. És amikor lehullott a függöny, a nap kikukucskált a felhők mögül és elmosolyodott a csodás erdei teremtmények láttán. Ti is gyerekek biztosan elmosolyodtok, ha látjátok ezeket a megható parányi alakokat, melyeket a természet és a művész ügyes kezei készítettek számotokra. Ha ötletesek vagytok, ti is készíthettek fenyőfatobozból ilyen figurákat. A 2-es számban közölt találós kérdés re a helyes válasz: DIŐ. Meséskönyvet nyertek: Vörös Adrienne, Baloü (Balony), Cservócs Es^ke, Vinica (Ipolynyék) 63. V/