Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-02-05 / 6. szám
„Már az kürti templomtorony ihaj, de magos. Rá van írva babám neve jaj, de aranyos...“ Egész este lelváltva szárnyalt a szebbnél szebb közismert és kevésbé ismert népdal, nóta a strekovi (Kürt) asszonyok, férliak ajkán. E dalos est kezdeményezője, rendezője a nőszövetség helyi szervezetének vezetősége volt. — Amikor hire ment a faluban, hogy nótaestet szervezünk, jöttek ám külön hivás nélkül a dalolni szerető asszonyok, nótás kedvű férfiak, családostól is. Például Vég Andrásék, a Kaján-házaspár, az Árendás-család, Takács bácsi, aki négyéves unokájával énekel. Téglás Ilonka néni pedig még mindig csengő hangon, zenekar nélkül ad elő olyan népdalokat, melyeket még mi sem hallottunk — mondja örömmel Kovács Sándorné, az asszonyok elnöknője. — Az előkészítésnél sokat segítettek a zeneszakos pedagógusok, Kovács János és Krecsmér László, akik a műsor összeállításán kívül a próbákat irányították. A tanítónők közül sokan a szervezésbe kapcsolódtak be, néhányon még az esten is fölléptek. A szereplők olyan lelkesen, pontosan jártak a próbákra, hogy a fiatalok példát vehetnének tőlük. S még azt is vállalnák, A falu legkedvesebb dala „Már az kürti templomtorony..." a kórus ajkán csendül fel Krecsmér László vezetésével Sír a hegedű, szívből száll a dal, mely a közönséget is magával ragadja Hozzáértők segítenek a beöltözésnél, hogy minél jobban álljon a főkötő hogy szomszéd lolvakba is elmenjenek vendégszereplésre. Habár sokan nyugdíjasok, az asszonyok zöme pedig az efsz-ben dolgozik, főleg az állattenyésztésben, ahol a téli hónapokban éppúgy sok a munka, mint nyáron. Már kora alkonyatkor sokan igyekeztek az élsz épülete leié, hogy minél jobb helyet foglalhassanak el, mivel a belépődíj egységes. A terem feldíszítve várja a közönséget, pedig még délelőtt a szőlészeti szakcsoport szorgoskodott itt. A színpadon színes lampionok alatt ifjú zenészek helyezik el hangszereiket, a Csillag—Dankó rajkózenekar. A nótaest szünetében ők is bemutatkoznak. A nagy zenekar tagjai, Farkas Rezső primás vezetésével, megelégedéssel figyelik az utánpótlás sürgölődését, akik már zeneiskolában tanulják a hivatás csinját-binját. Az egyik helyiségben a szereplők csinosítják magukat. A szekrények mélyéből előkerültek a helybeli népviselet valamikor sok gonddal készült ruhadarabjai, — az asszonyok ezt öltik magukra. Nem olyan egyszerű beöltözés, ezért a hozzáértő barátnők segítenek. Az egyik sarokban teát, kávét főznek, frissítőket készítenek, sőt néhányon otthonról is hoztak éhséget, szomjúságot csillapító izeket. A dudorászó asszonyok közé pettyes szoknyás lányok toppannak, akik a SZISZ helyi szervezetének nevében táncos köszöntővel jöttek az estre. Közben a terem zsúfolásig megtelt, sokaknak már ülőhely sem jutott. A fényárban úszó színpad olyan hatást keltett, mintha a falu egykori képe tárult volna elénk, régi utcákkal, házakkal, orsót pergető, daloló asszonyokkal. A színes telirás is erre hívta fel a nézők figyelmét: „A fonóban szól a nóta..." Es az éneklő nótákkal valóban felidézték a múlt idők romantikáját. Felváltva énekelték a helyi jellegű népdalokat, betyárnótákat, tréfás dalokat és népballa-Л kislányok, mint fiatal hajtások ropják a táncot dókat. A műsort Juhász Mária tanítónő vezette, olyan tapraesetten, hogy el sem akartam hinni, hogy először van színpadon. Minden számot a közönség őszinte, hálás tapsa kísért, érezték, hogy ismerőseik, rokonaik, szomszédaik ott fönn az emelvényen szivből daloltak. A műsort teaest követte, melyre a nöszövetség helyi szervezete meghívta az ifjúságot is, igy hát együtt énekeltek nagypapák és unokák kivilágos virradatig. Itt Kürtön tényleg kivirágzott a nótafa, bárcsak másutt, minél több faluban így lenne! KŐSZEGI ZSUZSA cíoU uto,s° ránc-elre Kedves Olvasóink! A népművelési szervek az Idén is megrendezik a Csehszlovákiai Magyar Népdalénekesek III. Országos Versenyét. Ezt a nagyszabású versenyt lapunk és a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága is hathatósan támogatja, szervezi és dijakkal Is jutalmazza. Már a múltban is sokan bekapcsolódtak a „Tavaszi szél vizet áraszt" cimű országos népdalversenybe. Anyáink, nagyanyáink szép dalai csendültek fel lányaink, unokáink ajkán, nótás kedvű apák dalait énekelték fiaik. A népdal mélyből fakad, sajátságosán fejezi ki minden nép örömét, bánatát, elmúlt időkről, őseink, szüléink életéről, érzelmeiről vall. A nőszövetség helyi szervezetei már sokhelyütt rendeznek népdalesteket, szervezik az éneklő csoportokat — egyrészt hogy a „Tavaszi szél vizet áraszt" versenyben vetélkedjenek, másrészt, hogy felkészüljenek a nőszövet-Felhívás Az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma „A népművészeti mozgalom számára az 1972—1976-os időszakra szóló verseny к i í r á s á"-nak irányelve alapján, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Központi Bizottsága, a bratislavai Népművelési Intézet, a Csehszlovák Rádió magyar adásának szerkesztősége, a HÉT és a NO képes hetilapok szerkesztősége Tavaszi szél vizet áraszt címmel meghirdeti a Csehszlovákiai Magyar Népdalénekesek III. Országos Versenyét. A hagyományokhoz híven, a versenynek kettős célja van: a) Versenyt hirdetni a műkedvelő népdalénekesek részére; b) E lehetőséget felhasználva hozzájárulni népi dalkultúránk köekinccsé tételéhez, s azt о versenyzők műsora által újabb, eddig ismeretlen népdalokkal és népdalváltozatokkal gazdagítani. A verseny szervezési szabályai 1. A népdalénekesek versenye két kategóriában folyik: a) Szólóénekesek b) Éneklő csoportok (legfeljebb 12 tagú) Szeretnénk, hogy a népdalestek, járási döntők, elődöntők és az országos döntő műsora színesebb legyen, ezért — versenyen kívül — a járásban falálható népi hangszereken játszó egyének s csoportok szerepeltetését ajánljuk.
