Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
ÉLET ÉS HIVATÁS — Apuka azt mondta, azért nem vehetjük meg a hintalovat, mert ... ma zárva vannak az üzletek, senki nem dolgozik ... — Neked miért kell ma is dolgozni?! Húsz év telt el azóta, ez alatt az idő alatt sok minden megváltozott Júlia Faiková anyakönyvvezető életében. A gyerekek mór felnőtt emberek, de amíg idáig jutottak, sokszor elhangzott ez a kérdés. Mert oz ünnepi ebédet megfőzte, feltálalta, néha el is költötte velük, de a mosogatásra, egy kis családi kirándulásra mór kevesebb idő jutott. A „miért"-re nem keresett választ addig, amíg átmenetileg ágyhoz nem kötötte a betegség. Akkor jött rá, hogy amit csinál, nem állás, rrern foglalkozás, hanem hivatás, amely az évek múlásával hozzánőtt, befonta eddigi életét és csak ez a kettő együtt jelenti számára az egészet. Itt érzi jól magát. A polcokon egész sor krónika, amelyekben az esküvők, névadók és személyazonossági Igazolványok átadását örökítették meg versben, prózában és színekben. — Hány esküvőt kötöttek idén a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) Városi Nemzeti Bizottságon? — Fél óra múlva, tizenöt órakor tartjuk a százharmincnyolcadik esküvőt — mondotta az anyakönyvvezető, — de ezenkívül ma még három követi egymást. Megszakítjuk a beszélgetést, mert о zsúfolásig megtelt teremben már ünnepi a csend. Hozzátartozók, Ismerősök, öregek, fiatalok és gyerekek őszinte örömmel és várakozással tekintenek az ajtóra, amelyen néhány perc múlva belép a menyasszony és vőlegény. Az ünnepi asztal előtt mór elfoglalta helyét Krisko László elnök és Júlia Fosková anyakönyvvezető, hogy összekössék két boldog ember életét. Elérkezett a várva várt pillanat, felhangzik a nászinduló, az ajtóban kissé Izgatottan megjelenik a menyasszony: Sokoly Mária tanítónő, és komoly férfias tartással a vőlegény: Herczeg István mester, hogy házasságot kössenek. Elhangzik a boldog „Igen“. Az újdonsült fiatalasszonyhoz lépünk, akiből az imént „Herczegné" lett, hogy gratuláljunk neki és férjének. Tőlük is megkérdezzük, mi volt számukra az év legnagyobb eseménye? — A mai napon kívül, hogy lakást koptunk I — Felelték egyszerre, de a fiatalasszony még gyorsan hozzátette: — Ha kicsi is, a miénk I — az utóbbi kijelentést már nem nekünk szánta, a férjére nézett. Az esküvő véget ért, az anyakönyvvezető a továbbiakhoz készíti az iratokat. Arcán elégedettség látszik, amikor megszólal: — Bárcsak egész életükben ilyen szorosan tartanák egymás kezét ge-MIÉRT ÍRNA RÓLAM ? Tette fel a kérdést Mária Clfriková, aki Nővé Zámkyban (Érsekújvár) szobaasszony a Tátra Hotelban. Naponta ismétlődő szorgalommal és pontossággal végzi a kötelességét és ezzel hozzájárul sok ember kellemes közérzetéhez. Lebecsülhető-e, felmérhető-e azoknak a munkája, akik kis csavarként működnek a nagy gépezetben?! Első pillanatban ismerősnek tűnt, pedig soha nem láttuk. Rend és tisztaság uralkodik ebben a huszonkét szobás, negyvenhat ágyas C-kategóriába sorolt hotelban. Frissen festett falak, a folyosókon virágok, védő futószőnyegek, kellemes környezet. Ez a második otthona Mária Cifríkovónok. A vendégek jönnek-mennek, nincs megállás. A szálloda átlagosan 80 százalékban mindig tele van. Oe milyen sokfélék a szállóvendégek I Egyik Ilyen kívánsággal jön, a másik olyannal. Vannak rendesek, de elég a rendetlen is. Ha eltávoznak, hamar friss ágyneműt kell húzni, tiszta törülközőket adni, kitakarítani a szobát. Jól begyakorolta magát a nyolc év alatt, mióta ezt a munkát végzi, ö felelős a fehérneműraktárért Is. Az éttermet, konyhát és ezenkívül még nyolc büfét is ellát tiszta abroszokkal, törlőruhákkal. A szennyes asztal- és ágyneműt is szómba kell venni, tisztítóba küldeni, majd ismét átvenni. Menni kell mindennek, mint a karikacsapás, mert a vendég igényes. És jogosan. De itt nem eshet panasz. Bizony hamar elszalad a nap, néha meg hosszúnak tűnik, elfárad a láb, fáj a derék, mire minden szobát rendbehoznak és mindenütt tisztaság van. Egyszóval olyan kellemes, kulturált a környezet, ahol a napi munkától kifáradt vendég, vagy a messziről, külföldről jött átutazó este nyugodt megelégedéssel hajthatja álomra a fejét. A szobaasszony két fiatal segítőtársa mellett néha még a mama, vagy az idősebb nővér oltalmazó szerepét is betölti a tolakodó vendéggel szemben. Műszakja délután lejár. De néha túlórázik, ha nem készül el a munkájával. Mint most is. Délután négy óra van. Mária Cifríkovót várja otthon a családja, a férje és a két fia. A nagyobbik tizennyolc éves, a kisebbik tizenöt. De jól Is esik, hogyha fáradtan hazamegy, otthon tiszta, kitakarított lakás várja, szép környezet. A fiai varázsolják elő, úgy, ahogy ő a szállodában másoknak. Igazi ünnepi érzés ez. — bér — FÉNYEK ÉS HANGOK A város fényei már jó ideje felragyogtak — ilyenkor mór korán Jár aludni a nap. Olyan mellékutcába azonban, mint a Jirásková utca Bratislavában, a mesterséges fényekből kevés jut. A félhomályos udvart alig-alig világítja meg a kapualji lámpa és ha az udvarra néző lakásablakakból nem szűrődne ki fény, bizony nehezen tájékozódnék. Ami végül Is jó irányba terel, az nem is fény, hanem egy zongora hangjai. A második emelet egyik lakásából érkeznek, hol hatalmas hangerővel, hol szelídülve, kedveskedőn, Mozart C-dur szonátájának akkordjai, futamai. Az öreg, málladozó falú lépcsőházban állok és sajnálom megnyomni a csengő gombját — tudom, hogy ezzel megszüntetem a zene varázslatát. De nem tehetek mást, az idő sürget — este öt óra van - - -Valóban csend lett. És a küszöbön ott áll a törékeny, ifjú zongoraművésznő — Elena Letnanová. Szív alakú orcán szívélyes mosoly, két szemében meglepetés. Elena Letnanová a fiatal szlovák zongoraművész-nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. A most huszonnyolc éves asszonyka not évvel ezelőtt végzett a Zeneművészeti Főiskolán Rudolf Macudzinskl professzor, érdemes művész tanítyányaként. Friss, vörös diplomájával a zsebében vett részt Marianske Lázné-ban egy országos Chopin-versenyen, és I. fokú díszoklevelet nyert, azonkívül két évre meghívást kapott a varsói Fr. Chopin Zeneakadémiára. 1969-ben mint egyetlen csehszlovák szerepelt Münchenben egy nemzetközi zongoraversenyen, szép sikerrel. Azóta önálló hangversenyeket ad, hol hazai pódiumokon, hol külföldön. Fellépett Jugoszláviában, Lengyelországban, az NSZK-ban. Nagy szeretettel és elkötelezettséggel mutatja be a mai szlovák zeneszerzők új műveit, Jura] Hatrík Concertino-jót, Farkas zongoraversenyét zongorára és zenekarra, és másokat. A szívügye az, amit olyan estéken, mint ez a mai, amikor éppen nincs fellépése vagy nem megy el meghallgatni kollégái és a városunkba érkező érdekes művészegyéniségek hangversenyét — az alkonyórók beálltával zongorázik. Az első számú kedvenc: Skrjabin, mellette Beethoven, Mozart, a modernek közül Debussy. Bartókot is szereti. ölök a régi ház régi lakásában. És bár ez most két fiatal ember fészke, a legtermészetesebb dolognak tartom, hogy a bútorzat egyenként összeválogatott antik darabokból áll. A dísztárgyak, a képek is úgy illenek az Ifjú művésznő halk, elmélyedő egyéniségéhez, mint puha szőke haja és karcsúsága. Ki gondolna ilyenkor arra, hogy ennek az átszellemült lénynek férje van, hogy takarítani, főzni, mosogatni szokott, hogy biztos kézzel ül az autó volánja mögött is? ,
