Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-18 / 51-52. szám
AMIKOR „Kitakarom a gyermekeim, hogy szépségeikben válogathass, lássam őket a te szemeddel is." (Veöres Sándor: A kis istenanya) Az órák elütik az éjfélt, új nap kezdődik. Az anyaméh fészekbörtönében, az elnehezült asszony! test belső rendjében évmilliós ösztönök végzik diadalmas munkájukat. A vajúdás kínja, láza, kiáltásai töltik meg a szülőszobát, az új élet születésének színterét. Lassan múlnak a várakozás ünnepi percei, életre hívó szavak röppennek fel a lámpák éles fényében. Elérkezett a pillanat: ziháló, vergődő, verejtékező börtönéből kilép a természet csodája. Az előbb még magzat volt és most már ember. Az anya arcán elsimulnak a fájdalom redői. Eltompult szemébe visszatér a fény. a beteljesülés ragyogása. Az első lélegzetvétel fájdalmával felsír a gyermek. Jelzi, hogy él. Most már az orvos és a szülésznő arca is megkönnyebbült mosolyra derült. Kislány. Szép, egészséges, erős gyermek. Neve: Kábái Angelika, súlya 3,55 kg, hossza 51 cm. Édesanyja szövetkezeti dolgozó, apja vasutas. A íeliezovcei (Zselíz) kórház, dr. Qlaho főorvos által vezetett szülészeti osztályán jött világra. Azon a szülészeten, amely országszerte ismert a tisztaságáról, korszerűségéről és szigorú NEGStfli „Úgy kisértek egy életen át, hogy részük volt az életemben .. (P. Neruda) rendjéről. Havonta mintegy 40— 45 gyermek születik ezen a klinikán. Papp Irma, a szülészeti és nőgyógyászati osztály főnővére 1964 óta, a kórház átadása óta dolgozik itt. Szereti hivatását, őt pedig a betegek és a szülő asszonyok szeretik, lenyűgöző modoráért, következetes szigoráért, halk, finom egyéniségéért. Mindenkihez van kedves szava, biztató mosolya, minden kicsi újszülöttel olyan féltő szeretettel bánik, mintha a sajátja volna. Ebben a kórházban már csaknem négyezer gyermek születésénél asszisztált. Kicsi Angelika, a természet törvényeinek teremtő-alkotó, forró rendjéből partra lépve, élni kezdtél, hogy megtanulj lélegezni, járni, beszélni, érezni, könnyeket ontani és nevetni. Emberré váltál, hogy válladra vedd az ember sorsának minden gondját, örömét, minden felelősségét. Végig kell járnod azt az utat, amelyen őseid jártak előtted. Ütravalóul pedig fogad el tőlem az évezredes keleti bölcsességet: „Mikor megszülettél, mindenki nevetett körülötted, csak te sírtál. Élj úgy, hogy amikor eltávozol ebből a világból, mindenki sirasson, de te nevetni tudjál.“ MIKOLA ANIKÓ
