Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-12-09 / 50. szám
Kihez w FORDULJUNK A gyermekotthonok (detské domovy) teljes ellátással együtt állandó egészségügyi és nevelési gondoskodást nyújtanak az 1—3 éves gyermekeknek. Olyanoknak, akikről nem gondoskodik senki, vagy akikkel a családban nem törődnek rendesen és nem élnek megfelelő, egészséges környezetben. Sürgős esetekben a felvételkor előnyben részesítik azokat a gyer-mekeket, akik hirtelen gondoskodás nélkül maradtak és akiket a bíróság döntése alapján kell elhelyezni. A gyermekeket lakóhelyük járási nemzeti bizottsága egészségügyi szakosztályának javaslatára a gyermekotthon igazgatója veszi fel. Abból oz igen szellemes össze hasonlításból kell kiindulnom, amelyet a minap olvastam. Ez a következő: „A kengurunak és a férfiöltönynek zsebe, a juhásznak tarisznyája, a télapónak puttonya, a dolgozó nőnek viszont szatyra van". E kellék nélkül el sem képzelhető. A szatyor lehet különféle, divatos és kevésbé divatos, kisebb és nagyobb táska vagy háló, de mindig jelen van, és bizonyos mértékig a dolgozó nő életmódjának a jelképe. Nem kell ahhoz mélyreható kutatásokat végezni, hogy megtudjuk, milyen szerepet játszik a nő életében a szatyor. A körkérdések rengetegéből az sem marad ki, aminek alapján a következőket lehet megállapítani: milyen táskát hordasz — megmondom ki vagyl Végső következtetésképp íme a táskaügyben két alapvető magatartási forma. Aki már mindenbe beletörődött, az egyetlen nagy bőrből, műbőrből vagy textilből készült bóbatáskával járja élete útját. Abba minden belefér, és semmit sem lehet megtalálni benne. Aki még illúziókat táplál, divatos retikült hord és még valamit. Helyesebben még két vagy három valamit. Például összehajtható szatyrot, kibogozható hálókat és még valami laposabb irattáskához hasonló alkalmatosságot. Ennek az előnye az, hogy mindennek megvan a maga he-A testileg fogyatékos gyerekek intézetei a halló-, beszélő- és látószervek gyógyítására veszik fel a gyermekeket, a Népegészségügyi Intézet OŰNZ szakosztályának javaslatára. A felvételt megindokló körülmények mérlegelésekor tekintetbe veszik: az egészségügyi javaslatot, a rendes életbe való bekapcsolódás lehetőségét, az ottani környezet szociális feltételeit, a szülők alkalmazását. Az intézet igazgatója a gyermeket Írásban értesíti arról, mikor jelenjen meg. A gyermek az intézetben valamelyik szülőjének vagy olyan személynek a kíséretében jelentkezzen, aki őt egészségi szempontból is jól ismeri. Az óvodák, a családdal szoros együttműködésben hároméves koruktól hatéves korukig gondoskodnak a gyermekekről. Tehát addig, amig nem kezdik látogatni a kilencéves alapiskola első osztályát. A nemzeti bizottságok megteremtik a szükséges feltételeket, hogy az óvodákba mindazok az ötéves, de öt éven aluli gyerekek is járhassanak, akiket a szülők e célból az óvodában vagy a hnb-n bejelentettek. A napközi otthon (druzina) a kilencéves alapiskolák 1 — 5 évfolyamos tanulói, az iskolaklub pedig a 6 — 9. évfolyam tanulói számára létesült. A napközi otthonban és az iskolaklubban a nevelők és a tanítók oktatáson kívüli neveléséről gondoskodnak. Ezeknek a nevelési intézményeknek a tevékenységéért az iskola igazgatója felelős. A tanulókat a napközi otthonba és az iskolaklubba a szülők vagy más jogos képviselő kérésére veszik fel. (folytatjuk) MINÜEJ^ÉTEW EGYTANÁCs lye. es barmikor bármelyik darabot könnyen el lehet hagyni, vagy pedig a munkahelyeken jókat lehet dühöngeni, mert éppen ezt a hálót hagyta otthon valaki, amelyikbe az irodai kulcsait tette be előző este, mert hiszen azért van a sokfajta táska, hogy mindennek meglegyen a maga helye. Létezik-e orvosság, gyógyítószer, amelynek segítségével a szatyorviseléstől, a bábatáskótól megszabadulhat a dolgozó nő? Sajnos, nincs. Mert a bevásárlás, a cipekedés 90 százalékban még mindig a nő egyedüli szerzett joga. Az, hogy nehezen fér fel о burgonyák, zöldség, kenyér halmazával a közlekedési eszközre, nem sokat izgatja a család többi tagját. Mi mégis v azt állítjuk, hogy igenis van gyógyszer. Mégpedig a családtagok megnevelésére, azon az alapon, hogy senkinek sem esik le az aranygyűrűje az ujjáról, senkit sem fognak lebecsülni, még ha a teremtés koronája is, ha segit a háztartási szükségletek beszerzésében. Segítség talán az is, ha délután megy a dolgozó nő vásárolni, csak erre mindjárt megkapjuk oz ellenválaszt: szép az elmélet, de a gyakorlat a legtöbb önkiszolgálóban kiábrándító. És ezek szerint nem marad más, mint az, hogy olyan táskát szerezzünk be, ami könnyű, divatos, kellemes színű, legalább ez legyen vigasztaló a cipeléskor. TEHER-E Vitazáró a mama? Még javában folyt oz ankétünk, tízesével érkeztek naponta a válaszlevelek, amikot már egy-egy nyugtalanabb olvasónk levelét is kézbesítette a postás: Mi van a „Mamával", időközben biztosan eldőlt, hogy magához veszi-e valamelyik gyermeke, vagy az öregek otthonába megy?.., Nos, ankétünk befejeztével tudtul kell adnunk olvasóinknak, hogy valóban eldőli a Mama sorsa: szociális otthonba került. Olvasóink, akik részt vettek vitánkban, vagy akár csak passzív „olvasók" maradtak, most megdöbbenve állnak meg e sorok fölött. Egy egyszerű mondat, amelynek állítmánya fájó érzéseket kavar Az alany, a Mama: egy édesanya, aki öt „derék" gyermeket nevelt fel és segített az önálló élet felé: magára maradt. A kis házban nem jön már össze a nagy család, még ünnepnapon sem. Az asztalra nem a Mama teszi fel a tiszta abroszt, a gőzölgő paprikáskrumplit, s nem mondja többé ... egyetek édes gyermekeim, nektek főztem .., Keze reszketős lett, talán még a merítőkanál is kiesne belőle. Arca mély ráncokkal barázdált, haján ezüst fény remeg. A szemében bánat, anyai szomorúság, aminél fájóbb érzés nincs is talán ... Magára maradt. Tudta, érezte ő ezt, már régóta, hogy teherré lett. Teher egyik gyermekénél, akinek elég gondot okoz saját két gyermekének gondozása, nevelése. Teher a szépen berendezett városi lakásban ... teher a saját házában is, lánya lakásában, mert keze elgyengült, erőtlen, fáradt, munkára mór nem való ... Hosszú heteken át együtt reménykedtünk. Abban, hogy olvasóink sok-sok, meleg hangú sorainak olvasása után majd csak megoldódik ennek a családnak a gondja is. Talán majd akad egy az öt gyermek közül, aki megérzi: Az öreg szülő nem lehet teher ... Sajnos rajtuk nem sikerült segítenünk Az ő szívükben, lelkiismeretükben nem ébredt fel a felelősség érzése, a szeretetadás, a kötelességteljesítés igénye, sem emberi értelem, sem ösztönös ragaszkodó: nem mozdította kezüket, hogy édesanyjuknak nyújtsák. Am mégsem állíthatjuk, hogy ankétünk eredménytelen voltl Ezt a vita során beérkezett levelek százai bizonyítják. Kár, hogy hely és idő hiányában csak a levelek kis részét — azokat is csak kivonatosan — tudtuk közölni I Tudjuk, a vita szabálya: érvek harca az ellenérvekkel. Mégsem szándékos válogatás miatt kerültek ankétunkba a csak pozitív kicsengésű levelek, amelyek szerint: egy öreg szülő semmilyen körülmények között sem lehet teher gyermeke számára. Tehál nem szándékos válogatásról volt szó, hanem a válaszok zöme ilyen voltl Az igazság kedvéért azonban hozzá kell tennünk, hogy a legtöbb levélben ez állt: Nekünk nem teher a mama, de — sajnos — tudunk olyan családokról, ahol teher. Tehát beszélnünk, illetve vitatkoznunk kellett róla, mert létező jelenségről van szó, olyan jelenségről, amely iránt sem társadalmunk, sem mi, egyénenként, nem lehetünk közömbösek I K. István találóan fogalmazta meg levelében: Mindannyiunk öröme, hogy a mai, magasabb életszínvonal következtében a mi lakásunk összehasonlíthatatlanul szebb, gazdagabb, mondhatnánk fényűzőbb, mint a mamáé volt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az öreg szülőt ki kell abból zárni I Az önzés nem a mi társadalmi rendsze rünk erkölcse! S ha mégis akadnak csalódok, ahol éppen az önzés a legerősebb motiváció egy ilyen családi kérdés megoldásában, reméljük, okulnak majd ők is olvasóink-levélíróink szavaiból, tanácsaiból! Társadalmunk nem hagyja cserben az öreg, tehetetlenné vált szülőket! Csakhogy ifjú a szociális otthonokat az egyedül élő, magános embereknek hozták létre. Bakosi Imre, a Zem. Olca-i (Nemesócsa) HNB elnöke mondta egy alkalommal: Államunk magas fokú társadalmi segítségei biztosít az öregeknek, jó lenne azonban, ha ezt a segítséget a fiatalok nem értenék félre! örömmel tölt el bennünket, hogy fiatal levélíróink hozzászólásai arról tanúskodnak: a fiatalok zöme helyesen fogja föl a gyermeki kötelesség íratlan szabályát, értékeli és védi azt, ami a szülő—gyermek kapcsolatát a legszorosabb emberi kapcsolattá teszi. Befejezésül ide kívánkozik egyik legfiatalabb levélírónk, P. Katalin néhány sora: ... Hárman vagyunk testvérek. Mindhárman nagyon tiszteljük és szeretjük édesanyámat. Az nem lehetne vita tárgya közöttünk, hogy eltartsuk-e őt öreg napjaiban. Inkább az, melyikünk vegye magához a három gyermek közül. Mert mindegyikünk szeretné meghálálni neki azt, amit ő adott nekünk évekkel ezelőtt, amikor ő volt erős és mi voltunk tehetetlenek... Nem pénzzel, anyagiakkal szeretnénk hálálkodni, hanem azzal, ami az emberi érték között a legnagyobb: a gondoskodással, türelemmel, megértéssel az öreg szülő iránt: a szeretettel. Ankétünk végén (következő számunkban) ellátogatunk majd egy szociális otthonba hogy olvasóinknak bemutassuk, hogyan élnek az egyedül maradt, vagy elhagyott emberek — szülők. Egyedül bár, de a szocialista társadalom humanizmusa által nem elhagyatottan ... Köszönjük olvasóinknak, levélíróinknak, hogy segítségükkel bebizonyíthattuk, emberségben, egymáshoz való viszonyunkban szocialista társadalmunkhoz méltón akarunk élni. Elítéljük a régi világból ránk maradt önzést, a kispolgári látszatot — jólétet, fényűzést, amelyben nem jut hely és idő о szeretetre. Ki kell irtanunk felnövekvő fiataljaink tu datából a közömbösséget. A család tiszte letére, megbecsülésére kell nevelnünk őket Arra, hogy idősek és fiatalok egymást tisz telve, szeretve erős, megbonthatatlan kö zösségnek tartsák a családot, amiért leg jobb erejük, képességük szerint dolgoznak Nem könnyű az emberi felelősségtudat kialakítása, az érzések nemesítése. De a társadalom segítségével, a szocialista nevelés, a kultúra eszközeivel nagy és méltó feladat, amelyet csakis együttes erővel teljesíthetünk. A Nű szerkesztősége
