Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-30 / 40. szám
sorozatot. A sorozatban az egyik legszembetűnőbb, legjellegzetesebb szereplő. A „langaléta" hosszú termetű Gusztiikból erő, nyugalom, jóság és gyermekszeméből vidámság árad. Találó az a becenév, amellyel lengyel szinészkollégái illették: galambszivü medve. Hírnevét azonban nemcsak a tankista szerep, hanem más, nagy sikerű színházi és filmszerep is segített megalapozni. Ilyen például a Kilenc hídon át c. lengyel film, amellyel a varsói tévé az Idén részt vett a prágai nemzetközi televíziós fesztiválon. Hosszú lenne Franciszek Pieczka sikeres alakításainak felsorolása. Nowa Hutából a krakkói Régi Színházba került, ahol komikus és tragikus szerepeket egyaránt kiválóan alakított. Ebben a színházban alakult ki a „bájos mackó" jellege, ahogy szinészkollégái és a közönség szivébe beirtó magát. 1966-ban a chicagói filmfesztiválon a Máté élete c. film címszerepének alakításáért elnyerte a legjobb férfiszerep alakításáért járó díjat. Franciszek Pieczkával az idei prágai nemzetközi tévéfesztiválon találkoztam. Prágába nem egyedül jött. Elkísérte A négy páncélos és a kutya hűséges négylábú szereplője, Sárik (Gömböc) is. A sorozatban játszott szerepéről Franciszek Pieczka így nyilatkozott: — Amikor elfogadtam Gusztiik szerepét A négy páncélos-Sárik, a hű barát és Lidka, a bátor bajtárs ban, két évre meg kellett szakitanom munkámat nemcsak a filmezés, hanem q színházi szereplés terén Is, hiszen egy sorozat elkészítése sok időt vesz igénybe. Egy sorozat forgatása közben olyan élményekben Is van részük a szereplőknek, amelyekről a nézők sohasem értesülhetnek. Megkértük Gusztlikot, mondjon el néhányat ezekből az élményekből. — A négy páncélos és a kutya c. sorozat katonákról szól. Szinte természetesnek tűnne, hogy a szereplők ismerik a katonaéletet. Közülünk azonban csak Janusz Gajos volt katona. Talán ezért kapta ő a harckocsi parancsnoki beosztást a filmben. A katonaélet szabályaival, elsősorban a harckocsizással az egész tank legénységének meg kellett ismerkednie. A „tényleges" kiképzés alatt is történt egy és más. Ami engem illet, magas termetem miatt különféle akadályokba ütköztem. Amikor például először másztam ki a tank „gyomrából" mindjárt beütöttem a fejem az ágyúcsőbe. Nagy hahota közepette ki is neveztek lövegadagolónak. Ez az epizód a forgatókönyvírót arra ösztönözte, hogy módosítsa a szerepemet . . . erős férfi lettem, aki a vasszöget is az ujja köré csavarja. A képernyőn lejátszódó nagy harci jelenetek forgatása sokszor könnyebb és egyszerűbb feladat volt, mint a kis epizódoké. Emlékszem arra a részletre, amikor azt a feladatot kaptam, hogy a lövészárkon keresztül átvigyék egy hordó levest — amelyet egy német mesterlövész golyója menetközben átfúr. Eddig ez rendben is lenne, de a rendező kívánsága dz volt, hogy a leves valóban forró, gőzölgő legyen, egyszóval a leghűségesebben akarta visszaadni a valóságot. A hordót keresztüllőtték, a forró leves végigfolyt a hátamon. Nem mondom, „kellemes" érzés volt. Lehet, hogy a nézők észrevették, hogy Gusztiik a feladat teljesítése után óvatosan ült le Az egyik részben arról van szó, hogy a tankisták a tábori kórházban találkoznak, S mi történt közben? Janusz Gálosnak ekkor valóban eltörött a keze. Tehát veszélyben volt a forgatás üzemtervének betartása. De Janusz vállalta szerepét, s igazi kötése mellett, a forgatókönyv előírásának megfelelően, vállalta néhány percre az egész testét beborító gipszkötést is. Minden felvételhez mentőkocsival hozták. így a forgatás egy percig sem szünetelt. Sárikról, a tankisták kedves, okos farkaskutyájáról Franciszek Szydelkóval, a lengyel néphadsereg alezredesével beszélgettünk, aki, mint szakavatott Idomító kisérte el Csehszlovákiába Sarikot. Az ő utasításaira Sárik készségesen belevakkantott az újságírók, rádióriporterek mikrofonjaiba... Példás viselkedéséért egy virslikoszorút kapott ajándékbal Szydelko alezredes elmondta, hogy Sarikot több mint száz kutya közül választották ki a szerepre. Sárik egyébként tízéves, ami kutya-viszonylatban már „felnőtt kategóriát" jelent. A filmben való szereplése előtt Sárik speciális kiképzésen esett át egy mlllcista alakulatnál... Arra a kérdésre, hogy e szemfüles és hűséges farkaskutya hány kutyakölyöknek az apja, sem Szydelko alezredes, sem Franciszek Pieczka nem tudott választ adni. Kárpótlásul elmondtak egy Sárik epizódot. Az egyik harci jelenetben Sáriknak egy égő hóz második emeleti ablakából kellett volna kiugrania. Igen ám, de Sárik éppen akkor sántított, tehát a szerepet dublőrre, azaz helyettesitőre kellett bízni. Ezt pedig Sárik nem tűrteI Sánta lábbal Is addig űzte-hajtotta vetélytársát, amíg az el nem tűnt a forgatás színhelyéről I A négy páncélos és a kutya c. lengyel tévésorozat legkitartóbb nézői a gyermekek. Prágában és a csallóközi falvakban egyaránt azt tapasztaltam, hogy mikor megkezdődött a sorozat adása, a játszóterek és utcák egyszeriben elnéptelenedtek. .. A szülők ilyenkor biztosra vehették, hogy gyermekeik addig el nem mozdulnak a képernyő elől, amig tart a „Négy páncélos" adása. A sorozatot a felnőttek is szívesen nézték. Sőt a bratislavai tv adásai után még egyszer megnézték a budapesti tv adásain is. és úgy búcsúztak Janektől, Gusztiiktól és a többiektől, mint a kedves Ismerősöktől: reméljük, hogy még viszontlátjuk őket. SOMOGYI MÁTYÁS UlpLUNK VAN SZÚ Dolores Ibárruri III. Spanyolország Kommunista Pártja ebben az időben még nem volt olyan erős, hogy eredményesen fölléphessen a diktatúra ellen. Kívülről a pártot üldözték, belső életében pedig — éppen úgy, mint akkoriban más, kezdő pártokban — le kellett küzdeniük a baloldali irányzatokat, amelyek nem a valóságnak megfelelően értékelték az adott helyzetet. Ez megmutatkozott már az 1921-es évben, a felkelés előkészítésének közepette, amelyre végül is nem került sor. Ezzel a jelenséggel párhuzamosan azonban megszilárdult egy egészséges áramlat is, amelynek hívei tudatosították, hogy a kommunista mozgalom forradalmi feladatainak megoldásához erős pártra van szükség, olyanra, amely a tömegek bizalmára támaszkodik, s hogy ezt a bizalmat csak akkor nyerhetik meg, ha a tömeg mindennapos kenyérharcának élére állnak. Dolores Ibárruri éppen ezekben az összecsapásokban tűnt föl a párttagok sorában Biscaya vidékén. A sztrájkoló biscayai bányászok a kommunisták vezetésével ekkoriban vívták küzdelmüket a munkalehetőség korlátozása ellen. Reális követelményekkel léptek föl, megszervezték a sztrájkot, és győztek. A bányászok ezután már bíztak a kommunistákban. Dolores Ibárruri az ezt követő bányász-sztrájkban már meghiúsította a sztrájktörők próbálkozásait. Szorgalmasan terjesztette a munkás-sajtót és gyűléseket szervezett. A politikai munka a fiatal bányászasszonyt öntudatos kommunistává érlelte. Maga is megemlékezik arról, hogy szinte napról napra mind jobban a hatalmába kerítette az emberekkel végzett munka varázsa, miként kellett megtanulnia a nyilvános fellépést, az egyszerű embereknek saját egyszerű szavaikkal megmagyaráznia az igazságot, hogy megnyerje őket a párt ügyének. A pártban az elvtársak felfigyeltek rá, és egyre bonyolultabb feladatokkal bízták meg. Csakhamar megismerték őt polgári körökben is, sőt a „jámbor hölgyek“ még azt is megkísérelték, hogy visszatérítsék a jó útra. Ha hősnőnk életében ezeket az éveket részletesebben vizsgáljuk, akkor rájövünk arra, hogy sokat vállalt magára. Végeredményben a háztartás gondjait senki sem vette le a válláról, és férje a diktatúra alatt igen sokszor ült börtönben, márpedig valamiből élnie is kellett. Dolores 1923-ban, éppen a bányászsztrájk napjaiban hármasikreknek adott életet. Családjától többé már nem várhatott segítséget, hiszen meggyőződése miatt már régen elszakadtak egymástól. Némi segítséget nyújtottak neki a szomszédos bányászcsaládok. A hármasikrek közül kettő nemsokára meghalt, ám életben maradt másik két gyermekének szüksége volt ételre, éppúgy, mint anyai gondoskodásra és törődésre. A fiatal anya és az aktív kommunista valahol itt került olyan ellentétekkel terhes helyzetbe, amelyet a mai dolgozó nők is olyan jól ismernek. (folytatjuk) zatalra szorulnánk, hanem még kivitelre is jutna. Azt kérdezhetnénk, mi köze ennek a szövetkezetben dolgozó asszonyok problémáinak megoldásához. Ügy igaz, ebből még nem sok minden derül ki. De nézzünk egy másik példát. Az Ipoly mentétől fel egészen Bratislaváig keresni kell az olyan szövetkezetei, ahol a kertészetben egyegy hektáron „csak“ harmincezer korona az árutermelés. Sokkal több az olyan kertészet, ahol még üvegház nélkül is negyvenezer koronán felüli a termelés, sőt, jócskán akad ötvenezer koronánál is nagyobb hektáronkénti bevétel. Ezt azért mondom, Bodrogköz egyik szövetkezetében jónak tartották a kilencezer koronás bevételt is a zöldségesben, mondván erre a kilencezer koronás bevételre alig volt kiadás. Nos, már itt is vagyunk két dolog gyökerénél. Lássuk először a nagyobbat, az országos, a társadalmi érdekűt, fontosságút. Ahol egy hektáron 54 ezer korona értékű árut termeltek, ahhoz a „kllencezreseknek“ 6 hektár földre volt szükségük. De vegyünk 45, vagy csak 36 ezer koronát, így Is 4, Illetve 3 hektár jó földdel meglopták a társadalmat. Igen meglopták és büntetlenül, sajnos. Ez az egyik dolog. A másik látszólag helyi jellegű, de nem kevésbé lényeges. A munkaerőgazdálkodásról van szó. Abban az 5—6 hektáros „kertészetben“, egész idő alatt csupán néhány asszony vagy Iskolás gyermek dolgozott. A leggyakoribb látogatók sem tudtak 50—60 munkaegységnél többet összehozni ebben a zöldségesben. Azért, mert ennek a kertészetnek nem volt állandó munkacsoportja. De nem volt kertész-szakembere sem, s a vezetőség a kertészetet csak amolyan ötödik keréknek tartotta. Nem a kertészet a lényeg, lehetett volna az bármelyik termelési szakasz. A dologhoz való hozzáállás a fontos. Ahol a szövetkezet vezetősége mindazokat állandó dolgozónak tekinti, akik a szövetkezet idénymunkáit évről-évre elvégzik, ott gondoskodik Is arról, hogy — a nőnek vagy az életbe induló fiatalnak — legyen állandó munkája s munkájával ott, a szövetkezetben megkereshesse a mindennapi kenyerét. Iskoláztatja, szakmunkássá nevelteti és neveti mindazokat, akikre a termelésnél szükség van, Illetve akik a szövetkezetben dolgoznak. Retkes Lajos meg még sok kiváló szövetkezet vezetője a megmondhatója, hogy ez mennyire nem könnyű feladat. Nem könnyű, de a gyakorlat bizonyítja, hogy megvalósítható. Ez persze többletmunkát, nagy körültekintést, szakértelmet követel. Csak ezzel, csak ilyen módon juthatunk előre. Nem a kertészet az egyedüli hely, ahol nőket alkalmazhatnak. A gépesítés, a mechanlzálás levette a mezőgazdasági dolgozók válláról a legnehezebb, úgynevezett férfi munkákat. Ahol törődnek a nők szakmai nevelésével, — mint ahogy sok helyen meg is teszik, — ott a nők úgyszólván valamennyi munkaszakaszon helyt állnak. Még a vezetésben is. Sőt! Ok tudják csak igazán felmérni a problémákat és keresni a megoldás lehetőségeit. Ha ott vannak, ott lehetnek. Legtöbb helyen nincsenek ott. De ez nem jelenti azt, hogy az asszonyok a maguk módján nem foglalkozhatnak saját problémáik megoldásának lehetőségeivel. Ott a nőszövetség helyi szervezete. Miért ne állhatna elő konkrét javaslatokkal? Miért ne szervezhetne olyan munkacsoportot, amely bizonyos munkát szerződésileg is vállalna a szövetkezetben. Vagy például a kevés munkaegységesek miért ne alakíthatnának olyan csoportot, amely ar téli szabadságolási Időszakban egy-egy istállóban vállalná az állatok gondozását? Igen, van lehetőség elegendő. Feltételezhető, hogy több szövetkezetben nem nagy megértésre találna az aszszonyok kezdeményezése, De ha kezdeményezésük mind társadalmi, mind helyi szempontból hasznos, ne hagyják ügyüket a helyi vezetők részéről egy kézlegyintéssel elintézni. Bizonyára helyben is találnak megértő vezetőségi tagot, s a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságához is bizalommal fordulhatnak. HARASZTI GVULA
