Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-23 / 39. szám
< ^ < Sü Ti ОС 9 'Ш х ,*Шт LO пъ Kedves ifjú barátom, minden bizonnyal sok-sok férjkolligádtól hallottál már ilyesféle panaszt: „Rendes, tiszta asszony a feleségem, csak egy hibája van, nemigen törődik magával, elhanyagolja magát ..Am ennek az ellenkezőjét, ugye, még sohasem hallottad, aminek igazság szerint körülbelül igy kellene hangzonia: „Rendes, tiszta asszony a feleségem, csak egy hibája van, nemigen törődik magával, mert én elhanyagoltam...* Tegyél meg hát mindent annak az érdekében, hogy sem a feleséged, sem pedig a saját lelkiismereted részéről ne érhessen majd ilyen vád. Ebben az esetben, persze, nem anyagi jólétre gondolok, sem a szexuális életre, hanem a közös hétköznapi gondok, kötelességek közepette egymás után el-eltünedező látszólagos semmiségekre. Szinte észrevétlen apróságok, amelyek azonban mégis erősen befolyásolják azt, hogy egy asszony elhanyagolja magát, hogy időnap előtt kimondja — akár hangosan, akár a lelkében — „ugyan, én már nem számitok .. .* Addig, amíg nem késő, számba kell venned nemcsak azt, hogy a házasságban mit nyújtasz a feleségednek, hanem azt is, hogy mit v e s z e I e I tőle. Pontosabban: miről kellett a házasságban fölöslegesen lemondania I Például ne vedd el tőle a lánykori kedvteléseit, hiszen amikor megismerted őt, nyilván ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy beleszeress. Mondjuk szeretett festegetni, rajzolgatni, vagy dísztárgyakat barkácsolni, vagy rajongott a komoly zenéért, esetleg szenvedélyesen szerette a verseket vagy valamilyen gyüjtőszenvedélynek hódolt. Egy-két évi házasság után tehát ne gúnyolódj vele, hogy minek pazarolja idejét, úgysem lesz belőle Picasso, kár a pénzért, amit „szamárságokra* költ... Ha felvilágosult, modern embernek tartod magad, akkor jól tudod, hogy a dolgozó embernek aktív pihenésre van szüksége, s ha feleségednek szabad idejében holmi ártalmatlan vesszőparipa jelenti ezt az aktiv pihenést, akkor ne vedd el a kedvét. De talán még ennél is fontosabb, hogy a házasélet folyamán ne hagyjátok abba közös szórakozásaitokat. Ha szerettétek a nagy sétákat, a természetjárást, a mozit, a színházat, valamilyen sportot, táncot, vagy akár a barkochbázást, most nagymosás, parkettfényesités és egyéb kötelességek, esetleg „fusimunka* miatt ne fosszátok meg magatokat tőle. Ha okosan osztjátok be az időt és a pénzt, mindenre telik. (Gondolj arra is, hogy ha megszokjátok az egészséges időbeosztást addig, amig csak ketten vagytok, akkor majd később a gyermeknevelés ezernyi kötelessége között is futja majd a közös kikapcsolódásra.) Egy kis leleményesség, egy-egy kedves, meglepő ötlet sokszor többet ér, mint a legdrágább ajándék. Képzeld el például, milyen szórakoztató lenne mindkettőtöknek, ha egy esős, unalmasnak Ígérkező estén „eljátszanátok" az első randevút... Vagy mondjuk hétvégére egészen szertartásosan meghívnád a feleségedet vacsorára — a saját lakásotokba, s úgy udvarolnál neki, úgy igyekeznél meghódítani, mintha most találkoznátok először kettesben AGATHA CHRISTIE Tllée^/NÉGER Lombard halkan megszólalt: —Szóval tévedtünk. Egész elképzelésünk téves volt! Babonás rémlátás, amit a fantáziánk szült, csak azért, mert véletlenül két haláleset történt! loe? ‘ álj(tr)rni ho» az okos" ki nyosnBffiti strong. — Az ördög- BaTl^gyok, értek valamit az k'olmoz. Anthony Marston ^öngyilkosok típusába tarto-Hroard kétkedve megszólalt: És nem lehetett véletlen a do-Blore hitetlenül fölhorkant. — Átkozottul fura egy véletlen morogta. Csend volt, aztán Blore szólalt meg: — Ami az asszonyt illeti... — de abbahagyta. — Mrs. Rogerst? — Igen. Nem lehet, hogy az ó esetében csakugyan véletlen baleset történt? — Baleset? — kérdezte Philip Lombard. — Hogy történhetett volna baleset? Blore kicsit zavarba jött. Téglavörös arca még vörösebb lett egy árnyalattal. Amikor beszélni kezdett, valósággal kirobbantak belőle a szavak: Ide figyeljen doktor, maga adott neki valami kábítószert. Armstrong rámeredt. - Kábítószert? Hogy érti ezt? Az este. Hiszen maga mondta, hogy adott neki valamit, hogy elaludjon. — Ja igen, persze. Valami ártalmatlan nyugtatót. — Egészen pontosan mit? — Egy kis adag trionált. Teljesen ártalmatlan készítmény. Blore még jobban elvörösödött. — Ide figyeljen... ne kerteljünk ... nem adott neki túl nagy adagot? Dr. Armstrong dühösen azt mondta: Fogalmam sincs róla, mire akar kilyukadni. — Nem lehetséges, hogy esetleg tévedett — jelentette ki élesen Armstrong. — Nevetséges föltételezés. Elhallgatott, aztán rideg, csípős hangon hozzátette: (folytatjuk) ЫАШ „AGGÓDÓ ANYA“ лгоыЯсиь 1971. április 18-án szült. Munkaadója egyéves szülési szabadságot" adott önnek, amely 1972. április 18-án járt le. További kérésére a munkaadója nem volt hajlandó megadni a szülési szabadságot gyermeke kétéves korának betöltéséig, hanem ezt csak 1972. augusztus 1-ig akarta engedélyezni. Munkaadója eljárása helytelen és ellentétben áll a Munka törvénykönyv 158. szakaszának 2. bekezdésével, amely kötelezően kimondja, hogy a munkaadó köteles az anya kérésére további szülési szabadságot adni a gyermek második életévének betöltéséig. Ez a szülési szabadság minden körülmények között jár tekintet nélkül a gyermekek számára. Az ún. gyermekgondozási segélyre csak akkor lehet igény, ha az anya két évnél fiatalabb gyermekén kívül még egy iskolaköteles korban levő gyermekről gondoskodik. „NORBIKAT SZERETNÉM NEVELNI“ A gyermeknevelési segély — egyéb feltétel mellett — akkor jár, ha az anya két évnél fiatalabb gyermekéről gondoskodik s ezen felül még egy iskolaköteles gyermek van egésznapos gondozásában. Egy gyermek esetében csak kivételesen jár a gyermeknevelési segély, akkor, ha hajadon, özvegy, vagy elvált vagy egyéb okokból magányos nőről van szó, aki nem él élettárssal közös háztartásban, vagy ha rokkant gyermekről van szó, aki állandó gondozásra szorul. Amennyiben a jövőben változás állana be a fenti törvényes rendelkezésekben — amelyek 1971 október óta vannak érvényben — erről majd lapunkban idejében tájékoztatjuk olvasóinkat. Egyelőre erről nincs tudomásunk. „SORSVIRÄG“ (dr. BG) Ez a hajlam már beteges tünet. Azért azt tanácsoljuk, kérje meg a férjét, hogy közösen menjenek el pszichiáter-sexuológus szakorvoshoz, akinél bizalmasan feltárják panaszaikat, és ő bizonyára talál megoldást e baj kiküszöbölésére. — Vagy arra céloz, hogy szándékosan adtam neki a kelleténél nagyobb adagot? Philip Lombard gyorsan közbeszólt : — Ide figyeljenek, ne veszítsük el a fejünket! Ne kezdjük el egymást vádolni! — Csak fölvetettem, hogy a doktor esetleg tévedett — jelentette ki Blore. Dr. Armstrong kényszeredetten elmosolyodott. Meglehetősen zord volt a mosolya, s miközben beszélt, kivillantak a fogai. — Egy orvos nem engedhet meg magának effajta tévedéseket, kedves barátom. ^ Blore gúnyosan azt mondta: Nem ez lett volna az első tévedés, amit elkövetett, ha hinni lehet annak a gramofonlemeznek! Armstrong falfehér lett. Philip Lombard gyorsan és dühösen rászólt Blore-ra: — Mi értelme sértegetnünk egymást? Mind ugyanabban a helyzetben vagyunk. Össze kell tartanunk. Mi van például azzal a maga kis hamis tanúzásával? Blore egy lépést tett előre, keze ökölbe szorult. Fojtott hangon azt mondta: — Szó sincs semmiféle hamis tanúzásról! Aljas hazugság! Megpróbálhat elhallgattatni, Mr. Lombard, de van egy-két dolog, amit nagyon szeretnék tudni, és az egyik magával kapcsolatos! Lombard fölhúzta a szemöldökét.- Velem?- Igen. Szeretném tudni, mért hozott magával revolvert egy baráti összejövetelre? — Szóval erre kíváncsi? — kérdezte Lombard. — Igen, erre, Mr. Lombard. Lombard váratlanul azt mondta: — Nini, maga nem is olyan ostoba, amilyennek látszik. — Lehetséges. Szóval ml van azzal a revolverrel? Lombard elmosolyodott. — Azért hoztam magammal revolvert, mert számítottam rá, hogy valami kalamajkába keveredek. — Erről nem mesélt az este mondta gyanakodva Blore. Lombard megrázta a fejét. Blore nem tágított. — A bolondját járatta velünk? — Bizonyos értelemben igen — felelte Lombard. — Hát akkor most ki vele. Lombard lassan azt mondta: — Azt akartam, hogy azt higygyék, engem is ugyanúgy hívtak ide, mint a többiek nagy részét. Nem egészen igaz. Az igazság az, hogy felkeresett egy kis zsidó — Morrisnak hívták. Felajánlott száz guineát, ha idejövök, és nyitva tartom a szemem — mondván, hogy olyan em-
