Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-22 / 4. szám
rE И 0) I ■м И Ф И >•1 СП I LU J —1 Ш I— to Vezeti: Zlatica Funková, okleveles bölcsész, az SZLKP KB dolgozója A NŰK ÉS A TÁRSADALOM A NÖ FELSZABADÍTÁSÁNAK TÖRTÉNELMI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEI A nő helyzetében a sorsdöntő történelmi változást az ipari forradalom, a rohamos fejlődésnek induló kapitalizmus, a bérmunka keletkezése hozta meg. Az utóbbi az átmenetet is jelentette a naturális gazdálkodás — amikor minden egyes család zárt gazdasági termelőegységet képezett — és az árutermelés között. A fejlődő iparnak szüksége volt olcsó munkaerőkre, s így a kapitalizmus a nőket is bekapcsolta a termelőmunkába. Már nem egyeduralkodó az a nézet, mely szerint a nő csak a háztartásba való. Többnyire a magasabb társadalmi rétegek, vagy a polgári középosztály asszonyainak családjában ápolják ezt a nézetet. Persze, a nők tömeges alkalmaztatásának semmi köze sincs a nő felszabadításáért, vagy gazdasági függetlenségéért indított öntudatos mozgalomhoz. A nők gyakran embertelen körülmények között végzett munkája semmiképpen sem lehetett a haladás jele, ennek ellenére lényegében ekkor vette kezdetét a nők fokozatos emancipációja, ekkor teszi meg a nő az első lépéseket, hogy elhagyja otthonának szűk korlátáit. Ez a folyamat azért is tekinthető haladónak, mert a nők beleolvadva a proletariátusba, osztályöntudatra ébrednek és megerősítik a forradalmi munkásmozgalom sorait. A nőkérdés egyre inkább társadalmi, harcos jelleget ölt, szerves részévé válik az embernek ember által történő kizsákmányolása elleni harcnak, az igazságosabb társadalmi rendért, a szocializmusért folytatott küzdelemnek. Ettől a kortól datálódik a szervezett nőmozgalom kezdete, amely a 19. század végén és a 20. század elején burzsoá és proletár ágra oszlik. A burzsoá nőmozgalomnak eszmei alapja az ember természetes jogait hirdető elméletek, és mindenekelőtt a férfiak ellen irányul. Haladó szellemű jellege abban rejlik, hogy hozzájárult bizonyos demokratikus jogok kivívásához a nők számára is, mint amilyen a művelődéshez való jog, a választójog stb. A proletárasszonyok mozgalmának a rugója a nők és a gyermekek embertelen kizsákmányolása elleni szervezett védekezés és a proletár családok jobb munka- és életkörülményeiért vívott küzdelem volt. A 19. század végén már arra is történtek kísérletek, hogy önálló női szakszervezetet alapítsanak. A nők szociális és politikai követelményeinek megvalósítása azonban az egész munkásosztály — férfiak és nők — egységétől függött. Csak a marxizmus elterjedésétől kezdve értelmezték helyesen a nőkérdést a munkásmozgalom keretén belül is, és a dolgozó nők követelményei is csak ettől kezdve épültek bele a szakszervezetek szociáldemokrata pártjainak és később a kommunista pártok programjába. A NŐK EGYENJOGÚSÁGÁÉRT FOLYTATOTT HARC MARXISTA ÉRTELMEZÉSE Mint már említettük, a nő társadalmi helyzetének alapvető elméleti kérdéseit a marxizmus tisztázta, mégpedig szoros összefüggésben a munkásosztály forradalmi harcával. És a nőkérdés marxista értelmezése éppen ebben tér el más, ennek a kérdésnek a megoldását fejtegető elméleti tételektől és javaslatoktól. Különbözik abban is, hogy a nőkérdést a más jellegű társadalmi jelenségek közé sorolta, s megoldását komplex módon — politikailag, etikailag és gazdaságilag — képzeli el. A nőkérdés megoldásának programjában az első helyen a nő gazdasági függetlenségének követelménye áll. S a nő felszabadítása felé vezető úton valóban ez az első lépés, ez pedig vitathatatlan előfeltétele minden egyes társadalmi rend harmonikus fejlődésének. Marx és Engels többször is hangsúlyozta, hogy a munka még önmagában véve nem szabadítja fel a nőt, hanem csak olyan munka váltja meg, amelyért bért is kap. Ebből a szempontból vizsgálták a kapitalista nagytermelést is, mint a nők emancipációs törekvéseinek haladó szellemű elemét, azért mert a kapitalista nagytermelésben a nők bérmunkát végeztek. Marx kifejti, hogy a nagytermelés azzal, hogy bekapcsolja a nőket a társadalmilag megszervezett termelési folyamatba, amely kívül esik a háztartás körén, megteremtette a család és a nemek közötti viszony magasabb formájának előfeltételét. (folytatjuk) „KETTŐNK DOLGA“ Nem egészen! Szüleiknek teljesen igazat adunk abban, hogyha már hat éve ismerik és szeretik egymást, mindketten diplomával és jó állással rendelkeznek, sőt a lakáskérdés sem jelent problémát — mire várnak, miért nem házasodnak össze. Amint írják, az önök végső célja is a házasság, de még néhány évig várni szeretnének ezzel a lépéssel. Nem értjük miért? A családalapításra nem gondolnak, hiszen mindketten harminc évesek már, s ha eltelik még néhány esztendő, nem lesz-e késő a fészekrakásra? A fiatal szülők könnyebben nevelik fel a gyerekeket, mint az idősebbek. Az „igen“-t önök szabad elhatározásukból mondják ki, de nem látjuk semmi akadályát annak, hogy eleget tegyenek a szülők kérésének és kettőjük kapcsolatát a mi társadalmi normáink szerint is hitelesítsék. „NEM JÓ EGYEDÜL“ Saját sorsát, saját szerencséjét mindenki maga alapozza meg munkájával, viselkedésével, gondolkodásával, elképzeléseivel, módszereivel, az emberekhez való viszonyával és azzal, milyen lelkesedéssel, odaadással, következetességgel igyekszik valóra váltani terveit, jövőjét formáló céljait. Azt kérdezi, hogyan nyerhetné el annak a férfinak rokonszenvét, aki önnek nagyon tetszik, akit szeretni tudna és akivel már társaságban is többször találkozott. A férfi érdeklődését csak közvetle-BilAlOW nebb, személyes találkozásokkor keltheti fel. Keressen rá lehetőséget, hogy szűkebb baráti körben találkozhassanak, teremtsen kedvező alkalmat arra, hogy elbeszélgethessenek együtt, hogy jobban megismerjék egymást. Ha mindketten szeretik a téli sportokat, most van rá a legjobb alkalom, hogy egy szabad szombaton vagy vasárnap kisebb társasággal sítúrára menjenek. Az ilyen, kellemes szórakozással eltöltött közös akciók közelebb hozzák egymáshoz az embereket, a fiatalember is felfedezi az ön képességeit, emberi tulajdonságait és azt is, hogy egy ilyen rendkívül értelmes és értékes fiatal lány (mert levelének minden gondolata ezt tükrözi) társasága, barátsága az ő számára is kellemes körülmény. Ha ennyit sikerült elérnie, a többi rendszerint már jön magától. Testvér SZÜLETIK A testvér születése új helyzetet teremt a családban. A gyerek érzi és látja, hogy változás készül, s ez egyszerre tölti el érdeklődéssel és szorongással. A bizonytalan, az ismeretlen, mindig kicsit szívszoritó is. Még az örömteli várakozásba is vegyül egy csipetnyi feszültség: gondoljunk csak a karácsonyesték izgalmára. A gyereknek ilyenkor meg kell magyaráznunk, meg kell beszélnünk vele az elkövetkező eseményt. A terhesség ideje alatt, — amikor az anyán már észlelhető a változás —, mondjuk meg gyermekünknek, hogy testvére fog születni. Próbáljuk meg valamiképpen tájékoztatni arról is, hogy mikortájt. A hat éven aluli gyermekek úgy igazodnak el az időben, hogy az eseményeket valamilyen ismerős támponthoz kapcsolják. Ezért ilyesmit mondhatunk: amikor majd virágoznak a fák, amikor újra télikabátban fogsz járni stb. Beszéljünk arról is, hogy a pici most az anyu hasában van, „te is ott voltál“. Engedjük, hogy kezével megtapogassa az anya hasát — hadd érezze a kicsi mozgását. Ha a gyereknek az anya magyarázza meg, mitől változott meg az alakja (minden gyerek észreveszi, de van aki nem beszél róla, főként ha úgy érzi, hogy nem szabad észrevennie), akkor megerősödik anyjába vetett bizalma és ezzel együtt a biztonságérzete, az önbizalma is. íme, a fontos dolgok nem nélküle történnek, nem kell félnie attól, hogy mi lesz holnap, hiszen anyu, meg apu előre megmondja azt. „Olyan jó volt, amikor te mocorogtál ugyanígy a hasamban. Akkor nem tudtam elképzelni, milyen leszel, de nagyon jó, hogy ilyen lettél; hogy te vagy te. Most nem tudjuk, imilyen lesz a kicsi — fiú lesz-e vagy lány, lesz-e haja, amikor megszületik, de biztosan nagyon kedves lesz ő is.“ . Ilyesmit hallani ezért is esik jól a gyereknek, mert beleéli magát abba, hogy is volt az, amikor a szülei őt várták, s most 6 várja anyjával, meg apjával együtt az újszülöttet. A szülők gyakran azt is megbeszélik gyerekükkel, hogy milyen nevet adjanak a kicsinek, s ezt nagyon helyesen teszik. Feltétlenül meg kell mondanunk, hogy a kicsi kórházban fog születni, („te is kórházban születtél“), nehogy az anya eltűnése váratlanul érje a gyereket. Arra is készítsük elő, hogy anyut és a kicsit a kórházban nem szabad meglátogatni. Mondjuk meg ezt az egészen kicsi gyermekünknek is, még akkor is, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy megérti. A gyerekek sokszor többet tudnak a körülöttük végbemenő dolgokról, mint gondolnánk. S ha csak annyit sikerült elérnünk, hogy amikor az anya már nincs otthon, a gyerekben feldereng, hogy anyu előre megmondta, pár napig nem ő fogja lefektetni, nem ő ad neki reggelit — már ezzel is sokat tettünk szorongásának enyhítéséért. És elejét vettük a kezdeti féltékenységnek is, hiszen a kis testvér nem egy betolakodó ellenség, aki elrabolta a mamát. Ha nincs alkalmunk elköszönni a gyerektől, mert éppen óvodában van, vagy éppen alszik, akkor az apa, vagy a nagymama mondja meg, hogy anyunak fájni kezdett a hasa, ebből lehetett tudni, hogy a kicsi nemsokára megszületik, sietnie kellett, „nagyon szomorú volt, hogy nem tudott tőled elbúcsúzni“. Az esetleges nyűgösségárt, sírásért bő kárpótlás a gyerek későbbi biztonsága.
