Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-09 / 37. szám
ш тЛ ш (м ■ш > ■J ш U. Z Z < 5 (Л 1Л О ог О darabja a közeli Gánovce fürdőn talált neandervölgyi ember maradványa. A kiránduló a Gerlach és az Európa szállóban pihenheti ki az utazás fáradalmait, az autótulajdonos számára jól felszerelt szerviz található a városban. A fő útvonalon tovább haladva, Spiásky Stvrtokhoz (Csütörtökhely) érünk, ahol a 13. században épült fatornyú templom köti le figyelmünket, melyben román és gót építészeti stílus elemei keverednek. A Szepesség másik járási székhelye Spisská Nová Vés (Igló). Már a múltban kulturális és kereskedelmi téren is jelentős szerepet játszott. Említést érdemelnek iskolái: a gimnázium, a tanítóképző, a faipari technikum, később mezőgazdasági szakiskola, geológiai és bányaipari szakiskola. A város nevezetessége a 14. században épült plébániatemplom, neogótikus tornya szlovákiai méretben a legmagasabb, 86 méter. Mellette áll a 18. századból származó klasszikus városháza, s ezzel szemben a 16 szepességi város tartományának barokk díszitésű székháza, mely ma honismereti múzeum. A turista megpihenhet a Redoute-szállóban vagy a modern Metropolban, ahol fogászati és kozmetikai szolgálat is rendelkezésére áll. Utunkat Levoía (Lőcse) középkori városfala mellett Spisské Podhradie (Szepesváralja) felé folytatjuk. A városka közelében a 634 méter magas mészkődombon áll hazánk legnagyobb várroma. Építeni 1113-ban kezdték és a 14. században.« messze vidék leggazdagabb földesura, Csák Máté is harcolt érte. A századok folyamán többször cserélt gazdát, magáénak mondhatta a Thurzó, majd a Csáky-család, míg 1780-ban leégett. A közelben van a „SpiSská Koliba“, ahol különleges szepességi ételekben válogathatunk és a környék ásványi forrásaiból olthatjuk szomjunkat. 1. A levocoi (Lőcse) főtér épületei közül a klasszicista stílusú vármegyeháza vonzza a turisták zömét; ma múzeum. Előtte áll a hírhedt kaloda. 2. A levocai patriciusházak egyikének udvara, melynek lakója Ida néni, a Szennovitz család sarja. Arra büszke, hogy ezekhez a falakhoz fűződik a „lőcsei fehér aszszony" emléke. Legközelebbi megállónk a Szepesség egykori megyei székhelye, kulturális központja Levoéa (Lőcse). A város alapítása az 1245-ös esztendőhöz fűződik, és az 1271-ből származó királyi kiváltságlevél törvényhatóságú székhellyé emelte. A ránk maradt művek egész sora arról tanúskodik, hogy Levoéa (Lőcse) a 15. században az iparművészet egyik legnagyobb gócpontja volt. A város a 18. század második felében beállott gazdasági hanyatlás következtében háttérbe szorult és fokozatosan elvesztette addigi jelentőségét. De mindmáig megőrizte a középkori városok jellegzetességét. Értékes műemlékei megóvására védett területnek nyilvánították. Erről beszélgettünk a városi nemzeti bizottság alelnökével, Peter Pekarőík bányamérnökkel : — A városi műemlékvédelemre ebben az évben 6 627 000 koronát fordítunk, a jövő években már 9 milliót fogunk. A városnak ma kb. 10 000 lakosa van, persze ez a szám a jövőben növekedni fog, s így új lakónegyedeket is építünk. De számunkra — s nemcsak számunkra, hanem az ország számára is, hiszen választási programunkban is szerepel — a legfontosabb a történelem. Legértékesebb műemlékünk a szent Jakab templom főoltára, amely 18,60 méteres magasságával a világ legmagasabb gótikus oltára. Teljes egészében fából faragták, alkotója egy Pál nevű mester volt. Több szobrát különböző világkiállításokon is bemutatták. A 15. és 16. században városunk a festőművészet és a faragóművészet egyik jelentős központja volt. Persze, persze, gondoskodunk a turistákról is: étkezhetnek a SpiSsky Dom-ban, a Fehér Asszony borozóban, szállást pedig a Hotel- Druzbában találnak. Levoéa nemcsak műemlékei révén, hanem kultúrtörténeti szempontból is nevezetes város. Iskoláiban az ország több nevezetes személyisége diákoskodott. Kimagasló volt a város irodalmi élete is. Itt működött Szlovákia első könyvnyomdája, az ún. Breuernyomda. Itt nyomtatták ki Ján Ámos Komensky „Orbis pictus“-át is. A Szepesség másik nagy, jelentős városa Kezmarok (Kézsmárk), a Poprád-folyó partján. A két város Kézsmárk és Lőcse évszázadokon keresztül harcolt egymással hol ezért, hol azért a kiváltságért. Igaz, hogy Kézsmárk maradt alul, de azért amit elvesztett a vámon, megnyert a réven. így például a halászatot fölmentették a királyi vám alól, pallosjogot kapott, évente két vásárt tarthattak falai között és így tovább. Műemlékei közül a leghíresebb az evangélikus fatemplom, a reneszánsz, barokk patríciusházak. Itt található a Szepesség legszebb reneszánsz haranglábja is, és természetesen a kézsmárki vár. Tovább haladva Spiíská Belá (Szepesbéla) városkába érkezünk, amely arról nevezetes, hogy különösen sok bronzkori leletet találtak a területén. A városka nagy nevezetessége, hogy itt született Jozef Maximilián Petzval, kiváló matematikus és fizikus, a fényképezőlencse föltalálója, akinek szülőházában 1964- ben az egész köztársaságban egyedülálló múzeumot rendeztek be, Innen néhány kilométerre fekszik Podolinec (Podolin), amely a régi időkben ipari és kereskedelmi centrum volt. Podolinecnek jónevű iskolái voltak. Itt végezte el a gimnázium alsó osztályait Krúdy Gyula Is. Podolinec közelében van Ruibachy gyógyfürdő. Szabadtéri strandjának vize 24° C. Közelében a nyári hónapokban szobrászművészek tartanak szimpozionokat. Érdekesség, hogy az ott született alkotásokat a művészek itt is hagyják. Nem messze van innen Stará Lubovha (Ölubló) üdülőhely, majd tovább folytatva utunkat a Keleti- Kárpátokhoz tartozó Pienini sziklatömbjei között érünk el Cervenji KláStorra (Vörös kolostor), amely a csodálatos szépségű Három Korona-hegy alatt terül el. A turisták egyik kedvenc kirándulóhelye. A Dunajecen minden évben nemzetközi víziszlalom versenyt rendeznek. A kirándulók tutajozást „rendelhetnek“ meg a Dunajec vizén. Mondanunk sem kell, hogy táborozni csak a kijelölt helyeken lehet, mivel vidéke állami rezervátum. 3. A 16 srepeiségi város tartományának síékházában az első emelet barokkfestményei jelképes jeleneteket ábrázolnak latin felirattal, melyek arra figyelmeztették a tartomány ügyvivőit, hogy munkájukat mindig a törvények szellemében végezzék. 4. Krúdy Gyula kisdiák korában ezen az utcán sietett a gimnáziumba. 5. A keimoroki (Kézsmárk) híres harangláb. 6. Korponayné, Ghéczy Julianna, a híres lőcsei fehér asszony. 7. A Szepesi Káptalan legnevezetesebb műemléke a Szent Márton katedrális, mely Szlovákia legrégibb építészeti műemlékei közé tartozik. EGY KIS ELMERENGÉS Amikor riportutunkon Podolinecben (Podolinben) jártunk, akaratlanul is „A podolini kísértet“ nyomát kerestük, vagy inkább szerzőjének, a csodálatos mesélőnek, Krúdy Gyulának nyomát. Ügy gondoltuk, hogy a szürke palatetős, valamikori piarista gimnázium ódon falai között rátalálunk a Nyíregyházáról ideszakadt kisdiák szellemére... De hát ez hiábavaló keresgélés volt, s úgy éreztük, megelégszünk azzal, hogy végigjárjuk a hangulatos kis utcákat. Azonban a véletlen, — amit ha hajszolunk mindig búvópatakként tűnik el, ám ha nem keressük maga jön elibénk — segített. Rábukkantunk a fehér hajú, de még mindig fiatalos külsejű Wittkó Márta nénire, aki Podolinban a 240-es számú házban lakik, és akinek családja féltve őrzi „a tátrai tájak nagy csodálójának, a magyar széppróza mesterének“, ahogy a podolini emléktábla mondja Krúdyról, emlékét. — Hogy is volt csak azzal a nyíregyházi kisdiákkal? — És a nénit nem is kell fortélyosan szóra bírni, mondja ő magától is, ömlő szóval, szeretettel... — Tetszik tudni mi a cseregyerek? Az olyan gyerek volt, akit a családok egymás között az iskolaév folyamára (az is megesett, hogy csak szünidőre) többféle okokból, leginkább nyelvtanulás miatt, kicserélték. Hát ilyenformán került hozzánk, a mi családunkba is cserébe Krúdy Gyula. Helyette, a nyíregyházi ügyvéd családjába édesanyám került. Persze, meg kell mondanom, hogy nem a Wittkó házban lakott Krúdy Gyula, hanem nagyapáméknál, Chlebák Mihály főjegyzőnél. Ki is látott már kisdiákot, aki ne lett volna szerelmes? Nos, Krúdy Gyula írásaiban érinti a podolini diákéveket, — ír a podolini piarista atyák könyvtáráról, az el-elbujdosó könyvtárosról, aki rájött, hogy a betűk szigorú óvása, intése ellenére mégiscsak érdemes megismerkedni a hiúságokkal, csalódásokkal teli élettel, elhagyni a kolostor biztonságos falait... Krúdy Gyulának nem kellett könyvtároskodnia ahhoz, hogy megismerkedjék Podolinban a „diákszerelemmel“... Wittkó Márta néni úgy mondta, hogy bizony a nyíregyházi ügyvéd gimnazista fiát sem kerülte el az ártatlan diákszerelem: Wittkó Irmának hívták. Emléket is állított neki „A podolini takácsok“ című novellájában... ’ Ma még áll a piarista gimnázium épülete, a ház, amelyben a diák Krúdy Gyula lakott, élettel telítettek a régesrégi kis utcák, és Krúdy Gyula könyvei ma is élnek a könyvtárakban. És megható és megindító, hogy emléke fölött őrt állnak nemcsak nagynevű irodalomtörténészek, hanem a még élő kisemberek is.
