Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-09-02 / 36. szám
Egyedül... egyedül és keményen dolgozott. Tizenegy éves korában részes kukoricát kapált, hogy beteges édesanyját legalább részben mentesítse a gondoktól, aki bármennyit dolgozott is, öt gyermekének csak a legszükségesebbet tudta egyedül előteremteni. Zita kitartóan megdolgozott minden darab törülközőért, asztalkendőért, amit a gondos édesanya a férjhez készülő lányának a szekrényben gyűjtögetett. A lány tálán arra is gondolt, hogy egy gonddal és szájjal kevesebb lesz otthon, amikor tizenhét éves korában a messziről jött fiúnak igent mondott. Az édesanya örült is, meg nem is a „szerencsének“, s nemegyszer megkérdezte a lányát: — Zituskám. Olyan messzire visz, nem ismerjük eléggé ... nem félsz elmenni vele? ... Ha akkor, tizenhét éves fejjel megérezte volna, mit rejteget számára a sors ..., ha nem siette volna el annyira az életét..., ha nem hitt volna vakon ..., ha egy kicsit tovább ismerik egymást, ha..., ha ..., akkor talán minden másképpen történt volna. A életben alig találkozunk Хд7 olyan emberrel, akit ne ért volna kisebb vagy nagyobb csalódás. Valljuk be, hogy ifjú éveinkben mindannyian ábrándoztunk, rendezgettük és a legideálisabb elképzeléseink szerint „rakosgattuk össze“ gondolatban a jövőnket. A vágyak és tervek nem mindig valósulnak meg, az élet nehézségein nem mindenki jut át egyformán. A bajba jutott embernek a létkérdést jelentheti, ha mellette áll valaki, aki emberiességből, önzetlenül a javát akarja. Véletlenül találkoztam egy alig harmincéves fiatalasszonnyal, aki nehezen állt volna meg a saját lábán az emberek segítsége nélkül, de így is sok lelkierőre volt szüksége, hogy összeszedje magát. A magas, szőke fiatalasszony arcán mély nyomokat hagyott a sok könny és bánat. Az utóbbi években anyagilag egyenesbe jutott, de még most is a sírás kerülgeti, ha a családra, a gyerekekre terelődik a szó. Még sok időre lesz szükség, amíg az élet kitörli emlékezetéből a gyötrelmes éveket. Szkala Zita egyszerű, nagyon dolgos asszony. Sohasem vágyott nagy és elérhetetlen dolgokra. Mint a legtöbb lány, jó és hűséges férjet akart, szöszke hajú gyerekeket, szerény otthont, ahol megteremtheti saját kis világukat. Mindenért „A házasság olyan, mint a szerencsejáték,“ mondják az öregek. Sokszor előfordul, hogy ami szépnek, jónak indul, az később az együttélés éveiben szertefoszlik, semmivé válik. Az okok különbözők lehetnek. A Szkala házaspár otthonába az alkohol tolakodott a férj és a feleség, meg három gyermekük közé, s egyre jobban szétzilálta életüket. Az asszony mindent megpróbált, hogy megállítsa a romlást, kezdetben hitt is abban, hogy nincs még vége mindennek, de idővel összeomlott a kártyavár. A lakásból hovatovább nemcsak a pénz, hanem a használati tárgyak is eltűntek, nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Amikor már nem tudta, hogyan tovább, vonatra ült, hazautazott szülőfalujába. Édesanyja és testvérei kérték: jöjjenek haza. Édesanyja épülőfélben levő családi házát adta a fiataloknak, hogy új életet kezdhessenek. Férjével együtt a szövetkezetben vállalt munkát. Férje egy időre megváltozott, abbahagyta az ivást. Akkoriban a szövetkezet vezetősége is biztatónak látta a Szkala házaspár helyzetét. A faluban sem volt titok, hogy Zita miért jött haza. Mindenki a javukat akarta a szövetkezetben is, szívesen befogadták az idegen embert, megbíztak benne. Jól kerestek, a gyerekek is összeszedték magukat, és a fiatalasszony arcára visszatért a mosoly. Hangosan azonban soha, senkinek nem merte kimondani örömét. Nem merte, mert nem bízott benne, hogy boldogságuk tartós lesz. Igaza volt. A felvillanó délibáb nem volt tartós, és minden folytatódott tovább, ott, ahol átmeneti időre abbamaradt. Az efsz vezetősége, a rokonok és ismerősök összefogása sem tudta jó úton megtartani az iszákos férjet. Végül nem bírta el a szemrehányó tekinteteket és azt, hogy a szövetkezetben is egyre szigorúbban foglalkoztak az ügyével, összecsomagolt és elment. Zita nem marasztalta. Egy fillér sem volt akkor a házban. Egyedül élte új életét Szkaláné három gyermekével, de nem hagyták magukra őket. A kis ház megcsendesült, a sok veszekedés után békesség költözött az otthonukba. Az apáról sokáig semmit sem tudtak. Éveken át egy fillért sem küldött a gyermekeinek. Zita asszony nem kerestette. Mások intézték el azt is, hogy neki fizessék ki a gyerekek után a családi pótlékot. Igyekezett minél kevesebbet gondolni a múltra, hogy könnyebben viselje el helyzetét. Most már csak egyet akart — azért élt, dolgozott néha három ember helyett is, hogy három gyermeke semmiben ne lásson szükséget. Egyszer behívatták az irodába. Megkérdezték tőle, nem akarna-e inkább az állattenyésztő csoportban dolgozni. Igaz, hogy a fejők hajnalban kelnek és az estéket is kitölti a munka, nappal viszont többet lehet majd a gyerekekkel. Jólesett a gondoskodás. A fizetése is több lett, minden hónapban megkeres háromezret. Ehhez jön még a hatszáznyolcvan korona családi pótlék és ebből már félre is lehet tenni valamit. A természetbeni juttatásból és a háztájiból sok állatot nevel. Az udvar tele van tyúkokkal, csibékkel, hetven-nyolcvan kacsát tart, ami nemcsak húst jelent a gyerekeknek, hanem finom kacsazsír is kerül a kenyérre. Minden évben két hízót vágnak, mert a gyerekek nagyon szeretik a kolbászt, füstölt sonkát. Nem régen azt vette észre, hogy lassan szűk lesz a családi ház. Harmincezer koronát fektetett építőanyagba, négyszobásra, fürdőszobásra bővítik ki. A szövetkezet anyagszállítással, kaviccsal segítette az építkezésnél, a testvérek és sógorok hívás nélkül a háznál dolgoztak. Édesanyja, aki ki tudja hányszor segítette már ki őket, ötezer koronával járult a kiadásokhoz. A gyermekek lassan felcseperednek. A tizennégy éves Jaroslav már férfi módjára segít a ház körül. Jana pedig a jobbkeze anyukájának a háztartási munkákban. Jóska, a legfiatalabb, még csak kilencéves. Nem szeret mosogatni, de házirend van, s ha .ő a „hetes“, nincs mellébeszélés. Szép növésű, egészséges és jól táplált mind a három gyermek Nagyon szeretik édesanyjukat, aki oly sokat tett és tesz értük. S nem-, csak őértük, hanem a szövetkezetért is, mert Szkaláné nem akárhogy dolgozik. Példás lelkiismeretességgel végzi el a rábízott munkát. Jozef Laviéka csoportvezető elmondta, hogy olyan dolgos és igyekvő asszonyt keveset találni a faluban, mint Szkala Zita. Ahol ő dolgozik, ott hiba nem lehet. Nemrégen a pártba való felvételét kérte, mert mindig úgy érezte, hogy ott a helye. Azelőtt azonban erre még gondolni sem mert, azt hitte, hogy férje viselkedése szégyent hoz őrá, is. Szkaláné szerencsésen átjutott a buktatókon és nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy az emberek segítsége nélkül mindez sokkal nehezebb és hosszadalmasabb út lett volna. Lassan ismét visszakapja az életkedvét és lehet, hogy megértő, becsületes társat is talál még magának. Elvégre még csak harmincegy éves. GÁL ETA ■ HB é íí '' "■ Щ p * i ШЯ im bili Ш if ff ! й ЩШ яш| |ж « I 1 ■ ■:'v'1 йщ i No ■ A fél év letelte után a vállalatokban, üzemekben mérleget készítettek a gazdálkodás eredményéről. Az adatokat a Szövetségi Statisztikai Hivatal, valamint a két köztársaság statisztikai hivatala dolgozta fel. Elkészült tehát a féléves mérleg, amely megmutatja, hogy melyik szakaszokon gazdálkodtunk jól és hol vannak még hiányosságok. A jelentések számrengetegébe tekintve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy lényegében jól gazdálkodtunk, sikeresen valósítjuk meg pártunknak a népgazdaság konszolidálására hozott határozatát. Biztató, hogy az ipari termelés tervét 7,3 százalékkal növeltük az 1971-es év első félévéhez viszonyítva. A beruházási építkezéseken is jobban teljesítettük a tervet, mint az előző évben. A mezőgazdaság jóval több állattenyésztési terméket adott a közellátásnak és ezért bővült az élelmiszer választéka is. Nagyon biztatói hogy a többtermelés főleg a munkatermelékenység növeléséből jött létre, ami azt jelenti, hogy a párt februári határozatának értelmében a vállalatoknál, az üzemeknél egyre nagyobb gondot fordítanak a gazdaságosságra. A meglevő tartalékokat sikerült a többtermelés szolgálatába állítani. A tervek túlteljesítése következtében emelkedett a lakosság életszínvonqla. Ezt bizonyítja az is, hogy a kiskereskedelmi forgalom 5,7 százalékkal növekedett a lakosság vásárlóereje növekedésének következtében. Nagyon kedvező jelenség, hogy a reálbérek gyorsabban növekedtek, mint a névleges bérek. Ami azt jelenti, hogy ugyanannyi pénzért többet lehet vásárolni. A dolgozók átlagos bére például havi kétezer korona körül mozog, a Szlovák Szocialista Köztársaságban 2011 korona. Tehát a gazdaságos termelés, a munkaidő egyre jobb kihasználása, az
