Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-08-26 / 35. szám
Tin így is mondhatnónk bevezetőben: zdetben volt a bel canto és az olasz érák. Az utóbbiak még mindig azok, amelyek még ma is a szó szoros értelmében uralják az operaszínpadokat. Am mór a múlt század második felében, és természetesen századunkban, most is, napjainkban is, nyers, követelődző disszonanciával kérnek szót a nemzeti operák. Az operairodalom egyik ilyen nagy, mai modern beleszólója a szlovák Eugen Suchon. Nagy, nemzeti operáját számos külföldi operaszínpadon is előadták, mégpedig óriási sikerrel. Már maga a címe is érdeklődést keltő, izgalmas, amolyan igazi operacím: Krútnava (örvény) ... A történet is a megszokott sablon keretei között mozog: falusi miliő, mostoha, szerelem és szerelemféltés, az ezzel motivált gyilkosság, iszonyat és a kétségbeesés és kényszerképzet (vagy kényszerérzet. . .), idillikus emlékezés, bánat és keserű, de annál határozottabb és kötelezőbb parasztbecsület . . . Szlovák falu drámájának epikája a zene, az opera nyelvén kifejezve — röviden talán így jellemezhetnők ezt a Suchon operát. Ezt a tipikusan szlovák nemzeti operát! A mozirajongó közönség a filmvásznon már látta a Toscát, az Aidát, a Carment, a magyar Bánk bánt. Ezek után csakugyan jogos a követelmény, hogy szlovák operát miért nem visznek színre?! Nos erre valóban csupán rövid ideig kell várni, — a napokban forgatják a világhírű SLUK Népi Dal- és Táncegyüttes közreműködésével a valóban jellegzetes szlovák tájakon a világsikert aratott, jellegzetes szlovák operát — Eugen Suchon Krútnavá-ját, az örvény-t, Tibor Rakovsky rendezésében, a Koliba-filmstúdiójában. — Huszár Tibor felvételei a forgatás közben készültek. lé — ol FORGATJÁK
