Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-08-26 / 35. szám

[fi ÉRJEK ^ISKOLÁJA

Az olóbbiok mór nemigen tartoznak a költségvetés testápolási rubrikájához, ám о testápoláshoz annál inkább. Ugyanis az alakodról lesz szó. A múltban, s vidéken általában még most is, azt hogy jó aszszonyt vittél-e a házhoz vagy sem, elsősorban „férji" gyomrodon mérték le. Mennél hamarabb eresztett pocakot az ifjú férj, annál jobb volt a menyecske . . .

Meg aztán azt is mondogatják ugyancsak sűrűn, hogy „a szerelem a gyomron keresztül megy". Nos, ez ma is igaz, nyugodtan tartsd magad ehhez te is, csakhogy — ellenkező előjellel. Azaz ne úgy, hogy ifjú hitvesed tanulja meg a mama főztjet, hanem úgy, hogy éppen olyan -gondosan vigyázzon a te alakodra, mint a sojátjára. Tanuljátok meg közösen az egészséges táplálkozás, a nem hizlaló étkezés alapelveit, tudjatok meg egyet s mást a kalóriákról (főleg a fölöslegesekről), arról, hogy mi egészséges és mi káros és hogy miért. Természetes, hogy annak, aki nehéz fizikai munkát végez, több kalóriára van szüksége, mint annak, aki ülő foglalkozást űz. Ne sajnáld azt a pár koronát, se azt a kis időt, és vegyél néhány ilyen témájú brossúrát, s olvassátok el közösen. Hidd el, megéri I Mert.ne feledd el: minden fölösleges kiló egy-egy újabb lépés az infarktus felé, ami a férfiakat sokkal inkább veszélyezteti, mint a nőket. Ne sajnáld egészséged érdekében arra sem a pénzt, hogy egy mérleget vegyél, és hetente egyszer, rendszeresen mérd meg a testsúlyodat. Ha pedig hirtelen hfzni kezdesz, ne koplalj, hanem szégyenkezés nélkül keresd fel az orvost, s tőle kérj tanácsot. és még valamit: vezesd be házadban a rendszeres testgyakorlást. Ne szégyellj reggelente tornázni — hiszen valljuk be őszintén, egy kicsit azért hiú vagy te is, és még sokáig szeretnéd megtartani fiatalos külsődet... I Ne feledd el: rajtad múlik!

MAR A GYERMEKNEK IS BE KELL TUDNI OSZTANIA AZ IDEJÉT

Ш

»CSAK EGYETLEN NAPRA, BÉBI“

Együttérzéssel olvastuk sorait. Sajnos, hasonló csalódáson át kell esnie sok fiatal lánynak. Megértjük, hogy most nehéz határoznia, mert a hűtlen fiúhoz érzett vonzalma erős hatást gyakorol érzelmeire. Azonban mégis azt tanácsoljuk, gondolkozzon el. Higgye el egy hűtlen fiú sem ér annyit, hogy miatta kárt tegyen önmagában. Most úgy érzi, hogy a maga számára csak 6 jelenthet mindent, de később rájön arra, jobb, hogy Így történt és főleg, hogy házasság előtt történt.

A másikat régen ismeri, becsületes, jóravaló fiú, de maga csak jó barátot lát benne. Ezt mondja most, de lehet, hogy később érettebb fejjel talán felismeri benne az igazi emberi értéket. Akiről azt hitte, hogy az »igazi“, búcsú nélkül el tudott menni és azóta sem jelentkezett. Nem sok jót Ígér az ilyen szerelem, többször is csalódhat benne. Kérjen halasztást a másik fiútól, mert ahhoz, hogy igent mondhasson, tisztában kell lennie saját érzelmeivel.

K. Rozáliának üzenjük, hogy írja meg a nevét és a lakcímét, hogy segíthessünk!

„MEDDIG TART EGY SZERELEM“

A legszívesebben azt válaszolnánk, hogy embere válogatja. A maga esetében nem a legjobban indult az első szerelem. De megértjük a fiút is, aki 16 éves korában nem akarja lekötni magát, mert ahhoz túl fiatal, hogy komoly ígéreteket tegyen. Ha elég erősnek érzi magát, várjon rá, később majd eldönti maga az élet, hogyan alakul kettőjük dolga. Most még mind a ketten nagyon fiatalok, tanuljanak, hogy jól felkészülhessenek az életre. I

EZÉRT

VÁSÁROLJON

NEKI

ÓRÁT

Я

cs

A MEGFELELŐ

NAGYSÁGBAN

Л

Ш

Klenot\j

VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része (a nyíl irányában folytatva). 12. Hideggel ellentétes hőmérsékletű. 13. Fohász. 15. Embernek, állatnak is vannak. 16. Régen szentnek tartott egyiptomi gázlómadár. 19. Égitest. 20. Nándor, Róbert, Gábor. 21. A Föld harmadik legnagyobb szigete-e? 24. Női becenév. 25. Igen — más nyelven. 27. Hangszert. 29. Nátrium vegyjele. 30. Hüvelyes növény. 32. összeadást jelentő szócska. 33. Magyar költő. 34. Nem szélei. 36. Fogoly. 38. Tejtermék (ék. h.). 39. Germánium jele. 40. A magyar szabadság-AGATHA CHRISTIE

TIZ^/NÉGER

Egy hang szólalt meg mögöttük ingerlékeny, türelmetlen hang.

— Nem fog megjönni — mondta. Blore kicsit megfordult, és széles válla mögött elgondolkozva szemuffiü» ystte.a JtíKhgszúML Чр önnek is ar'’Sv? reménye, tábor- '“nok úr? mr*

Macafthirc*'tábornok határozottan |ЕЩ«иЙ1е ■

Persze, hogy nem fog megjönni. яИРагга számítunk, hogy a motorcsónak majd elvisz bennünket a szigetről. Csakhogy itt van az egésznek a nyitja. Nem fogjuk elhagyni a szigetet ... Soha egyikünk se fogja elhagyni ... Tudniillik ez a sziget a vég ... mindennek a vége...

Habozott egy kicsit, aztán különös, halk hangon azt mondta:

— Ez a béke ... az igazi béke. Elérkezni a véghez ... és nem menni tovább ... Igen, ez a béke...

Hirtelen sarkon fordult, és elment. Végighaladt a teraszon, aztán elindult lefelé a lejtőn, rézsútos irányban a tenger felé, a sziget csücske felé, ahol néhány elszórt szikla állt ki a vízből.

Kicsit bizonytalanok voltak a léptei, mint az olyan emberé, aki félálomban van.

Blore megszólalt:

— Ez is meghibbant! A végén alighanem az egész társaság így fog járni.

— Magáról nem tudom elhinni, Blore — mondta Philip Lombard.

A volt detektív elnevette magát.

— Az biztos, hogy nehezen vesztem el a fejem. — Aztán szárazon hozzátette: — Es azt hiszem, maga se fog meghibbanni, Mr. Lombard.

— Köszönöm — mondta Philip Lombard. — Pillanatnyilag teljesen épeszűnek érzem magam.

Dr. Armstrong kilépett a teraszra. Habozva megállt. Balra Blore és

Lombard beszélgetett. Jobbra meg Wargrave járkált lassan föl-alá, lehorgasztott fejjel.

Armstrong rövid habozás után az utóbbi felé fordult.

De abban a pillanatban Rogers sietett ki a házból.

— Beszélhetnék önnel, uram?

Armstrong hátrafordult.

Megdöbbent az eléje táruló látványon.

Rogersnek rángatózott az arca. Egészen szürkészöld volt. A keze remegett.

Ez annyira ellentétben volt néhány perccel előbb tanúsított önuralmával, hogy Armstrong egészen elhűlt.

— Nagyon szeretnék beszélni önnel, uram. Odabenn, uram.

Az orvos visszafordult, és a rémült inassal együtt bement a házba.

— Mi baj, ember? — kérdezte. Szedje össze magát.

— Ide, uram, ide fáradjon be. Kinyitotta az ebédlő ajtaját. A

doktor belépett. Rogers követte, és becsukta maga mögött az ajtót.

— Nos — mondta Armstrong mi baj?

Rogers nyakán rángatóztak az izmok. Nyelt egyet. Aztán kibökte:

— Itt olyan dolgok történnek, uram, amiket egyszerűen nem értek.

— Miféle dolgok? — kérdezte élesen Armstrong.

— Azt fogja hinni, hogy megőrültem, uram. Azt fogja mondani, hogy semmiség az egész. Pedig valami magyarázatnak kell lennie, uram. Kell lennie valami magyarázatnak. Mert egyszerűen érthetetlen.

— De hát mondja már, mi baj? Ne beszéljen rejtvényekben.

Rogers megint nyelt egyet.

— Azokról a kis szobrocskákról van szó, uram. Az asztal közepén. A kis porcelán figurákról. Tíz volt. Esküdni mernék rá, hogy tíz volt.

— Ügy van, tíz — mondta Armstrong. — Az este mi is megszámoltuk a vacsoránál.

Rogers közelebb lépett. .

— Hát erről van szó, uram. Az este, amikor leszedtem az asztalt, már csak kilenc volt, uram. Észrevettem, és nagyon furcsának is találtam. De nem gondoltam semmi különösebbre. De ma reggel, uram!