Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1972-07-15 / 29. szám

nyéradójuk, ők megelégedéssel, hálával beszélnek róla. Egyszerű falusi emberek munkáját irányítják, bonyolult könyvelési folyamatokat vezetnek, járási, kerületi szervekkel dolgoznak együtt. Szerves részei, közvetlen irányítói mezőgazdasági üzemeinknek. Be­osztásuk komoly felkészültséget, határozott fellépést igényel. S a jutalom? ... A munkatársak részéről megbecsülés, a felettesektől elismerés. Az anyagiak­kal is csaknem mindannyiuk elégedett. Senki sem bánta meg, hogy ezt a szakmát választotta. Itt is van már fizetett szabadság, óvoda, figyelembe ve­szik a kisgyermekes anyák sajátos problémáit, ad­nak stabilizációs kölcsönt, mint a nagy ipari üze­mekben. Egyedül azt bírálták, ami sajnos nemcsak a mezőgazdaságban, de az ipari üzemekben is gyakran előfordul — hogy a jutalmazásban nem egyforma mércét alkalmaznak a férfiakkal és a nők­kel szemben. A nők még itt mindig nagyon érez­hetően hátrányban vannak. A magánélet sem maradhatott titok alatt. Milyen apa, milyen háziasszony lett belőled? Segítesz-e a feleségednek, eljársz-e a férjeddel a futballmeccs­re? Hogy hívják a kislányodat, milyen tannyelvű iskolába írattad a fiadat? Építkeztetek-e és van-e autótok? A kérdések százai hangzottak itt el. És a felelet? ... Amiért apáink csaknem egész életükön át dolgoz­tak, — s lehet, hogy még akkor sem tudták elérni — nekik már ma, tízéves munkájuk eredményeként megvan. Csaknem mindegyikük új családi házban lakik, melyben természetes hozzátartozóként minden korszerű berendezési tárgy megtalálható. Autója is van már több mint az osztálytársak felének. A kül­földi nyaralás természetessé vált mindannyiunk szá­mára. és a szórakozás, önművelés? Nos, ezekre a kér­désekre eltérőek voltak a válaszok. Faluhelyen ma a televízió tölti ki a szórakozásra szánt idő leg­nagyobb részét. így vannak ezzel ők is. Csak né­hányon működnek közülük valamelyik szervezetben, vagy vezetik a helyi könyvtárat. Az önművelés a szaklapok és a szakirodalom olvasásában merül ki. Többek megpróbálkoztak a főiskola távúton való elvégzésével, de bizony sikertelenül. Nem jutott rá idő. Munka után a gyerekekkel, családdal is fog­lalkozni kell, a háztartás vezetése is időt rabol és még a kertben, háztáji földön is sok a tennivaló. Ilyen feltételek mellett pedig a főiskola szigorú követelményeinek nem lehet eleget tenni. A magnetofonszalagok egymás után telnek meg. Már régen besötétedett, de a kérdések még mindig nem akartak elfogyni. Jóleső érzés volt a „felelők­nek" tíz év jelentős eseményeiről beszámolni és a volt osztálytársak boldogan osztoznak a sikerek nyújtotta örömökben. Az órák múlását senki sem tartotta számon. Arról is megfeledkeztünk, hogy a feleségek, férjek bizonyára már türelmetlenül várakoznak ránk. Az emlékezések mély kútjából az ajtó előtt kórusban felhangzott „Éhezünk és szomjazunk" figyelmeztetés rántott ki. Ijedten néztünk az órára. Háromnegyed tíz!... A hozzátartozók már nem győztek várni. Eljöttek, hogy megsürgessenek. S így aztán, hogy oltsuk az ők és bizony a magunk éhét és szomját is, a kávéhózban terített asztal mellett folytattuk az emlékezést. Olyan jó hangulat csak igazi barátok között ala­kulhat ki, mint amilyen itt volt. Ez azt is bizonyítja, hogy az az osztály, mely tíz évvel ezelőtt ritkaság­­számba menő összetartozásáról volt híres — ma sem ______________________változott meg. Reggel 6 óráig együtt maradtunk, s a legnagyobb örö­münkre osztályfőnökünk, Szalay János tanár sem lett hűtlen hozzánk, utol­só percig velünk ma­radt. S amikor hat óra­kor felcsendült a „Bal­lag már a vén diák" dallama, a szemekbej könnyek csillogtak s a szívekben megelége­dés, csendes boldog­ság ült: megérte itt diáknak lenni! H. ZSEBIK SAROLTA minden beteget alapos kivizsgálásnak vetünk alá, mielőtt megkezdenénk az operációt. A mű­tők kitünően felszereltek, több a hatásos anti­biotikumunk és nagytudású, gyakorlott szak­embereink vannak — mindez együttvéve a ve­szélyt csökkenti. MILYEN KELLEMETLENSÉGEKKEL JAR A MELLMÜTÉT ÉS NEM LESZ-E A KÉT MELL ASZIMMETRIKUS? Női pácienseink különböző alakítást igé­nyelnek a mellükön. Legtöbben feltűnően fej­letlen mellük miatt jönnek, de vannak akiknél a két mell nagysága eltérő, vagy aránytalanul nagy, esetleg zsákszerűén lecsüngő. Az emlí­tett elváltozások csak nagy műtétek árán szün­tethetők meg. A fejletlen melleket az utóbbi években egy rugalmas műanyag, egy úgyneve­. és a beavatkozás után и >­-О з-С U zett Gel-betét behelyezésével tesszük formássá. Ezt a betétet úgy helyezzük a bőr alá, hogy semmilyen működési zavart ne okozzon, tehát terhesség idején nem gátolja a tejképződést és a szoptatást sem. Az aránytalanul nagy melleket a túltengő mirigy egy részének eltávolításával kisebbítjük, formásítjuk. A betegek jól bírják a műtétet. Fájdalomra vagy más rendellenességre nem panaszkodnak Ami a kérdés másik részét illeti, a két mell nem lehet aszimmetrikus, mert a sebész a be­avatkozás előtt pontos számítást, „tervrajzot" készít a mellek elhelyezkedését illetően és csak azután lát munkához. ÉSZREVEHETÖ-E A VARRAS NYOMA ÉS MILYEN KÖLTSÉGEKKEL JÄR A BEAVATKO­ZÁS? A varrásnak — annak ellenére, hogy rend­kívül finoman varrjuk össze, nyoma marad, de ez idővel veszít feltűnőségéből, alig láthatóvá válik. A mellműtét költségeit mindenki maga fedezi. A beavatkozás igényességétől függően az operáció 1000 - 3000 korona. A beteg álta­lában tíz-tizennégy napi intézeti kezelésre szo­rul.A teljes ellátás — a gyógyszereket is bele­értve, napi nyolcvan koronába kerül. És a mű­tét előtti kivizsgálásért járó összeg 20 60 ko­rona. És még valami: minden páciensnek, aki ilyen jellegű operációra jelentkezik, tudnia kell, hogy a klinikán eltöltött idő a szabadsága rovására megy. (folytatjuk) ALÜNK VAN SZŐ Rosa Luxemburg A tizenhét éves Rosa Luxemburg különös helyet foglalt el azoknak a nőknek a sorában, akik a munkás — és kommunista mozgalomban dolgoztak s akik ott találták meg életük értelmét, sorsuk ott teljesedett be. Személyiségének értékét nemcsak- az határoz­za meg, hogy munkássága oly széles területet ölelt föl, hanem az is, hogy képes volt a dol­gok mélyére hatolni. Egyszerűbben megfogal­mazva: nemcsak gyakorlati munkát végzett a munkásmozgalomban, hanem következetes aprólékossággal tanulmányozta a marxista társadalomtudományt, hogy elméleti tudásá­val is elősegítse a szocializmushoz vezető út keresését a megváltozott társadalmi viszonyok közepette — vagyis az imperializmus uralom­­rajutásának kezdetén. Rosa Luxemburg személyiségében jellegze­tesen női tulajdonságok uralkodtak, — mély­séges érzelmi kapcsolat fűzte az emberekhez és a természethez, és talán éppen az ember és világa iránt érzett szeretete és tisztelete révén jutott el ahhoz a mozgalomhoz, amely­nek célkitűzése az egész emberi társadalom felszabadítása volt az elnyomás alól. 1871. március 5-én született Lengyelország egyik keleti kisvárosában, Zamosceben, a gyermekek lelki világának alakulására rész­ben a kiskereskedő apa liberális nézetei, rész­ben az anya nagy műveltsége hatottak. A ne­héz életkörülmények rövidesen Rosa születése után arra kényszerítették a családot, hogy átköltözzék Varsóba s ott telepedjen le. A csa­lád legfiatalabb lánya tehát már a lengyel fővárosban végezte el a gimnáziumot. Rosa középiskolai tanulmányainak utolsó évében, tizenhét éves korában került kapcso­latba az első lengyel politikai munkáspárt varsói illegális csoportjával, a „Proletárját“­­tál. Egyre intenzívebben kapcsolódott be a csoport munkájába. Itteni tevékenysége dön­tötte el lényegében a fiatal diáklány további sorsát. A körülötte zajló élet problémái, a kérdé­sek tömkelegé, amelyre a burzsoá társadalom nem tudott választ adni — ezek vezették el végérvényesen a munkásmozgalomhoz s egy­úttal ahhoz, hogy tüzetesen kezdjen foglal­kozni a marxista irodalommal. Arról, hogy ezek a kérdések, valamint a lengyel, ponto­sabban a varsói forradalmi mozgalomban végzett munkája mennyire lekötötte egész lényét, az a tény is tanúskodik, hogy 1889- ben el kellett hagynia Lengyelországot. Így tudta csak elkerülni a bebörtönzést és a szám­űzetést. Zürichbe ment, ahol előbb a bölcsészeién, majd a jogi karon folytatta tanulmányait. Itt találkozott először a neves lengyel és orosz marxistákkal — Plechanovval, Machlevskyvel és másokkal. Ezek a találkozások Rosa Lu­xemburg számára újabb ösztönzést jelentet­tek a marxizmus tanulmányozásához, de hoz­zájárultak ahhoz is, hogy kialakítsa saját egyéni véleményét azokról a problémákról amelyek a legjobban érdekelték: a munkás­­mozgalom gyors kibontakozása és a lengyel forradalmi mozgalom alakulása. Még egyete­mi tanulmányai alatt, 1893-ban, a Lengyel Szocialista Párt megalakulása után, — amely nagyobbára csak emigrációban fejthetett ki tevékenységet, — valamint a forradalmi mar­xista párt, a Lengyel és látván Egyesült Ki­rályság Szociáldemokrata Pártja megalakulá­sát követően Rosa Luxemburg a „Sprava Ro­­botnicza“ pártlap egyik vezető szerkesztője lett. A lengyel ipar fejlődéséről írt disszertáció­ját már a történelmi internacionalizmus szem­szögéből nézve dolgozta fel, és így végezte szerkesztői munkáját is. Életének arra az idő­szakára esik ez, amikor már megtalálta he­lyét a társadalomban és életcélját, amellyel élete végéig elkötelezte magát a munkásosz­tály harca mellett. —(folytatjuk)—

Next

/
Thumbnails
Contents