Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-20 / 21. szám
R IRENA ROHÁŐOVA ÓLUNK VAN SZÚ Múlt, jelen, jövő Mindaz amit eddig elmondtunk, nem adja meg teljes egészében a választ eredeti kérdésünkre, azaz arra, hogy ezek az asszonyok miként kapcsolódtak be a dolgozó emberiség jobb jövőjéért vívott hősi küzdelmekbe. Egy egész társadalmi osztály — a proletariátus — megmozdulása volt ez a küzdelem. A dolgozó tömeg öntudatos megmozdulása, amely hordozója és megvalósitója a társadalmat forradalmasító eszméknek. A történelem kerekét az egyszerű emberek munkája, harca és nélkülözése, a forradalmi osztály közkatonáinak küzdelme a kimagasló egyéniségének vezetésével lendíti előre. A társadalmi fejlődésről szóló marxista tanítás bebizonyította, hogy a történelem mozgató ereje a népi tömegek aktivitása. Ha az e tömegbe tartozó kisemberek munkájáról, harcáról és nélkülözéséről beszélünk, arról az igyekezetükről, hogy hogyan segítenek magukon és a többieken, hogyan küzdjenek ki önmaguknak és a többieknek jobb és igazságosabb „helyet“ az életben, akkor tudatosítanunk kell, hogy az éppen úgy vonatkozik a férfiak, mint a nők, — a munkásnők, parasztasszonyok és az idő előtt megöregedett proletárasszonyok munkájára, harcára és nélkülözésére is. Visszapillantva a forradalmi mozgalom eddigi történetére, ott látjuk őket apjuk és férjük oldalán ... Krompachyban, szembe nézve a csendőrök csövével, a Garam-mentén, fölemelt öklükben nehéz köveket szorongatva, a trnavai Coburg gyár zárt kapuja előtt, némán és elszántan, és szembeszállva a nagybirtokosi önkénnyel a délszlovákiai nagy mezőgazdasági sztrájkokban, ök is éppen olyanok voltak, mint testvéreik 1917-ben a forradalmi Pétervárott s mint a fegyvert forgató asszonyok az oroszországi polgárháborúban. Senki sem volt tekintettel rájuk, senkit sem kényszerített meghátrálásra női mivoltuk. Sőt, nekik még több szenvedés jutott osztályrészül, mint férjüknek, bátyjaiknak, több fájdalom és megalázás, gyakran sokkal több, mint amennyit el bírtak viselni. Hogy is ne, hiszen sorsukat még más, sajátos női gondok is terhelték, megnehezítették: még anyák is voltak, a munkanélküliség és perzekúciók idején családfenntartók és gyermekeik nevelői is. Társadalmi feladatuknak, küldetésüknek erről az oldaláról sem feledkezhetünk meg. A szilárd hátországot, a szeretetteljes gondolkodást és a hihetetlen találékonyságot, amellyel családjuk létfenntartási szükségleteit biztosították, mindazok a férfiak igen megbecsülték, akik a feleségük, a gyermekeik iránti szeretetet képtelenek voltak különválasztani szabadságszeretetüktől és szenvedélyes törekvésüktől, hogy igazságosabban és jobban „rendezzék el a világ dolgát“. Ha visszaemlékezünk a múlt keserveire, akkor mintha ebből a felmérésből hiányoznék a nők szocializmusért vívott harcának értékelése. És erről a körülményről nem szabad megfeledkeznünk. Mozgalmunk történetét lapozgatva nem hagyhatjuk említés nélkül az asszonyokat, akik kendőjüket szorosan a homlokukba húzva, elszánt tekintettel álltak a börtönök falánál, amely mögött férjük sínylődött, az anyákat, akik elsőként keltek föl és utolsóként hajtották nyugovóra fejüket, a feleségeket, akik vártak, mert várniuk kellett még akkor is, ha az utcákon lövöldöztek... Van-e az osztályszolidaritásnak szebb és nagyszerűbb megnyilvánulása, mint a családanya beleegyezése abba, hogy az apa sztrájkoljon olyan helyzetben, amikor a gyermekeknek nincs betevő falatjuk, sem ruhájuk? Van-e nagyobb fájdalom az anya fájdalmánál, aki elesett fiát siratja? Ha most azokról a nőkről fogunk megemlékezni, akik ismertek lettek, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik „kicsik“ voltak és jelentéktelenek, de akik önfeláldozásukban, lemondásukban voltak nagyok. Nélkülük aligha érhettük volna meg a mát. (folytatjuk) „AGGODALOMMAL TELI" A levelében ecsetelt betegség a korszerű antiepileptikus gyógyszerek rendszeres adagolásával igen nagy mértékben enyhíthető. Ha pontosan szedi az orvos által előírt tablettákat, ritkábban jelentkeznek a rohamok és csökken az intenzitásuk. Az orvosság mellett nem kevésbé fontos a helyes életmód is. Az epilepsziában szenvedő óvakodjon a túlságosan erős napsugártól, a délutáni alvástól. Semmilyen alkoholt ne fogyasszon, mert esetenként egyetlen pohár sör is rosszullétet, rohamot válthat ki. A beteg este mindig ugyanazon időben feküdjön le és keljen fel. A reggeli hosszú alvás is roham kiváltója lehet. A szellemi munka nem ártalmas, de a teljes tétlenség igen. Az epilepsziában szenvedő tartózkodjon a dohányzástól is, lehetőleg minél kevesebbet szívjon, kávé és a tea nincs eltiltva, de folyadékot lehetőleg keveset fogyasszon és egyszerre negyed liternél semmiesetre se többet. Ajánlatos az ételeket enyhén sózni. A helyesen és rendszeresen kezelt epilepsziás beteget munkahelyén bármilyen tisztséggel meg lehet bízni, nem dolgozhat azonban a magasban, igényes gépek mellett, nem vezethet autót stb. Ha tehát férje a betegségét nem veszi félvállról, nem hanyagolja el a megfelelő keze-Ш lést, társadalmunknak teljesen egyenértékű polgára lehet. „GIMNAZISTA ÉS A FOCI“ Megértjük elkeseredését, hiszen a legtöbb fiatal fiú álma és vágya, hogy egy futballcsapat tagja legyen. Az is igaz, hogy oda csak a tehetséges fiúkat veszik fel. Magát felvették, viszont szülei ezt ellenzik, mivel az állandó edzés a tanulás rovására megy. Ez be is bizonyosodott, hiszen az iskolából több alkalommal rossz jegyet hozott haza, így érthető szülei ellenvetése. Ha továbbra is edzésre akar járni, akkor bizonyítania kell szüleinek. Tanuljon szorgalmasan, a rossz jegyeket minél előbb javítsa ki és akkor szülei biztosan újból megengedik, hogy tagja legyen a futballcsapatnak. FRISSÍTŐ TESTGYAKORLAT Az ülő foglalkozásúak munka közben napjában többször végezzék el az alábbi frissítő gyakorlatot: Belégzés, a hasizmokat alaposan behúzzuk, majd lazítunk és kilégzés. Tízszer ismételjük. A TÁRGYALÓTEREMBŐL A fiammal egy órával a születése utón „találkoztam“. Boldog csodálkozással néztem a fehér pólyába csomagolt kis emberpalántát és szinte láttam a feleségem szívét, amint felizzott és a féltő szeretet fényével árasztotta el gyermekét. Láttam csúnyának mondott asszonyokat megszépülni, amikor az életadós vergődő kínjától kimerültén megpillantották újszülött gyermeküket. A 19 esztendős Anna S. 1971. július 3-án ment feleségül jövendő gyermeke apjához. A szülők Ivánkái házában laktak. Egyik szobában az öregek, a másikban a fiatalok. Élték a dolgos, munkásemberek életét. Mindnyájan örömmel készültek arra, hogy nemsokára új lakó érkezik a házba, a gyermek, az unoka, az élet folytatása. 1971. szeptember 9-én a reggeli órákban Anna S. már nagyon rosszul érezte magát, de férjének is csak átmeneti fájdalmakról panaszkodott. A család tagjai tehát nyugodtan távoztak, hiszen azt gondolták, ha Annának valami komoly baja lenne, akkor szólna, hogy valaki maradjon otthon, mert hátha... Anna nemsokára kivánszorgott az udvaron levő mellékhelyiségbe, megszülte a gyermekét, kezével elszakította a köldökzsinórt, majd megfogta az újszülöttet és — az emésztőgödörbe dobta. A gyermek megfulladt. Miért ölte meg Anna a gyermekét? Férje a bíróság előtt kijelentette, hogy soha — még veszekedéskor sem — vonta kétségbe, hogy a születendő gyermeknek 6 az apja. A család minden tagja dolgozott. Az öregek és a fiatalok megfértek egymással. Miért gyilkolt ez az asszony? Mi késztette arra, hogy megölje az életet, amit kilenc hónapig hordott a szíve alatt?! A kérdésre nem találtam választ. A vádlott a nyomozás és a bizonyítási eljárás során tettét beismerte. Épelméjűségét, beszámíthatóságát az orvosok igazolták. А ВТК 220 §-a értelmében az az anya, aki újszülött gyermekét a szülés okozta feldúlt állapotában a szüléskor, vagy nyomban utána szándékosan megöli, három évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A vádlottat három évi szabadságvesztésre ítélték. Számomra meglepetés volt, hogy a vádlott fellebbezett az ítélet ellen... hogy fellebbezni mert! A szándékosság ellen tiltakozott. Azzal védekezett, hogy a gyermek a köldökzsinóron lógott az emésztőgödör felett és 6 a kimerültségtől és a fájdalmaktól ezt nem vette észre, hanem eltépte a köldökzsinórt és az újszülött ekkor esett a gödörbe. A védekezés primitív és hazug. Az orvosszakértő bebizonyította, hogy a gyermek nem lóghatott az emésztőgödör felett, de még ha el is fogadnánk ezt a védekezést — miért nem kiabált segítségért a vádlott, miért nem igyekezett megmenteni gyermekét, miért nem szólt a történtekről az anyósának, apósának, férjének, amikor azok hazajöttek?! A kerületi bíróság jogerőre emelte az ítéletet. Vajon nyugton hagyja-e a gyermekgyilkos anyát lelkiismerete? Nem hallja-e saját kezével megölt gyermeke sírását? Amikor kiléptem a törvényszék épületéből, tavaszi napfényben fürdött a város. Egy fiatal asszony gyermekkocsit tolt maga előtt. Aztán, mert a baba sírni kezdett, valamit megigazított. Az anyakéz olyan puhán hullott a takaróra, mint a májusi szellőktől ringatott rózsaszirom. PÉTERFI GYULA ÁRNYÉKÁBAN
