Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-20 / 21. szám
KAROLYI AMY 41«ША9> Alkímia A kígyónak jó lehántja bőrét mit ág tépett szögtől szakadt — A lélek másképp menekül a mocsoktól mi ráragadt: tégelyben olvaszt csillag! hőfokon sárból aranyat. Rózsa A földnek fáj, ha ásó beleváj. Gyökérnek fáj a mészköves agyag. E kettős fájdalomnak gyönyöre: rózsa vagy. Hat tőmondat Az ágy vetetten. Az ajtó nyitva. A fiókok kihúzkodva. A postás levelet hoz. A telefon cseng. A gazda a sírban. Relief Állok szobor méccsel kezemben felette arcom vörös virág alatta arcod márvány rózsa könny és viasz kezemen alvad állok mécsessel búcsúzóba. Kontinuitás Jártam négylábon fütyültem ágon voltam kutya voltam madár egy más világon. Voltam majom, fényes fejecske, csimpaszkodó, futottam hosszúlábú anyám mellett, voltam csikó. Húztam stráfkocsit, pattant az ostor, véres csíkba petézett a légy, jaj nekem! az életükkel egy az életem, futok, fütyülök, húzok, verettetem. szél voltam sírtam könnyen tuskó lettem kő lettem kés lettem nincsen könnyem. December 10. Belőlem mi lesz, nem tudom. Belőled fű lesz, ápolt, rövidre nyírt, rajta tipeg a kisgyerek-korom. És sose hagysz el drága bársonyom: arcom e fű-archoz szorítva álmodom. Angol nyelv Ó édes nyelv, bemártva mézbe, borsba, sörbe, habba! Ó fogható és mégis foghatatlan pisztráng, izom, olaj, illat és manna és hableány és tűzijáték-rózsa e birkafaggyútól síkos szavakban. Körtánc Pirul a szépség, a rossz szagú, a bárdolatlan kecses csónakban nincs helye. Nagy ívben repül a mankó a faunok körtáncában nincs helye. Keblén összefogva sápadt köntösét kerek nyirkos kapuban tétovázik homlokán dermedt kígyók, verejték az élet körtáncában nincs helye. És az öregek száraz bánata! állatok siralma, elvették kölykeik, kerékbe-törtnek kerék belseje. öregek Kő és kés Felhő voltam hold voltam Nyitottad az ablakot: szállj be, napsugár! Hogy cslvogott-csattogott rengeteg madár: aranymálinkó, pirók, feketerigó, sármány, vörösbegy, kukó, csíz, tavaszhlvó, pinty, királyka, ószapó volt vagy millióm, elsorolni nevüket én nem is bírom. Azt tudom csak: valahány téged szeretett, mikor szobád ablakát nyitotta kezed, behajolt egy lombos ág, bimbós, eleven: mind ott ültek gallyain, aztán kezeden. Fütyörészték nevedet a kismadarak, mind másként! Hát nem tudom, hogy is hívjalak? Még itt vannak, de már csak levegőből. Tenyerükkel a szél lapozgat. A kedv gyöngyfogai kihulltak, csak üres borsóhéj dib-dábol, míg el nem fújja a huzat, és ki nem söprik a szobából. 2 De sajnállak keszeg anyókák, bádogban konzerv módra éltek. Pedig a vénkor torony, templom, temDlomtoronyból messzeségek. A MOLNARLANY ARlAjA Agyamban hallom, ahogy a vízi malom kereke mordulva, reccsenve, loccsanva forog, és valaki dalba fog, s dalolnom kell vele. Hlntáz kerekes lapáton, fejét zúzza deszka-gáton, remegd patak! lélek sir magába, mintha szorult volna hasadt fába, dalol nékem a forgá lapátkeréken I Ú, csak félig értem, oly más egy szegény lány élete, mégis: egyszer elmegyek vele. Mérek darát, korpát, búza-lángot, úgy öntöm, mint az álmot, mert a vizlkerék lapátjain túl igazi sorsom egyszer elindul. DUBA GYULA: Ugrás a semmibe. Ismert prózaírónk újabb kötete a faluról városba szakadt ember örökös nosztalgiáját és soha vissza nem találását dolgozza fel. (Madách.) JlftIK MAREK: Boldogkor. Utópisztikus elképzelés vagy egy látnoki képességű író jövő századot idéző világa tárul az olvasó elé, melynek lélektelen főhőse a gépember? Mindenképpen érdekes és tanulságos olvasmány. (Madách,) MIKSZÁTH KÁLMÁN: A Noszty fiú esete Tóth Marival. Az ismert regényt új kiadásban veheti kezébe az olvasó. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) JÖKAI MÓR: A lőcsei fehér asszony. Valóságos személy —, árulása folytán a várat az ellenség kezére juttató és végül vétkéért bűnhődő asszony életét írta meg és színezte ki fantáziájával a kedvelt író. JÓKAI MÓR: Egy magyar nábob. Az író a múlt századi magyar középnemesség típusát rajzolja meg lebllincselően megírt regényében. Valóságos történelmi személyek, a reformkor nagyjai — Széchenyi István, Wesselényi Miklós — rejtőznek a regényalakok mögött. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) IGNÁCZ ROZSA: Orsika. Egy bátor, fiús lányról, merész vállalkozásairól és felnőtté éréséről olvashatunk. A regény történelmi háttere a török hódoltság idején három részre szakad Magyarország. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó) JOHANNA SPYRI: Heidi. Egy kis svájci árvalányról szól ez az örőkszép ifjúsági regény. Heidi emberszeretetével, jóságával, derűjével formáló erővel hat környezetére. A virágok számokat helyettesítenek. Melyek azok? ■ AK Fejtsétek meg ezt a régi tekercsre írt üzenetet! rN ULA ZT SZEMES PIROSKA Galambmese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nagykörút. Emberek jöttek, emberek mentek azon, villamosok, autók suhantak a betonúton, s minden tavasszal kizöldelltek a fák. Amikor pedig már elég meleg volt, a cukrászdák elé kirakták az asztalokat, odavitték az anyukák a kisfiúkat, kislányukat, ott kávéztak a nagymamák, nénik, bácsik, és néha nem is kávéztak, csak beszélgettek, e üldögéltek a napon. Itt, ezen a Körúton, a „Kék Cukrászda“ napos asztalánál ültem egyszer, amikor gyerekgalambhangot hallok a magasból. Felnézek, keresem, merre a hang gazdája. Ahogy nézdegélek, hát mit látok? Az erkélyt tartó kószobor tenyeréből kandikál ki két kis galambfej. — Jaj, csak ne félnék úgy — sóhajtott az egyik.- Hát még én! — szepegett a másik. Nézz csak oda le, ott minden mozog, sót repül is! HP ЩЗ PJ MJ> Csodákat! — felelt a másik — Hát nem tudod, hogy azok ott emberek? Anyuka azt mondta, hogy tólük nem kell félniök a kis galamboknak. Még akkor is vigyáznának ránk, ha leesnénk. Ami olyan ragyon siet, mintha repülne, az pedig autó. Nem is él. Emberek ülnek benne. És különben is, oda nem megyünk, ahol ők repülnek. — Én akkor is félek . .. — Hát én is, csak azért mondom mindezt, hogy legalább te ne félj! Egyszer csak el kell kezdeni a repülést! Örökké nem ülhetünk itt... — Nem bizony ... Így beszélgetett egymással a két galambtestvér. Tulajdonképpen egymást bátorították, de elindulni egyikük sem mert. Egyszer csak látom, galambanyuW szállt haza. No, lett erre olyan csevegés, hogy alig értettem belőle egy-két szót. De a galambmama sem sokat, mert hamarosan csendre intette gyerekeit. Aztán Félős és Mégfélősebb galambtestvér is elmagyarázta a mamának, hogy miről beszélgettek. — Pedig bizony ma lesz az a nap, amelyen el kell indulnotok — mondta a mama. Nosza, remegni kezdett erre Félős és Mégfélősebb galambfiók. — Nézzétek csak! Így kell! - szólt galambanyuka, és könnyedén fölemelkedett, átrepülte a platánfát, és a villamosvezeték felett megfordult. — Mutasd még egyszer ... - kérlelték a gyerekek, és láttam, hogy kis csőrüket is tátva felejtették a figyelemben. Galambanyuka még egyezer megmutatta,, aztán kétszer és összesen legalább tízszer. Végül is, amikor utoljára visszaszállt, erélyesen azt mondta: — No, most aztán elég, ebadta galambjai! Engem nevet az egész Körút, hogy ti még mindig nem röpültetek ki. Hát elvárnátok tőlem, hogy örökké én hozzam szátokba az ennivalót? Indulás velem! Egy, kettő, háááá-rom! Ha láttátok volna a két kis galambot, Félőset és Mégfélősebbetl Nagyot szippantottak a levegőből, behunyták szemüket, fejüket föltartották, bizonytalanul megremegett a szárnyuk, de egyszerre reppentek fel. Aztán nyomban zuhanni kezdtek, s akkor én csuktam be a szememet, nem akartam látni a szomorú szárnypróbálgatás következményeit. Hanem hallom ám a fejem felett: — Bátran, félőskék! Galambanyuka kiáltott rájuk. Ha láttátok volna, hogy remegett szegény, mekkorát pislogott izgalmában. Mert éppen úgy aggódott ő is a két kis gyerekért, mint tiértetek szokott anyukátok. És mi történt? Amint a két kis gyámoltalan meghallotta anyukája hangját, bátorságra kapott, és bizonytalan íveléssel, de felreppent. Még köröztek is egyet, aztán gyorsan visszafordultak. — Látjátok, kis butuskák — mondta galambanyuka —, milyen jól megy, ha nem féltek ... A Félős és Mégfélősebb csemete szégyenkezve, de boldogan lehajtotta fejét. Azt hiszem, el is pirultak a dicséretre, de ezt nem láttam, mert a tollazatuk fekete.
