Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-20 / 21. szám
Dü. EIEWA МШИМ, A CSEHSZLOVÁK NŰTANACS ALELWOKE, A SZLOVÁKIÁI NOSZOVETSÉG KÖZPONTI 8IZDTTSÁ6ÁNAK ELNÖKE VIETNAMI LEVELEK Harmadik lavél Be kell vallanom, hogy a legnagyobb hatással a hanoi textllgyárban — amely a nemzetközi nőnap nevét viseli — tett látogatásunk volt ránk. Hatvanban kezdték meg ennek a gyárnak az építését; valóságos országos mozgalom volt a nószövetség védnöksége alatt. Ha a termelést és a gyár termékeit nézzük, teljesen a mi bratislavai MD2 üzemünkre emlékeztet. Nem egészen így az emberek. A gyár hatezer alkalmazottjának háromnegyede nó. A nőknek pedig egyharmada élmunkásnő. Sőt, ezek egyikének hírneve beszárnyalta egész Vietnamot. Negyvenkét nő — akik a termelés különböző szakaszain dolgoznak — mérnöki oklevéllel rendelkezik. Az itt dolgozó asszonyok egy része tovább tanul, különböző tisztségeket visel, és a műszak előtt csak úgy, mint nálunk, kicsinyeit az üzemi óvodában helyezi el. Az, aki egész évben maradéktalanul teljesíti a havi munkatervet, tizenharmadik fizetést kap. Az alkalmazottaknak több mint egyharmada a népi milícia kötelékébe tartozik, s ezeknek is a zöme nő. A gyár munkásnői közül ezernek a férje frontharcos. Mindannyian, kivétel nélkül, a központi jelszó három pontja szerint élnek: becsülettel harcolni, jól dolgozni és jól teljesíteni anyai kötelességüket! Ügy mondják, ebben nagy szerepet játszik a velük született hazaszeretet, s ezzel összefüggően persze a mélyebb hazaszeretetre való nevelés. És ugyancsak a nevelésből eredő mély tisztelet azok iránt, akik harcolnak, vagy harcba készülnek. A tisztelet azok iránt, akik szeretteik közül már valakit elvesztettek a fronton, és természetesen az öregek tisztelete, akik a hőn szeretett haza megpróbáltatásainak idején erejük fogytán mór semmit sem tehetnek. Nem lehet nem írni az anyákról történő gondoskodásról és a gyermekvédelemről. Itt, ebben az országban, ahol egy csöppet sem fenyeget a népesedés csökkenése, sőt ellenkezőleg, az illetékesek egészen rendkívüli figyelmet szentelnek minden egyes várandós kismamának. Még ilyen nehéz körülmények között is egyre több bölcsőde, óvoda, egészségvédelmi intézet épül. A vidéki gyermekeknek már több mint harminc százalékát Foto: CSTK sikerült az intézményes gyermekgondozás létesítményeiben elhelyezni. A városokban ez az arányszám azonban még ennél is jóval magasabb. A legtöbb ilyen létesítménynek a vezetője nő. A negyvenmilliós Vietnam asszonyai azonban nemcsak a harctereken küzdenek fegyverrel a kezükben, a férfiakkal vállvetve. Dél-Vietnam-ban sokszor más téren és másképpen is kell harcolniuk: meg kell védeniük női becsületüket, méltóságukat az ellenséggel szemben, amelyekkel éppen a nőket akarja megalázni és meggyalázni. Találkoztunk olyan frontharcos nőkkel, akik a déli harctereken sebesültek meg s most itt, az északi országrészekben gyógyulnak, lábadoznak. Mint édes testvéreiket, úgy öleltek át bennünket, s megindítóan mondták nekünk: ti vagytok saját gyermekeink anyjai! Leküzdve a megrendülés pillanatait, hosszan és nyugodtan meséltek az átélt borzalmakról. A kiéheztetés taktikájáról, a szörnyű anomáliákról, emberekről és gyermekekről, akik csak a föld alatt tengethetik életüket, az ínségről és a szenvedésről. És arról a hiábavaló igyekezetről, hogy demoralizálják a népet, vagy hogy a fölöttébb erős családi köteléket megbontván, a nőket teljes tétlenségre ítélve, internáló táborokba zárják. A kiéheztetett városokról, amelyek ilyenformán teljesen ki vannak szolgáltatva az amerikai hadsereg kényének-kedvének. Minden háború áldozatokat követel. Kisebbeket, nagyobbakat, de amíg a sebek begyógyulnak, hosszú, végtelenül hosszú évek telnek el. És Dél- Vietnam megpróbáltatásai napról napra, percről percre nagyobbak, fájóbbak lesznek. Ezt olvastam ki az ottani nők finom vonású arcából. A szemükből, a tekintetükből, amely ha az égboltra szegeződik, ma nem a napfényt, a tündöklő azúrt csodálja, hanem a halóit hozó bombázókat fürkészi. És ilyenkor ezek az arcok némán tükrözik mindannyiuk, az egész ország nagy kérdését: Mikor kél föl számunkra a szabadság napja?
