Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-05-13 / 20. szám
tataiknak. A cél a szakosított oktatás bevezetése, pontosabban a jobb eredmény, a hatásosabb pedagógiai munka biztosítása. Ma már a szlovák nyelv oktatásának nem az iskolában kell kezdődnie, hanem az óvodában, mintegy játékból. Ezen a területen is szép sikerrel dicsekedhetnek. A módszer roppant egyszerű és hatásos. Itt-ott szlovák mondóka, dalocska, gyermekjáték kerül a napi foglalkozások közé, s az eredmény könnyen lemérhető az iskolában. Nem titok az sem, hogy az óvodába szívesen adják gyermekeiket szlovák szülők is. így nemcsak az ő gyermekük tanul meg magyarul, hanem szlovák nyelvtudásuk egy része átragad a magyar gyerekekre is. Kusnir Istvánná, Krisztina néni (pontosabban Kitti néni — így rövidebb, a gyerekeknek könnyebb kimondani) az iskolára való felkészítésben látja az óvoda alapvető feladatát. — Sok mindent, sokan észre sem veszik, milyen sok újdonságot visz haza gyerekük az óvodából, ceruzatartástól a helyes magyar beszédig. Önállóságot is tanulnak. Az óvodából nem kerülhet ki sem botkezű, sem botfülű gyermek — mondta Tóth Anna, Nusi néni, akinek a képzőművészeti nevelés a vesszőparipája. Két évig Száll a hinta fá d fá/c d k á (Я Ш / járt a szlovákiai képzőművészeti szövetség tanfolyamára s hosszabb ideje foglalkozik már ezzel. — A gyerekek zenei és képzőművészeti fejlődését nemcsak az előirt foglalkozások alatt kell biztosítani, hanem a szabad foglalkozások idejét is úgy kell megszervezni, hogy a szórakoztatás mellett még növeljük a kézügyességet vagy énekkészséget. Az óvodában a zeneoktatás bevált módszereit követik. Elsősorban népi gyermekdalokra és játékokra építik fel a gyermek zenei fejlődését. Vannak tehetséges gyerekek, akik olyan adottságokkal mennek az óvodába, hogy további fejlődésük akár a zenében, énekben, akár a rajzban egyszerűbb, akadálymentesebb. A kevésbé tehetséges gyermeknél is el kell és el lehet érni, hogy megfelelő színvonalon rajzoljon vagy énekeljen. Ezáltal sok komplexust ki lehet küszöbölni. Énekelni, rajzolni csak az a gyerek szeret, aki tud is. Ha megtanítják a gyerekeket rajzolni, énekelni, megszereti az éneklést és a rajzot s tovább fejlődhet bennük. Az óvoda pedagógusai a következő évre készülnek. Tart még a beiratkozási időszak. „Várjuk a hároméveseket“, mondták, mikor a legfontosabb feladatok felől érdeklődtem. A tavalyi késés ellensúlyozására a lehető leggondosabban akarják a következő tanévet megnyitni. A jól működő óvoda gondjai, tervei és céljai pontosan úgy hozzátartoznak' az óvoda világához, mint a dalocskák, versek, mondókák, karnevál, rajzkiállítás és gyermekzsibongás. Nem véletlen tehát, hogy a szülők is elégedettek az óvodával. A szülői értekezleteken is csak azzal foglalkoznak, hogy lehetne ezt az eredményes munkát további lehetőségekkel színesíteni. Az ilyen elégedettség aranyfedezete a lelkiismeretes munka. Még egy példa kívánkozik az óvoda dicséretére: Egy anyuka mesélte, miközben gyermekét öltöztette, hogy szombaton és vasárnap is ha felébred a legényke, óvodába készülődik. Ízelítő a képkiállításból G. P. Szabó András, a helyi KA igazgatója a falu fejlődéséről számolt be a hazaérkezőknek. — Húsz évvel ezelőtt két tanteremmel, két tanítóval és nyolcvannégy tanulóval nyitottuk meg a magyar iskolát — mondta Szabó András. Ebben az iskolai évben tizenkilenc osztályunkban ötszázhuszonhat diákunk tanul anyanyelvén. Huszonöt tanerőnk van. Végzett diákjaink közül mintegy kétszázan szereztek szakközép- vagy főiskolai képesítést. Az új iskolát 1959-ben építették föl, de már rég szűknek bizonyul. Szükségünk van a bővítésre, tanítólakások építésére és iskolai étteremre. A faluban a kultúrát szerető és lelkesen ápoló emberek laknak, de sajnos mindmáig nem tudtunk művelődési házat, mozihelyiséget építeni. Kultúrélet — otthon nélkül, mondhatnánk falunkról, önmagunkról. Eredményeink: az utóbbi években bevezettük a közvilágítást, járdákat építettünk, két és fél hektár területet parkosítottunk, az üzlethálózatot bővítettük, új sportpályánk van, a falu határában folyó rossz vizű patakot kétezer méteren szabályoztuk. A felszabadulás óta háromszáz lakást építettünk, harmincöt személyautónk, ötszózhatvannyolc televíziónk van. Az utóbbi tíz év alatt tizennyolc millió koronával gyarapodtunk. A falu képe ugyan megváltozott, de ma is ugyanolyan vendégszerető, dolgos nép lakja, mint egykor. A falu fejlődésének puszta számadatai is sokatmondóak voltak mindannyluk számára, hiszen sokan messzi vidékekről érkeztek haza: Kovács László Samorínból (Somorja), a Kanylcska házaspár Komáméból (Komárom), Gulyásék Stúrovóból (Párkány), a Danczi házaspár Levicéről (Léva), Tamás Lászlóné Ounajská Stredáról, az egyik legidősebb pedagógus Magyarországról látogatott haza. Jelenleg megyei tanfelügyelő, negyvenéves pedagógiai tevékenység áll mögötte. „Jó érzés újra itthon lenni — mondta felszólalásában — eggyé forraszt bennünket újra a sok gyermekkori emlék, a falunkról megmaradt színes élmények és leginkább az a tudat, hogy mindannyian itt tanultuk meg a munka szeretetét." Hegedűs Flórián két évtizedig vezette a kürti iskolát. Szeptemberben vonult a megérdemelt pihenésre. De a családban van még több pedagógus is. László fia, a Nővé Zámky-i (Érsekújvár) Priemstav Iparitanuló iskolájának igazgatója, a két menyecske is tanítónő. A kifogyhatatlan humorú, vígkedélyű, nyugalmazott iskolaigazgató csak annyit mondott emlékeiből: — En mindig annak örültem, ha az emberek arcára mosolyt varázsolhattam ... így aztán a találkozón is az egykori tanítványok csínytevéseire emlékezett vissza... A Pan házaspár is nyugdíjban van már, de a hivatásszeretet tovább él Judit lányukban, aki Salán (Vágsellye) tanít. A találkozót Pepes Sándor híres zenekarának hangulatkeltő muzsikája tette még vidámabbá, Zárszóként mégis a jnb iskolaügyi szakosztálya dolgozóinak Deák Lajosnak és Diósi Sándornak a szavai kívánkoznak ide: „A tudás magvetői mindig a tanítók voltak, legyenek hát azok a szó igazi értelmében. Folytassák tovább eredményes munkájukat mind-uiinyiUK mcycicycucscici D. Megyeri Andrea
