Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-04-01 / 14. szám
zg О ф (Jg |Ш '•>». LO QL ш нto ш X Kedves Olvasóink! Versenyünk utolsó fordulójához érkeztünk. Akik idáig eljutottak, már tudják, hogy nem is volt olyan nehéz. Még az utolsó három kérdés azután a helyes megfejtéseket és a nyereménytórgyak listáját közöljük, utána pedig a sorsolás eredményeként a nyertesek nevét. Sok szerencsét tehát — és jó szórakozást! VI. kérdéscsoport 1. Hol van és mi a neve Szlovákia legnagyobb cipő-üzemének? 2. Hány pár cipőt gyárt az üzem naponta? 3. Melyik országba exportálnak a legtöbbet gyártmányaikból? Kérjük, hogy válaszukat levelezőlapon a szelvénnyel és az üzem védjegyével együtt lapunk megjelenésétől számított tíz napon belül küldjék be szerkesztőségünk címére. FigyelemI Kedves Olvasóink. Szakácskönyvünk első kiadásának több mint ötvenezer példánya szinte napok alatt elfogyott. Számos hűséges olvasónk panaszkodott, hogy nem tudta megvásárolni. Ezért a szerkesztőség második kiadásra készítette elő a Nő szakácskönyvét. Kérjük tehát, legyenek néhány napig türelemmel — amikor ismét kapható lesz a Nő szakácskönyve. Ara 6 Kés. Kérje a postai kézbesítőnél, megvásárolhatja minden postahivatalban hazánkban éppúgy, mint Magyarországon, ahol ára 10 Ft. Második kiadásban újra megjelenik a Nő szakácskönyvel PETŐFI - ÜNNEPSÉG BRATISLAVÁBAN Már hagyomány, hogy március 15-én a bratislavai magyar tanítási nyelvű alap-, közép- és főiskola diákjai, valamint sok száz érdeklődő ünnepélyes keretek között emlékezik meg a ligeti parkban levő Petőfi szobornál erről a nevezetes évfordulóról. A CSEMADOK Bratislavai Városi Bizottsága nevében Jurenka Béla, a vb titkára nyitotta meg az ünnepélyt, majd dr. György István, a városi szervezet elnöke emlékezett meg 1848. március 15-e jelentőségéről. Ünnepi beszédében felidézte a polgári forradalom és szabadságharc eszmei célkitűzéseit és beszélt történelmi jelentőségükről. Utána a koszorúk elhelyezésével ért véget az ünnepély. Másnap este az Óvárosi Nemzeti Bizottságon, a Prímás palota tükörtermében folytatódott az ünnepi megemlékezés. A CSEMADOK óvárosi szervezete nevében Duka-Zólyomi Árpád elnök megnyitója után dr. Csanda Sándor, a Komensky Egyetem magyar tanszékének docense, irodalomtörténész tartott előadást Petőfi Sándorról, elemezve a költő szerepét és az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc eszmei tartalmát. Majd a Szlovák írószövetség nevében dr. Ján Poniőan fejtegette előadásában Petőfi és Jankó Kráf költői-felfogásbeli hasonlóságát. Utána az ünnepi akadémia keretében zeneszámokból és versekből álló, magas színvonalú kulturális műsor tette emlékezetessé az estet a mintegy 250 főnyi közönség számára. (bér) A MADÄCH Könyv- és Lapkiadó n. v. vezetősége nemrégiben sajtótájékoztatót tartott, amelyen Hubík István, a vállalat igazgatója beszámolt a lapok megjelent munkatársainak a kiadó múlt évi munkájáról és ismertette idei tervüket. Az összejövetelt a márciusi könyvhónap keretében rendezték. Ugyancsak ennek a jegyében nyílt a Slovenská kniha n. p. rendezésében a Zatva című kiállítás, amelyen a Madách kiadványai is szerepeltek. Az igazgató tájékoztatása szerint kiadásuk felfelé irányuló tendenciát mutat. 1970-ben 33 könyvet jelentetett meg a Madách, a múlt évben 37-et. Tematikai szempontból megoszlik: kiadtak a Vállvetve című politikai, és egy egészségügyi kiadványt, azonkívül egy szakácskönyvet, amelyek nem tartoznak szorosan tervükbe. A szépirodalmi és ifjúsági könyvek megoszlása az elmúlt évben: tizenkilenc eredeti mű, ebből négy szlovák, tizenegy cseh és három világirodalmi, ebbe Magyarország is beszámít. Négy verses kötetet jelentettek meg, ebből Mikola Anikó és Tóth László első kötetes költőkét. Igyekeztek a helyes arányt betartani a komoly és a kimondottan szórakoztató jellegű irodalom megjelentetése között. Három bűnügyi regény szerepel a kiadványok között. Az idei terv: ötven könyv kiadása. Szakirodalom és népművészeti feldolgozások megjelentetésével bővíteni akarják a kiadó profilját. A Madách adja majd ki az 1973-as évi magyar naptárt is. Cselényi László, a Madách dolgozója a kiadó és a magyar lapok szorosabb együttműködését szorgalmazta. A tájékoztatóból kitűnt, hogy a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalat milyen felelősségteljes, sok szaktudást igénylő munkát végez, hogy a csehszlovákiai magyar olvasókhoz eljussanak íróink, és a cseh és szlovák írók, valamint a világirodalom értékes alkotásai. — b — BONNI ERŐPRÓBA Nem vitás, hogy a múltban az un. „német kérdéskomplexum" jelentette az egyik legnagyobb akadályt kontinensünk biztonsága további megszilárdításának az útján. A Varsói Szerződés tagországai budapesti felhívásának a nyomán ebben a kérdésben is lényeges előrehaladás történt: a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet államszerződések parafólása, a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, végül a két német állam közötti eszmecserék első konkrét eredményei immár lehetővé teszik, hogy magasabb szinten kerüljenek napirendre az európai problémák. Természetesen a bonni politikai arénában — s ez várható volt — kemény összecsapásokra kerül sor a szociáldemokrata-szabaddemokrata kormány „keleti politikája" miatt, pontosabban a már említett két államszerződés ratifikálása kapcsán. A / Barzel— Strauss vezette kereszténydemokrata-keresztényszocialista ellenzék minden tőle telhetőt elkövet, hogy befeketítse Willy Brandt kabinetjét, amelyet többek között az ország érdekelnek elárulásával vádol. Vitathatatlan, hogy az ún. „keleti problémával" a CDU/CSU vezető politikusainak szintén szembe kell néznie s aligha követheti a ma oly fennen hirdetett kemény vonalat. Ez egyrészt nemzetközi politikai elszigetelődésükhöz vezetne, másrészt bizalmi válságot idézhetne elő az országban. Nem véletlen, hogy a bonni ellenzék nagyhitelen visszavonult, immár nem hangoztatja az új választások kiírásának a szükségességét és általában toleránsabb, mérsékeltebb hangot üt meg a ratifikáció kérdésében. Igaz ugyan, hogy a szociáldemokrataszabaddemokrata kormánykoalíció csupán minimális többséggel rendelkezik a Bundestagban, viszont köztudomású: Brandt éppen keleti politikájával aratta választási győzelmét, sőt Scheel szintén ennek a koncepciónak köszönheti pártja helyzetének megszilárdulását. Az új választások kiírása, amelyre valószínűleg sor kerülne, ha az ellenzék megbuktatja a ratifikációs javaslatot, tehát kényes helyzetbe hozhatná az ellenzéket, könnyen kiderülhetne: az uniópártok elveszítették tömegbázisukat. Óvatos becslések szerint ugyanis ma a bonni állam lakosságának mintegy 60—70 százaléka támogatja a kormányt, az új választások a szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció 20—30 főnyi többségét eredményeznék a Bundestagban, sőt megváltoznának az erőviszonyok a Bundesratban is. így tehát a politikai megfigyelők javarészt megegyeztek abban, hogy az általános választásokkal összefüggő ellenzéki fenyegetőzés egyszerű blöff volt, zavarkeltő manővernek szánták. Természetesen aligha hihétő, hogy az ellenzék immár teljesen visszavonult. Nyilvánvaló, hogy pillanatnyilag mindössze sorait rendezi, újabb kísérletre készül, amellyel megingathatná politikai ellenfelei viszonylag szilárdnak tűnő helyzetét. A kormánypártok — amelyeket tulajdonképpen kissé váratlanul ért az ellenzék ilyen mérvű támadása — szintén okultak a történtekből. Elsősorban azt a tanulságot vonhatták le, hogy koncepciójuk megvalósítása érdekében az eddiginél fokozottabb mértékben szükséges a tömegekre, a haladó közvéleményre támaszkodniuk. Nem elhanyagolandó momentum, hogy Brandt kormánya számottevő segítséget kap szövetségeseitől, a nyugat-európai1 országok túlnyomó részétől, amelyek már a múltban sem értettek egyet az uniópártok merev vonalvezetésével. Végezetül leszögezhetjük: a német kérdés-komplexum megoldása immár nem várhat magára sokáig. Végül is figyelembe kell venni a fennálló erőviszonyokat kontinensünkön, tudomásul kell venni a szocialista tábor egyre nagyobb befolyását és az európai béke és biztonság erősítése érdekében meg kell találni az ésszerű megoldás lehetőségét.
