Nő, 1972 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1972-03-18 / 12. szám
VÁCI MIHÁLY у, a&ú> s Az ajkaidra rügyek ízét, a nyelved alá mézeket; mint sajtárból a tej illata: legyen a Te lélegzeted. Boldog és büszke vagyok egyben: új élet gazdag sátora. Csak csendesen, figyeljük mit üzen szerelmünk drága záloga. s L. GALY OLGA CSENDESEN Csak csendesen, tán éppen alszik, vagy azt figyeli, amit én: kis szíve titkos dobogását tapintom ujjaim hegyén. Csak csendesen, most éppen mozdult, börtönfalát veri vadul, amelynek ive lágy-merészen a szívem felé domborul. A Te véred legyen forró, mint pacsirta torkában a vér; ha ébredsz, érezd az ujjongást, mint fecskeraj, ha visszatér. Nyújtózkodjanak karjaidban hegyet ölelgető ösvények, és tizenkét szűz szőke szellő tekerjen hűvös gyolcsba Téged. Mosdassanak könnytelt virágok, és szárongassanak a párák; Gyöngy meztelen tested takarni terítse reád galamb két szárnyát. Gerlefészkes fasor legyezzen, míg jössz virágpor fényen át, harmattól friss térded csókdossák öleidbe vágyó őzgidák.
